Békés lélek, tudatos gondolkodással ötvözve – így jellemezném azt a három fiút, akik ToSoDa projekt nevű formációjukban játszanak együtt. Szombathelyi Patrik, Kácser Tamás és Dankowsky Áron zenei stílusa a spirituális drum ‘n bass, amit hallgatni olyan, mintha egy másik univerzumba kerülne a lélek. Interjúnkat az Ízek, Versek, Madárfütty fesztivál kapcsán készítettük, ahol augusztus 10-én lép fel a zenekar.
Hogyan jött, a zene és ez a különleges hangszer, a handpan az életedbe?
SZ.P.: Én Győrben, zenész családban nőttem fel, édesapám zenetanár volt. Először zongoráztam, aztán négy évvel ezelőtt egy videón megláttam a handpan-t és első látásra beleszerettem, vettem is egy használt hangszert. Nem sokkal ezután elkezdtünk utcazenélgetni Áronnal, utána pedig már Tomával is, közben pedig párhuzamosan a hangszert is elkezdtük gyártani. Ez utóbbinak az a sztorija, hogy elhangolódott a hangszerem és a legközelebbi hangszerkészítő aki vissza tudta hangolni, Franciaországban élt. A javítás és a kiutazás olyan sokba került, hogy hazafelé Áronnal elgondolkoztunk azon, hogy talán jó ötlet lenne, ha nemcsak játszanánk a handpan-en, hanem gyártanánk is. Abból a szempontból is nagyon hálás hangszer ez, hogy már nagyon minimális ritmusérzékkel és néhány hét alatt is komoly sikerélményei lehetnek annak, aki kipróbálja.
Te sokáig éltél, dolgoztál Spanyolországban, a ToSoDa-val viszont úgy tűnik, mintha révbe értél volna és megtaláltad a helyed hosszabb távon is…
SZ. P.: Igen, kint dolgoztam 10 éven át Spanyolországban, az is vízválasztó volt, de az egyik legerősebb élmény az életemben a hangszeremmel való találkozás. A zenekarban elsősorban a zenei nyitottság számít, ugyan mindannyiunknak kicsit más a zenei ízlése de vannak közös pontok. Mostanában sok helyre hívnak minket, azt szoktam mondani, hogy a nyugdíjas klubbot és a rockfesztivált leszámítva gyakorlatilag mindenhol voltunk, szerencsére elég széles közönséget érünk el. Most van egy kapcsolatunk Kínába és Amerikába is, reméljük sikerül ezekbe a távoli országokba is eljutnunk.
A stílusotok a spirituális drum’n bass, aminek elég erős hatása van a lélekre…
SZ. P.: Nagyon organikus a zenénk. Spirituális drum‘n bass a stílusunk, de azért annyira nem spirituális, mint mondjuk a klasszik mantra zenék. Halljuk sok mindenkitől, hogy tényleg hat a zenénk, ez nagyon jó érzés, mindemellett szeretnénk a nem spirituális érdeklődésű közönséget is elérni, őket is megszólítani.
K. T.: A minél nagyobb közönség elérése helyett inkább azt mondanám, hogy minél több embert szeretnénk meggyógyítani. Sokan írják facebookon, youtube-on is, hogy megérinti őket a zenénk, olyanok is visszajeleznek, akik nem spirituális gondolkodásúak.
Hogyan inspirálódtok, hogyan zajlik az alkotási folyamat nálatok?
SZ. P.: Mindenféle zenei hatás inspirál minket Gyakorolni mostanában nincs időnk, mert hál istennek nagyon sok koncert van de ha van egy daltervünk, akkor megnézzük együtt, és demokratikus módon alakítjuk a számokat. Ősszel szeretnénk egy albumot felvenni, nagyon szeretnénk például a csellót és a trombitát is bevonni.
K. T.: Áron az igényes popkultúrában van otthon, én inkább a country vonalat képviselem, Patrik a spirituális vonalat hozza, de közben kiváló zongorista is. Néha összeveszünk a dallamvezetéseken de a végén valamilyen kompromisszum mindig megszületik, most egyenlőre az utcazenén játszott számokat dolgozzuk fel. Ez elég jól halad, majdnem az összes szám kész van, és most tartunk ott, hogy azok a ráadás számok vannak talonban, amiket hárman írtunk együtt. Ezek még nincsenek készen, ahhoz, hogy rátaláljanak a végleges formájukra még dolgoznunk kell rajtuk.
Külföldön próbálkoztok fellépések szervezésével?
SZ. P.: Tervezünk egy erdélyi turnét, de összességében szeretnénk abba az irányba erőfeszítéseket tenni, hogy meg tudjunk élni a zenélésből, ami azért elég erős kihívás, ha nem vagy a mainstream vonalban. Éppen ezért, ahova hívnak, oda elmegyünk, ezek között van külföld is, nem olyan rég voltunk például Németországban, Ausztriában, most Szerbiába is megyünk egy fesztiválra. Olaszországba és Spanyolországba is szeretnénk elmenni, de ezek a fellépések inkább csak a hírünket viszik és nem hoznak bevételt. Próbáljuk megtartani az egészséges egyensúlyt ebben is.
Mennyire vagytok tudatosak, terveztek vagy hagyjátok megtörténni, ami meg akar történni?
SZ. P.: Van bennünk tudatos építkezés de hagyjuk is megtörténni a dolgokat. A zenében vagyunk inkább tudatosak, a szervezésben meg jobbára hagyjuk kialakulni a következő lépéseket.
K. T.: Azt, hogy mi ennyire összeértünk és úgy vagyunk együtt, ahogy most, én egy tavalyi osztrák fesztivál óta érzem erősebben. Nagyon jól éreztük ott magunkat, én utána írtam egy rettentően elborult számot is, amit még nem csináltunk meg, de ez is mutatja, hogy bizonyos dolgoknak megadjuk a szükséges időt, hagyjuk beérni a dolgokat.
Ha most jönne egy jótündér és megkérdezné, hogy mi az az egy dolog, ami a legnagyobb segítség lenne a ToSoDa projektnek, mit kérnétek tőle?
SZ. P.: Jó kérdés, ami biztos, hogy több céltudatosság kellene, az akaratunkat tudatosabban kell érvényesíteni, a hangszerkészítésnél, a szervezésnél és a zenék esetében is.
K. T.: Ismerem a kompetenciáimat, én a szervezésben nem vagyok jó, inkább a dalkészítésben teljesítek jobban. Rajtunk múlik minden és nem is tudnám például megmondani, hogy mi kellene jobban, egy klip, egy menedzser vagy éppen egy megnyert tehetségkutató. Nem tudom, de főleg nem is akarom tudni, én magamból akarok kiindulni. Fel kell tudnunk térképezni, hogy mi az igény és mi az, amit a saját hangszerünkből ki tudunk hozni, de szeretnénk új technikákat is kidolgozni.
SZ. P.:Néha szoktam azon gondolkodni, hogy annyira jól alakul most minden, hogy nem is tudom, mivel érdemeltem ezt ki. Nagyon sokat zenélünk együtt, ami jár néha feszültségekkel, ezeket ésszerűen kezelni is egy kihívás. De az biztos, hogy a ToSoDa most így, hármasban komplett. Saját magunk fejlesztése és a zenénk továbbcizellálása a legfontosabb jövőbeli cél. És el kell hinni, hogy egy nagyszínpadon is bármikor meg tudunk felelni.
Bővebb információk a programokról itt találhatóak:
