Szerző: Vass Edit
Rőhrig Eszter fordító, irodalomtörténész és kritikus már számos helyen publikált, többek között az Alföld, a Műút vagy a Vigília című folyóiratok közölték eddig írásait. Idén nyáron a L’Harmattan Kiadó gondozásában pedig megjelent első önálló kötete Vízhomok címmel, amely huszonnyolc rövid novellát tartalmaz. Az egymástól független, önmagukban is olvasható történeteket a főhős Éva személye, valamint az út, az utazás toposza kapcsolja össze.
Az Éva névvel a szerző nemcsak egy konkrét személyre, hanem általánosan a nőkre utal. Már maga a látásmód, az elbeszéléstechnika is összetéveszthetetlenül nőies, hovatovább jellemzően feminin témákat, problémákat érintenek ezek az írások. A novellák a kislánykortól kezdve az első szerelmen át a felnőtt, érett nő életének villanásnyi, ám annál meghatározóbb élményeibe engednek bepillantást. Rőhrig Eszter bátran nyúl olyan szituációkhoz, amelyek egyáltalán nem szokványosak mégis könnyen átláthatóak a szövegekben felvázolt konfliktusok, illetve az olvasó akár a saját életével is megtalálhatja a párhuzamot. A szerző most megmutat néhányat abból az ezerféle arcból és alakból, amennyit egy nő magára tud ölteni, így férhet el egymás mellett a kötetben a gyermeki ártatlanság, a kalandvágy valamint a kiszolgáltatottság, ahogy a femme fatale mellett a szerető társ vagy akár a megalázott nő képe is.
Éva ráadásul sokat utazik Budapesttől Párizsig, a Balatontól Arles-ig, és az átélt kalandok, az ismeretlen vidékek hatására új tapasztalatokkal és ismeretekkel gazdagodik. Ez a tudás viszont nem merül ki a felfedezett tájak, városok megismerésében, hanem a habitusra, a jellemre ugyanúgy kihatnak. Az ismeretlen utak, utcák, házak, szobák a lélek útvesztői is egyben, tehát Rőhrig Eszter egymással párhuzamosan térképezi fel a valós és a belső, lelki tájat a Vízhomok novelláiban. Könnyedén ugrik terek és idősíkok között, néha-néha pedig finoman átfolynak a sorok a szürreális vagy az irreális felé, a megszelídíthetetlen és szabad gondolatoknak, asszociációknak a szerzőnő látszólag semmilyen gátat nem szab. Talán pont ebben a kötetlenségben, zabolátlanságban rejlik Rőhrig Eszter kötetének egyik varázsa, amely odaszegezi maga mellé az olvasót.
Rőhrig Eszter: Vízhomok – L’Harmattan, 2018