„Aki az emigrációban emigrál az emigrációból, a magányba” – Márai Sándor Hallgatni akartam című monodrámája a 11. Ördögkatlan Fesztivál programjában

Szerző: Tóth Judit Nikoletta

Közel két éve, 2016. szeptemberétől láthatja a közönség a Vígszínház Házi Színpadán azt, a Hegedűs D. Géza  előadásában, B. Török Fruzsina átdolgozásában színpadra készült monodrámát, amelynek alapját  Márai Sándor Beszéljünk másról?, A Teljes Napló és a Halotti beszéd című művei biztosítják. Az előadás a 11. Ördögkatlan Fesztivál programjában is helyet kapott, a palkonyai Mokos Pincészet színházterében.

© Szkárossy Zsuzsa

Az 1900-ben, Kassán született írónk a 30-as évekre a legismertebbek közé tartozott hazánkban. A klasszikus polgári eszményt élő író azonban az Anschluss, Ausztria 1938-ban történt hitleri megszállásának hatására bennünket is elért háború, és annak következményeként berendezkedő társadalmi rendszer hatására elveszítette a klasszikus Európába vetett hitét, így 1948-ban elhagyta Magyarországot, ahol egész életében – 1990-ig – művei előadáshoz és kiadásához nem is járult hozzá. Így, az elhangzó szövegek közül az egyik, A Hallgatni akartam című művet, amely az Egy polgár vallomásai harmadik, befejező köteteként funkcionált volna, egészen 2013-ig nem adták ki hazánkban. Pedig ezen kéziratban lefektetett gondolatok tartalmazzák azokat az összefüggéseket, amelyek következményeként, mintegy évtizednyi  várakozás, „belátás” után Márai Sándor végleg elhagyja szülőföldjét és magyar íróként, anyanyelvén született írásaival, magányba emigrált, mégis világhírű világpolgárként, saját akaratából távozzon az életből közel kilenc leélt évtized után.

© Szkárossy Zsuzsa

A Márai Sándorhoz szokott olvasók számára ismerős gondolkodásmód és a következtetések logikus, érzelmekkel átitatott levezetése az előadásban végig megmarad. Márai Sándor szövegei által most is ugyanúgy, ugyanott szólítja meg a nézőit, mintha olvasás közben tenné, és ez Hegedűs D. Géza nagyon erős, nagyon szuggesztív, mégis alázatos előadásmódjának köszönhető. A Márait eljátszó színész ugyanis nem akar más lenni, mint amit az író az írásai által is közvetített önmagáról, hiszen kristálytiszta jellem és következetes gondolkodó magad, aki cselekedeteinek okaként saját emberi oldalát, saját életét is hitelesen ábrázolja. Ezt erősíti meg, hogy a darabban amellett, hogy Márai Sándor saját magánéletére gyakorolt személyes történések is felmerülnek, de a kort és az írót is meghatározó olyan személyiségek (politikusok) emberi portréi is kirajzolódnak, mint Teleki, Bárdosy és Bethlen.

© Szkárossy Zsuzsa

Nem lehet eltekinteni attól a ténytől, hogy a kivándorlást szimbolizáló, bőröndökkel berendezett díszlet közé, polgári öltözetben megtestesített író monológja jelen időben is igen aktuális. A korunkat átitató, és ezt akár politikai és gazdasági szempontoktól is megfosztott „szabad mozgás” ugyanis hatalmas méreteket öltött a világon. De –  és ez az a tény, amely Márai Sándort nem csak nagy alkotóvá, de nagy emberré is emelte –  Márai Sándor makacsul, egyetlen biztos pontként polgári értékeit viselve és hosszú élete során végig hitelesen megmaradt magyar írónak. Ez az ember már 1938-ban látta és tudta, az Anschluss hosszú távú következményeit hazánkban is. Ezt elkerülni, és a sajátjának hitt és tartott emberi, polgári értékeit megőrizni csak úgy tudta, ha ő maga is távozik, de ezt a változást csak akkor lépte meg, amikor minden, de minden körülmény abba az irányba mutatott, hogy mennie kell. És ez a távozás felelős maradt az itt hagyottakra nézve is. Márai Sándor ugyanis nem csak egyes, hozzá közel álló személyiségeket látott élesen, mindenkinél jobban, de a teljes társadalom „szükségszerű”, a korszak által generált megnyilvánulásait is és ez a felelős tudás volt az, amely a magányt szentséggé emelte saját életében. Akkor változtatott – jelen helyzetben életteret – mikor minden utat végig gondolt arra vonatkozóan, ha marad, annak milyen következményei lesznek. Szembe állítva ezt azzal, ha távozik miről marad le. És ezt a lemaradást nem gazdasági mértékekkel mérte, hanem emberivel, amely kifinomult, mindenre kiterjedő gondolkodásmódon alapult. Az előadás igaz emberi, örök értékeken alapuló elemi hatásán túl – amitől hosszú percekig én magam sem szabadultam – ezen felelős, polgári értékrendet képviselőként muszáj lenne elgondolkodni mindannyiunknak. Akár érezzük pillanatnyilag a saját életünkben is törvényszerűen bekövetkező bármely változás jeleit pillanatnyilag, akár nem.

© Szkárossy Zsuzsa

A címben kiemelt kifejezés Márai Sándortól ered: „Az emigráció kategóriái: aki a hazájából emigrál idegenbe. Aki a hazájában marad, és ott emigrál, belső idegességben rejtőzik. Aki az emigrációban emigrál az emigrációból, a magányba.”

Az előadást a 2018-2019-es színházi évadban is elérhető lesz a Vígszínház repertoárjában.