Egy európai utazásra invitáljuk az olvasókat a Noran Libro Kiadó jóvoltából. Az Európa női szemmel sorozatában idén megjelent könyveit ajánljuk, nem csak hölgy olvasóinknak.
(Európa női szemmel)
Clare Azzopardi (1977) máltai irodalmat tanít a máltai egyetemen, szerkesztőként is dolgozik a Merlin könyvkiadónál, irodalmi fesztiválok szervezésében, nemzetközi irodalmi programokban vesz részt. A Literature Across Frontiers európai irodalmi projektje keretében a Ten New Voices from Europe egyikének választották. Több gyerekeknek és kamaszoknak szóló könyvet is írt felnőtteknek szóló prózakötetei mellett. Ebből a magyarul Pár női név címen megjelenő könyvéből angol, horvát, román, szlovén és olasz fordítás is készült.
„Csak flörtölni kellett a matrózokkal, de ha azok bevadultak, otthagyták őket faképnél. Igazi úrinők voltak, nem kikötői cafkák. Leszöktek az apjuk háta mögött, elmentek táncolni, vagy enni a Britanniába, és nagyon szerették a Morning Start, mert jó hely volt, tisztességes hely, úgy bizony. Egy nap értük jött az apjuk, na, azt látnia kellett volna, hogy vonszolta el őket onnan. Fifikás kis nők voltak, igazi boszorkányok, nem ijedtek meg az apjuktól. Mindenki megőrült értük. Az összes tengerész, aki megfordult itt.” (Szabó T. Anna fordítása)
Carolina Schutti: Mezítláb a selymes fűben
(Európa női szemmel)
Carolina Schutti Innsbruckban született 1976-ban. Germanisztikát és angol–amerikai filológiát tanult az egyetemen, képzett koncertgitáros és énekes. Elias Canettiről írta a doktori disszertációját, néhány évig tanított, nyelvi lektor volt a firenzei egyetemen, esszéket, irodalomkritikákat közölt irodalmi folyóiratokban, a „Társadalom és emlékezet” témáját kutatta. Költészeti és kortárs irodalmi szemináriumokat és előadásokat tart, irodalmi eseményeket és interdiszciplináris projekteket szervez. 2010-ben jelent meg első könyve Akit visznek, annak nem kell cipő címen. Az Európai Irodalmi Díját elnyerő második kötete, a Mezítláb a selymes fűben után jelent meg A baglyok hangtalanul repülnek című kisregénye, 2018 februárjában pedig Idegláz című verseskötete. Hangjátékokat is ír, EU irodalmi díjas könyvéből albán, bolgár, horvát, francia, macedón, lett és szerb fordítás is készül.
„A kertben csak menta, kamilla, snidling és kapor termett. A fű szurkálta a meztelen talpunkat, de puha füvet el se tudtam volna képzelni. Már nem. Kiskoromban biztosan futkároztam puha füvön, legalább egyszer, mert évekkel később kaptam a nagynénémtől egy fotót, amin az anyámmal állunk egy parkban. Rövid, fehér, hímzett virágos ruha van rajtam, a gallérja kézzel beszegve. Az anyám fogta a kezemet, a kamerába mosolygott, és nem bírt egy helyben maradni a fotó kedvéért, a karja életlen lett, akárcsak az arca. Mezítláb álltunk a füvön, bizonytalannak látszottam, a szemem tágra nyílt, a számat eltátottam.”
(Győri Hanna fordítása)
(Európa női szemmel)
Maria A. Ioannou ciprusi írónő 1982-ben született Limassolban. Nagy-Britanniában tanult angol irodalmat, a londoni King’s College-ben szerzett mesterfokozatot 20. századi irodalmi tanulmányokból. Első prózakötetével elnyerte a legjobb pályakezdőnek ítélt ciprusi állami irodalmi díjat. Részt vett az Európai Elsőkönyvesek Fesztiválján a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon és a Kikinda Short kisprózafesztiválon. Katlan című prózakötete 2015-ben jelent meg. A mediterrán írószövetség alapító tagja, az ő kezdeményezésére rendezik meg évente a Sardam alternatív és multimediális irodalmi fesztivált Cipruson.
„Cipősarkak keltette földrengés, szétterülő vízcseppek a járdán, alsónadrág a szárítókötélen, két apáca, rágógumi, kövek, bérkerékpárok, a távolban a bázis irányából elhúzó repülőgép, kalapos turisták, egy-két bajuszos helybeli, FOR RENT feliratú tábla, egy másik FOR SALE szöveggel, a kirakatban táska, szárított füge, néhány könyv, előtte várakozó nagymama.
Ezt láthatta még a hangya, mielőtt váratlanul Paolo kérges tenyerében találta magát.”
(Pávai Patak Márta fordítása)
(Európa női szemmel)
Ida Hegazi Høyer norvég írónő 1981-ben született, dán és egyiptomi felmenőkkel rendelkezik, Norvégia északi részén, Lofotenben, illetve Oslóban nőtt fel. Szociológiai tanulmányokat folytatott, dolgozott egy ruhaüzletben is, jelenleg szabadfoglalkozású író, Oslomarkában, az Oslo környéki erdős vidéken él. Bekerült a tíz legjobb fiatal norvég író közé, és 2014-ben megkapta a fiatal tehetségeknek ítélt állami Bjørnson-ösztöndíjat. Eddig öt könyve jelent meg, a harmadikkal 2015-ben elnyerte az Európai Unió Irodalmi Díját. Lefordították spanyolra, készül a dán, a szerb és a bolgár, az albán és a macedón kiadása.
„Körbe akartuk utazni a világot egy vitorlással, álmodoztunk, akár a kamaszok, különleges emberekké akartunk válni, közben nekem munkába kellett járnom, neked pedig be kellett menned az egyetemre, de viseltem a gyűrűdet, még akkor is, ha fájt, azzal aludtam, zuhanyoztam, dolgoztam, tiltakoztam ellene, de soha nem vettem le.”
(Szöllősi Adrienne fordítása)