Meghívás a Rejtett Kertbe

Szerző: Vass Edit

Herbert Aniko kiállítása

„…ott van, közölte a szerző nyomatékosan, és aki rátalál, fogalmazott elragadtatottan, és megpillantja, az nem fogja túlzónak ítélni az ő, a „Száz szép kert” írójának lelkesedését, amikor erről a kertről ír, mert tapasztalni fogja, hogy ez a kert magának a kert gondolatának a végső kiteljesedése, mivel a legpontosabban úgy lehetne jellemezni, hogy alkotója „elérte az egyszerűséget”, egy kert, írta érezhető szenvedéllyel a szerző, mely végtelenül bonyolult erők révén fejezi ki a végtelenül egyszerűt, sőt a leírás szerint: „tovább nem egyszerűsíthető” varázs…” Krasznahorkai László szavai csengtek vissza, amikor megnéztem Herbert Aniko Rejtett Kert című kiállítását a K.A.S. Galériában, és arra gondoltam, vajon hány ember mehet el nap mint nap a galéria mellett az utcán – ahogy Genji herceg unokája a regényben – anélkül, hogy tudná mi mellett megy el? Pedig ha csak egy kicsit félrefordítaná a fejét, és bepillantana az üvegablakokon, akkor láthatná azt a „tovább nem egyszerűsíthető varázst”, ami a kiállítótérben a befogadó szeme elé tárul.

© Vass Edit

Herbert Aniko aka HANIKO vizuális művész nagyméretű akvarelljein, apró kollázsképein, papírból és más természetes alapanyagokból készült installációin, illetve objektjein egy belső, lelki kert tükröződik vissza. A letisztult formák, a finom kivitelezés nyugalmat és kiegyensúlyozottságot áraszt. Ám ez nem a be/megérkezés visszapillantása, hanem annak az összhangnak a felismerése és elfogadása, hogy az egyén egy nagyobb szisztéma része miközben annak aktív, alkotó alakítója. HANIKO munkáiról sugárzik a személyesség, a csendes ugyanakkor magabiztos nőiesség, amely kifejezetten üdítő élmény a hivalkodás, a magamutogatás forgatagában. Talán néhányan a törékenységre asszociálnak a kiállított munkák láttán, nekem mégis inkább egy Radnóti idézet jutott eszembe: „nem törik, csak hajlik a/virág s könnyedén aligha/hagyhatja el piros hitét.” A Rejtett Kert művein érezhető a távol-keleti művészet hatása, a japán fametszetek színvilága vagy a keleti kertművészet esztétikája. Ugyanakkor Matisse papírkivágásai, valamint Ferenczy Noémi naplója és életműve is inspirálta az alkotót.

© Bokor Krisztián

A kiállítás anyagából egy katalógus is született ötven példányban, amelynek előszavát Szombathy Bálint írta. Az angol-magyar kétnyelvű kiadványban HANIKO munkái és Ferber Katalin ajánlója mellett kortárs szépírók szövegei szerepelnek, mintegy dialógust folytatva az alkotásokkal. Ferencz Mónika, Szabó T. Anna, Turi Tímea, Ughy Szabina, Bokor Krisztián és Simon Márton egy-egy verssel illusztrálta a műveket. Attól függetlenül, hogy a lírai alkotások önmagukban is lezárt, kerek egységet alkotnak, Herbert Aniko munkáival összekapcsolódva izgalmas játékká válik kép és szöveg párbeszéde. A kert nemcsak a képzőművészetben hanem az irodalomban is visszatérő toposz, amely a természet ugyanakkor az ember teljes belső szépségét is képes egyedülálló módon tükrözni. A Genzaicsi de hadzsimarubeki vagyis „Ott kell kezdeni, ahol állsz” című festményhez Szabó T. Anna _Lüktetés című verse egyszerre idézi fel a játékos gyermekmondókák és a rituális szövegek egyszerű, magával ragadó varázsát:

“Kivágott fa törzsén állni, kétszáz éves fává válni,
csendben lombsuhogás lenni, egy levelet sem feledni.
Élő gyökerek a földben, föld mögöttem, ég előttem,
mozgás lenni mozdulatlan, eleven láng holt anyagban.

Lenni lánynak, lenni lágynak, origónak és forgásnak, mozdulatlanban
mozgásnak, nem-múlóban elmúlásnak, üres csontban szélzúgásnak. Lenni
örökös zenének, hogy éljenek, kik nem élnek…”

A kiadványban tehát többféle kert titkos ösvényein barangolhat a befogadó. Aki a Bartók Béla úton sétál a Gellért-térhez közel, az bátran térjen be a K.A.S. Galériába megtekinteni ezt a páratlan kiállítást, amely még július 13-áig várja a látogatókat.

A kiállítás megtekintéséhez előzetes bejelentkezés szükséges!

Az idézetek forrása: Krasznahorkai László: Északról hegy, Délről tó, Nyugatról utak, Keletről folyó, Magvető, Budapest, 2003. 86-87.o.
Radnóti Miklós: Pontos vers az alkonyatról, In.: Radnóti Miklós összes versei és versfordításai, Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1993. 89. o.