Elhangzott 2018 április 04-én az SCH Galériában. A kiállítást megnyitotta Tóth Ditta.
„Albert Lászlót 2015 elején ismertem meg, egy budapesti egyéni kiállításának a megnyitóján. Akkor jött haza Franciaországból, megnyerő volt a képeiből áradó lelkesedés, dinamizmus, a festés és a választott témák iránti alázat. Azóta eltelt egy kis idő, több interjút, újságcikket, kiállítást tudhat maga mögött és rengeteg munkát. Hihetetlen szorgalommal rengeteget fest. Azt kell, hogy mondjam, hogy alkotói attitűdje hiteles maradt ez idő alatt, hiszen a szakma iránti alázata és tanulási vágya még töretlenül ott van benne, ezek a festményein is tükröződnek.
A Kapcsolatok című kiállítási anyaga az első világháború utáni, Európán végigsöprő felszabadultsági hullámot idézi elénk, a 20-as évek divatos revüinek, és a sorra nyíló koktélbárok jazz és big band muzsikájának hangulatát. A modern világ bűvöletében a nők szerepe is átértékelődött, a nők körében elterjedt a rövid haj és a nadrágviselet, alkoholt fogyasztottak, dohányoztak és igazán pompásan érezték magukat. Albert László nőalakjai ezeket az időket hozzák be, a szépség és az elegancia felszabadult élvezetére biztatnak. Az alkotó már a témaválasztással is olyan művészetet hoz létre, amely a luxust mindenki számára elérhetőként tálalja, mégsem a nehézkesen aranyozott patináját, hanem a könnyed, életigenlő oldalát nyújtja felénk.
Ehhez stilizáló formanyelvet használ: élénk színekből és ívelt, illetve megtört idomok kombinációiból építkezik. A harsány színek elevenséget, egyenrangúságot, és gazdag érzelmi telítettséget hangsúlyoznak. Az ívelt és megtört alakzatok variációiban ritmikus játék figyelhető meg. Ezek az ismétlődő motívumok, (a kéztartások, a szemöldökívek stb) amelyek egyrészt egységesítik az itt összeválogatott anyagot, másrészt az ábrázolt téma átfogóbb szemléletének bemutatására szolgálnak. Vagyis nem konkrét, egyéni vonásokkal megkülönböztetett figurákat, személyeket ábrázolnak ezek a síkokra egyszerűsített portrék, hanem magát a nőiséget, és annak szépségét, lágyságát reprezentálják. Albert László portréi tehát ezektől a formaelemektől nyerik különös emelkedettségüket, kecsességüket, szofisztikált dekorativitásukat. Vagyis a festmények a geometrikus absztrakcióval válnak alkalmassá a feminin minőségek érzékeltetésére, illetve kellemes és üde káprázatok megjelenítésére.
Összefoglalva tehát a fényűzés, az elegancia és a női szépség tárgyiasul bennük. Esztétikai hatásuk pedig a közvetlenségben rejlik. Azaz a szemlélő közvetlen módon tudja értelmezni a látottakat, amelyekhez nem tapad sem politikai, sem társadalomkritikai üzenet, csak a formák és színek önfeledt játékának harmóniája. Albert László mind a témaválasztás, mind az ábrázolási mód tekintetében a múltból merít, méghozzá úgy, hogy nem akarja felülírni vagy túlhaladni azt, mindössze a mához aktualizálni. Kapcsolatot teremt múlt és jelen között. Az elmúlt korok művészete előtt tiszteleg ezzel, folyamatosan ébren és elevenen tartva így azok eredményeit, értékeit.”