„Megszelídíteni a bennünk lakozó démont” – El Kazovszkij kiállítás a Várfok Galériában

Szerző: Tóth Judit Nikoletta

Június közepétől egészen július 28-ig látogatható a Várfok Galéria legújabb, tematikus kiállítása, amellyel egyik első festőművészére, a Kossuth-díjas El Kazovszkijra (1948-2008) emlékezik születésének hetvenedik, és halálának tizedik évfordulója alkalmából.

Fotó: Várfok Galéria

A Dillmann Vanda kurátori munkájának köszönhetően, nagyrészt magángyűjteményekből kölcsönzött és összeállított tárlatban több mint húsz festmény és installációs elemek is helyet kaptak. A három évvel ezelőtt a Magyar Nemzeti Galériában megrendezett átfogó, életmű kiállítás után ez, a bálványok egy csoportja köré rendeződő tematikus tárlat a legnagyobb, amely a kortárs magyar festészet egyik legkülönlegesebb és legmeghatározóbb alakját, személyiségét mutatja be alkotásain keresztül.

Fotó: Várfok Galéria

A hatvanas években családjával Magyarországra költöző, Leningrádban született művész festészete a hetvenes években teljesedett ki. Ugyan a festészet mellett az installáció és performansz, mint művészeti ág is érdekelte és azokban is folyamatosan alkotott, kései festményei azok, amelyeken már visszaköszönnek a védjegyévé vált motívumok és stílusjegyek (kutyák, balerinák, torzók, hattyúk), amelyeken keresztül meghatározta önmagát és viszonyulását is nem csak önnön magához, de az őt körülvevő világhoz is.

Fotó: Várfok Galéria

Jelen tárlat koncepciója szerint a bálványokat három csoportba sorolja, így az alkotásokon központi szerepet kapó arctalan, szárnyas torzók, párkák, sivatagi homokozó; a hattyús képek és a balett, a balerinák, mint androgün lények köré rendeződnek és a művészt meghatározó jelenségek, jellemzők köré szervezi azokat. Teszi ezt úgy, hogy tudja, El Kazovszkij életét és ezáltal önkifejezési eszközeként használt, tehetségéből fakadó művészetét: a festészetét két fontos tényező bizonyosan meghatározta. Az egyik az, hogy a kamaszkorában történő új kulturális és társadalmi közegbe történő beilleszkedésének, az anyanyelv „megváltoztatásának” nehézségei által a képi kifejezési eszközhöz fordulása adott volt. A másik pedig a művész nemi identitásából fakadt, amelyet sokáig rejtetett talán még önmaga elől is, hogy aztán saját démonainak leküzdésével fokozatosan felvállalja és védelmezze a benne lakozó férfit, aki saját neméhez vonzódik.

Fotó: Várfok Galéria

El Kazovszkij művészi kiteljesedésének folyamatát ösztönösen az emberi létezés alapvetéseinek és saját tökéletlen mégis tökéletes létezésének, belső folyamatainak és külső viszonyrendszereinek a megismerésére fordítja alkotásain keresztül. Teszi ezt annak érdekében, hogy aztán ez megmaradhasson a létrejött mű egységes hatásában, de úgy, hogy a használt szimbólumok és a keletkezett esztétikai hatás a befogadóban is ugyanazt az érzést váltsa ki, mint alkotójában. Hiszen a művész, mint az önmagát legjobban ismerő személy úgy öltöztette fel saját lényét és alkotásait is provokatív, polgárpukkasztó módon külső jegyekkel, hogy alapvetően minden nem fontos, érzékszervekkel érzékelhető dologtól mégis sikerült megfosztania azokat.

Fotó: Várfok Galéria

Így a művész egy-egy festményének és a tárlat egészének is egyazon lényegre törő és a részletekben rejlő jelentése és ezáltal komoly érzelmi tartalma van. El Kazovszkij képei nagyon erőteljes mondanivalóval, feltűnő, keveretlen színekkel jelenítik meg saját belső küzdelmeit. A művész legmélyebb titkaiból, legintimebb felismeréseiből csinál provokatív módon közügyet, amely nem más, mint a benne rejtőző, minden társadalmi elvárástól megtisztított ember vállalása. És ez az, amely nem csupán a nemi identitás diszkrét, de annál határozottabb felvállalására, de az élet minden területén minket uraló démonaink felismerésére és megszelídítésére utal.