„A forgás számomra a tánc mágiája!”

Vass Edit interjúja

Anide Papp Bir Devi egy különleges, Magyarországon kevésbé ismert tánccal foglalkozik. Forgás, örvény tánc, ki hogy ismeri, de leginkább a szufikhoz, dervisekhez kötik. Nem egy vallásos irányzat hagyományából kapta a beavatást, hanem saját útját járva. Azért sem szereti egyikhez sem kötni, mert ez a tánc az egész létezésünk alapját képezi le. A forgó mozgás a legkisebb molekulánktól kezdve az egész csillag galaxison át mindenben ott van.

Hogyan találkoztál a tánc eme ritka irányzatával?

A forgással való találkozásomat megelőzte a jóga különböző ágainak éveken át tartó gyakorlása, amiből spontán módon egy idő után az ászanák egymásba áramlottak. Egyre többször vittek el a szabad táncig, a testtudatosság megtapasztalásának különböző formáihoz. Mai napig tanítom a jógának és a táncnak egy sajátos ötvözetét, a Shakti Tánc®-ot. Kalandozom több tánc stílusban, sőt egy ideje kísérletezem azzal is, hogyan tudom azokat átültetni a forgásra. Látszólag egy nagyon kötött mozgásforma, hisz csak forgunk körbe-körbe, de valójában ettől sokkal többről van szó. Ez nem csak egy tánc! Legkevésbé sem az, bár művészeti értéke sem elhanyagolható. Sokkal inkább egy transzformáló hatású megtapasztalás. A forgás számomra a tánc mágiája! Azzal kezdődött, hogy egy nap azt éreztem, vinnék egy kis forgást a következő órámba, amit tartok. Aztán rájöttem, hogy ez nem is olyan egyszerű. A kihívások mindig vonzanak, így belevetettem magam. Úgy szippantott be, mint az örvény, és visz magával azóta is a mélybe, hogy mindig új élményekkel dobjon felszínre.

Szerinted milyen lelki-fiziológiai hatása lehet a forgásnak vagy örvény táncnak?

Nagyon szeretek a hatásairól beszélni, vég nélkül lehetne. Mindig elmondom, ha forgást tanítok, hogy a rosszullét, szédülés teljesen rendben van. Az csak egy determináció, hogy nem tudunk forogni, vagy nem bírjuk, de leginkább tévedés. Az lehet, hogy nem akarunk, de ne legyenek illúzióink, minden pillanatban forgunk. Az idő kereke is forog épp úgy, ahogy a tér. Az egész Föld forog velünk és gondoljunk csak bele, még közben a Nap körül is keringünk és sorolhatnánk. Tehát elég csak helyre tenni a fejünkben, hogy ettől természetesebb mozgásforma nincs a világon. Az egyensúlyi un. vesztibuláris rendszerünk már magzati korban meghatározza a mozgásokat. Bármi, amit a világról meg kell tanulnunk, az ezen a rendszeren fut át. Érdemes ezekkel a tényekkel kicsit átvitt értelemben is eljátszani. Milyen kapukat nyithat ez meg, ha tudatosan használjuk? Ez a rendszer felelős a szédülésért is. A jó hír pedig az, hogy egyszerűen kondicionálható. Már orvosok is alkalmazzák krónikus szédüléssel küszködő pácienseknél, hogy forgással kezelik a tüneteket.

Nézzük kicsit a másik oldalról is, hogyan hat az elmére, a lelkünkre. Számomra ez az, ami igazán izgalmas. A forgás, mindent leképez, amire az életben szükség van. Benne van a válasz mindenre. Kell hozzá egy adag bátorság, elszántság. Kell hozzá önbizalom éppúgy, ahogy önátadás, de ami a legfontosabb: alázat. Ezek nélkül nem megy. Be van építve a programjába, hogy ezekre megtanítson. Ez egy olyan meditációs eszköz, amellyel mélyen magunkba fordulhatunk és mindent ki is üríthetünk magunkból, ahogy egy centrifuga kipörgeti a vizet a ruhából. Sokféle erő hat ránk benne, de módunkban áll ezeket tudatosan használni és mélyebb önvalónkhoz kapcsolódni általa. A tudatosság egy magasabb fokára emeli a gyakorlót, miközben testet és lelket egyaránt átmos.

Amitől kicsit az én forgásom sajátos ízt kap, az a szabad mozgás. Leggyakrabban ismert a kitárt karokkal való forgás, itt vannak persze fontos részletek a test és kéztartásokban. Magam is szoktam ebben az egyenletes monoton mozgásban révülni. Azonban a szabad táncot mindig nagyon izgalmasnak találtam. Az egyik legnehezebb műfaj. Mikor megmondják, mit kell és hogyan csinálni, akkor az ad egy biztonságot. Ez könnyebben szokott menni. Szabadon áramolni, mozogni, ahogy épp a lélek megkívánja, ez sokkal nehezebb. Ez olyan, mint mezítelenre vetkőzni mások előtt. Kitárulkozni, ki is lakik odabenn a testben. Forgás közben a törzs, a fej és a kezek állnak rendelkezésre, hogy szabadon kifejeződhessen rajtuk az az Erő, aminek átengedem magam. Ekkor a karjaim a teremtés szabad megnyilvánulását szolgálják. Sosem tervezem meg, mi következik, csak átadom magam, csatornává válok. Ez a legszebb érzés. Egyfajta szolgálat.

Gyakran megszólaltatsz hangszereket is a workshop-jaidon: hangtál, sámándob, stb. Ezeket miért tartod fontosnak?

A forgás történhet a belső csendemre, a szív ritmusára, de csodálatos mikor a hangok vezetnek. Utazni a zene, a ritmusok szárnyán, az mennyei érzés. Az egy plusz segítség. Erősen hat az érzékszervekre. Ha a forgás jelképezi az úton a saját erőből történő haladást a cél felé, akkor, ha ehhez zenét, ritmusokat adok, akkor olyan, mintha járműre szállnék. Választhatok milyenre és mikor, attól függ, hogy hová tartok. Ezért használok magam is hangszereket, a hangomat, mikor a forgás megtapasztalásához segítek embereket. A dob a legősibb hangszer a hangunkkal együtt. Aki táncol és énekel, már megtette magáért a legtöbbet. Megnyílt a világ felé őszinte szívvel. Az óráknak része a közös éneklés, ritmusokkal játszás, segít, hogy egyszerre tudjunk több mindenre figyelni. Ez nagyon fontos forgás közben.

Néhányszor együtt dolgozol Jeszenszky Istvánnal (István Sky). Mi a közös a munkátokban? Hogyan találtatok egymásra? Miért gondoltátok úgy, hogy érdemes együtt dolgozni?

Jeszenszky Istvánt már régóta ismerem, de az emberi találkozások épp olyanok, mint a forgás. Haladunk az úton, aztán találkozunk, körök összeérnek, majd elválnak. Erdélyben hozott össze minket a sors újra épp, mikor a forgás egyre erősebben kezdett jelen lenni az életemben. Még a kísérleti fázisokban voltam, figyelve magamon hatásait, miközben egy láthatatlan erő vitt bele egyre jobban. István is ezen az úton jár és jóval előttem. Felvállalja a szíve hívásait. Ahogy engem megszólított a zenéje, úgy őt a táncom. Mindkettő a jelen pillanatban születik, elengedve minden akarást. Megszűnik benne minden kérdés, gondolat. Az öröm és harmónia átjárja a teret, ahol ezek a gyógyító hangok felcsendülnek épp úgy, ahogy a forgó mozgás megidézi az élet legalapvetőbb eszenciáját, a spirál dinamikáját, mely újra összehangolja az egyént a mindenséggel. Nem volt kérdés, hogy tudunk közösen adni. A szívből születő hangok és mozdulatok, ha összeadódnak a jelenben, akkor valami olyan csoda születik, mely megszenteli a teret és időt a jelenlévők számára is. Mély, gyógyító élmény. Nagyra becsülöm a művészetét, egész életútját. Nagyon inspiráló mindig közösen dolgozni Istvánnal, mert nincs előre megtervezve semmi. Úgy lesz, ahogy ott és akkor lennie kell. Ettől megismételhetetlen az az adott pillanat. Ennek pedig részese minden jelenlévő, hisz a közös energiánk teremti meg a történéseket.

Mikor találkozhatnak legközelebb veled a forgás, az örvény tánc iránt érdeklődők?

A nyár folyamán többször fogok rövidebb workshop-ot tartani, főként a Dunakanyarban. Szeretem az energetikai teret is úgy megválasztani, hogy az támogató legyen. Folyamatosan hirdetek lehetőségeket és szívesen megyek bárhová, ha hívnak. Az év nagy lehetősége egy különleges workshop lesz szintén a Dunakanyarban. Leányfalu fog otthont adni a Duna-partján annak a három napnak, ahol vendégem lesz egy igazán különleges ember. Ziya Azazi világhírű táncos, speciálisan csak forgással foglalkozik. DIP (Dervish in Progress) projektjével járja a világot és egyedülálló élményt nyújt a résztvevőknek.

https://hu-hu.facebook.com/people/Anide-Papp-Bir-Devi/100012011896878

https://www.youtube.com/channel/UCXWH6BSfH53cqXdg5U9J7sQ

Fotók: Buzsik György