Időpont: 2018. május 24., csütörtök, 19 óra
Helyszín: Pintér Galéria, 1055 Budapest, Markó utca 3/b.
A kiállítást megnyitja Mészáros Flóra művészettörténész
A kiállítás 2018. június 14-ig látogatható.
Romvári Márton: Soft n’ hard
Szemmel látható és kézzel tapintható Romvári Márton művészetében az a változás, ami az elmúlt években folyamatosan alakuló munkákon érzékelhető. A korábbi, főként a véletlen és az irányított mozgás, az oldódás és a kicsapódás során létrejövő organikus formákat már 2015 folyamán elkezdték tagolni a geometrikus, többé-kevésbé szabályos formák. A tavalyi évben az organikus és a geometrikus formák már egyenlő hangsúllyal szerepelnek a festményeken, sőt, mióta a művész alumínium megmunkálásával kísérletezik, ezek a formák a relief, vagy ha tetszik, a térbe mozgatott festmény-objekt alakban is megjelennek.
A plaszticitás, tehát a térbeliség illúzióját keltő pacák részben az anyagok (pigmentek, lakkok, alkohol) egymásra gyakorolt hatásának, részben a művész szándékának következményeképp buborékokká alakulnak a szemlélőben. Mindeközben a festmény felületét tagoló különböző színű síkidomok – tanult látási sémáinknak megfelelően – egy másfajta térbeliség illúzióját keltik. E két illúzió olykor egymást erősítve, olykor kioltva, egymásnak ellentmondva a táj, a tér, a paradox tér, sőt néha a látható világ egy szeletének képzetét hozzák létre a nézőben. A kontúrok a kiemelés ellenére sem válnak jobban megragadhatóvá, melynek hatására a formák dinamikusan vibrálnak, mintha fényben mozdulva alakulnának. A kidolgozottság a festményeken soha nem megy el a hard edge painting vonalzóval meghúzható éleinek sterilitásáig, és szívesen játszik a különböző faktúrák által létrehozott látványok változatosságával; a matt és fényes felületek párbeszédével. Romvári festészetének ezt a látszólagos pontatlanságát ellensúlyozzák a tudatosan átgondolt forma- és színkompozíciók, valamint az egymásból jól levezethető kompozíciók következetessége.
A képdobozokba komponált alumínium plasztikák a festménykompozíciók által felvetett kérdések térbeli felületek segítségével való továbbgondolásai, melyek újabb – most már szobrászi – problémákat boncolgatnak, úgy mint a monokróm felületek megmunkálása során milyen effektusok hozhatók létre, és ezek milyen képzetet keltenek a szemlélőben, vagy hogyan lehetséges szilárd halmazállapotú anyaggal a lakk-oldószer folyékony halmazállapotának köszönhető véletlenszerűséget visszaadni. A folyamatos kísérletezés és restaurátorműhelyben szerzett anyagismeret tapasztalatait felhasználva születnek meg ezek a művek, melyekre továbbra is igaz, hogy szenzuális élményként hatnak. Bár a plasztikák nagy része híján van a színeknek, mégis elmondható, hogy Romvári festészetének egyik legfontosabb meghatározója továbbra is a szín marad. 2018. május 7., Schneller János
Forrás: Resident Art Budapest