Szerző: Vass Edit
“Van olyan, hogy kultúrdiplomácia. Általában elég szkeptikusan beszélnek róla, mondván, mi fontosat mondhat a művész ebben a hűvös és cinikus világban, ahol mindennek a lényege a gazdasági célszerűség és a politikai pragmatizmus? (…) A művész meg? Tükrözi a kegyetlen valóságot, amely őt makacsul kitaszítja; kritikusan reagál arra, amire semmilyen befolyása, viszont amitől teljes mértékben függ. Milyen lehetősége lehet egy ilyen diplomáciának?, gondolná az ember. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy hűvös és cinikus világunkban sem helyes lebecsülni a kultúra lehetőségeit. Valóban nemigen képes megjavítani a világot. De legalább emlékeztetheti a világot arra, hogy sajnos nem fog megjavulni. Valakinek muszáj őszintén beszélni. Valamiért ez rendszerint a művészekre marad… a művészet talán az egyetlen terület, ahol őszinték maradhatunk.” Szerhij Zsadan: Kelet és Nyugat között című esszéje (Körner Gábor fordítása) a Ludwig Múzeum új kiállításának alkalmából íródott, és végignézve az alkotásokat rokongondolatok vetődtek fel bennem is. Ahogy szemléltem a különböző munkákat, úgy éreztem, mintha egy átfogó tudósítást kaptam volna a szomszédos ország jelenlegi helyzetéről.
Fotó: Glódi Balázs © Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum, Adattár és Digitális Archívum
Természetesen ez egy szubjektív szűrő, hiszen milyen is lehetne egy műalkotás, amely a valóságot sűríti? Az ukrán valóság pedig fájdalmas, véres, indulatos és abszurd, tehát ennek jegyében a kiállított munkák ugyanezt tükrözik vissza. Méghozzá bátran, a szó legnemesebb értelmében bátran, a bátorság azon fokán, amely előtt a globalizációban elpuhult néző önkéntelenül is megemeli a kalapját. A Permanens forradalom az ukrán kortárs képzőművészetet több nemzedék alkotásain keresztül mutatja be. A Ludwig Múzeum nagyszabású vállalkozásának rendkívüli jelentősége abban is áll, hogy ez az első olyan esemény, ahol három művészgeneráció egyszerre lép az európai nyilvánosság elé. A posztszovjet identitáskeresés után szükségszerűvé vált a politikai művészet újragondolása Ukrajnában. A társadalmi folyamatok megértésének fontossága, az aktivizmus egyre nagyobb tért követelt, ami nem is csoda egy olyan helyen, ahol egymást érik a barikádok az utcákon és a művészek nemcsak a szó átvitt értelmében forradalmárok.
Fotó: Glódi Balázs © Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum, Adattár és Digitális Archívum
Fotó: Glódi Balázs © Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum, Adattár és Digitális Archívum
Egy egészen eredeti forradalmi nyelvezet szemtanúi lehetünk a kiállítás során, ahol az erőteljes állítások mögött kifinomult és esztétikus áthallásokat fedezhetünk fel. A napjainkban végbemenő történelmi horderejű eseményekkel kapcsolatos többértelmű, választékos, árnyalt állásfoglalások arról a szerepvállalásról tanúskodnak, amely erkölcsi parancs a művész számára, hiszen ahogy Babits is megfogalmazta: „mert vétkesek közt cinkos, aki néma”. Erre nagyon jó példa Daria Koltsova Demarkáció című munkája, ahol a művész feketével húzta át Ukrajna alkotmányának azon részeit (jogokat, szabadságokat, törvényeket), amit Viktor Janukovics elnöksége alatt rendszeresen megsértettek vagy semmibe vettek. Vagy Alevtina Kakhidze vegyes technikákkal készült installációján 2014-től, mintegy időegyenesen követhetjük végig a szakadárok által megszállt Zsdanyivka gyűlölettel teli, abszurd jeleneteit. Az abszurditás mellett a fekete humorra is találunk példát Yuri Leiderman és Igor Chatskin közös performanszának dokumentációján, vagy a groteszkre Stas Volyazlovsky vegyes technikákkal készült textiliáin. A kiállító művészek eszköztára elképesztő változatosságot mutat: az alkotások hol az egyszerűségükben ragadják meg a nézőt, hol méretükben, hol súlyukban – a Permanens forradalom minden szempontból egy izgalmas kaland a látogatók számára.
Fotó: Glódi Balázs © Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum, Adattár és Digitális Archívum
Fotó: Glódi Balázs © Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum, Adattár és Digitális Archívum
Természetesen Igor Petrov 2014-es Majdan című fotója is megtekinthető, amely bejárta a világot, mint a forradalom ikonikus felvétele. A hatalmas lángok közül egy gázmaszkos férfi lép elő, a kiberpunk esztétika a közönséges dokumentumot jelképpé avatta. A kiállítás különlegessége talán abban is rejlik, hogy egyidejűleg beszél helyi és egyetemes nyelven, amit bárki könnyedén megért és értelmez. A művészek alkotásai kérdéseket vetnek fel, valamint a befogadóban akaratlanul is megfogalmazódik az összehasonlítás szándéka a magyar viszonyokkal. Az ukrán kortárs képzőművészet a jelen pillanatban is küzd függetlenségéért és identitásáért a politikai és gazdasági viharok között. A Ludwig Múzeum jelen válogatása számunkra lehet, hogy a tudósítás erejével bír, de a kiállító művészek számára munkájuk európai szintű megbecsülését és elismerését is jelentheti.
Fotó: Glódi Balázs © Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum, Adattár és Digitális Archívum
Fotó: Glódi Balázs © Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum, Adattár és Digitális Archívum
Kiállító művészek:
APL315, Piotr Armianovski, Sergey Bratkov, Anatoly Belov, Alexander Chekmenev, David Chichkan, Mitya Churikov, Zhanna Kadyrova, Gleb Katchuk and Olga Kashimbekova, Alevtina Kakhidze, Borys Kashapov, Alina Kleytman, Taras Kovach, Daria Koltsova, Maria Kulikovska, Yuri Leiderman and Igor Chatskin, Mykola Matsenko, Boris Mikhailov, Roman Minin, Roman Mikhaylov, Natsprom (Oleg Tistol and Mykola Matsenko), Yevgen Nikiforov, Open Group, Sergiy Petlyuk, Igor Petrof, Oleksiy Radinsky, Vlada Ralko, Stepan Riabchenko, Alexander Roytburd, Oleksiy Sai, Arsen Savadov, Nikita Shalenny, Szuper Gallery (Susanne Clausen and Pavlo Kerestey), Vasyl Tsagolov, Vova Vorotniov, Stas Volyazlovsky, Artem Volokitin.
Kurátorok: Alisa Lozhkina, Fabényi Julia, Konstantin Akinsha
Kurátorasszisztens: Popovics Viktória
A kiállítás megtekinthető: 2018. június 24-ig
https://www.ludwigmuseum.hu/kiallitas/permanens-forradalom-mai-ukran-kepzomuveszet
A kiállítás fő együttműködő partnere Zenko Foundation.
A kiállítás a Budapesti Tavaszi Fesztivállal közös program.