Szerző, fotók: Böjtös Kinga
Kondor László, a magyar származású háborús és politikai fényképész évtizedek óta ismert az Egyesült Államokban. Fényképezőgépének objektívje előtt harminc éven át washingtoni politikusok, chicagói polgármesterek és hollywoodi sztárok ültek sorban, türelmesen. Az 1960-as és 80-as évek chicagói művészetéről és építészetéről készült képeiből most március 21. és április 15. között kiállítás látható a Fuga Budapest Építészeti Központban.
Kondor László
Kondor 1961-ben érkezett Chicagóba, ahol azonnal magával ragadta a város építészeti csodáinak újszerűsége és monumentalitása. A képek két időszakban készültek: az 1960–1969 közöttiek – egy 35 mm-es kamerával – kíváncsiságát és érzelmes látásmódját tükrözik. A második időszak képei 1973–1994 között, a vietnami háborúból visszatérve születtek, amikor immár érettebb és analitikusabb módon tért vissza gyakran ugyanazon chicagói épületekhez egy Hasselblad fényképezőgéppel. 1996-ban visszatért Magyarországra. Amerikai feleségével jelenleg Kapolcson él és a jó paradicsomtermésre a legbüszkébb. Ebben a vidéki idillben látott minket vendégül.
A szép paradicsomok mellé egy kosár illatos bazsalikom is érkezik a kiskertből, Linda, a ház asszonya jóvoltából. Már szinte mindent megért magyarul, és őt is megérti mindenki a faluban. Büszkén invitál a gyönyörűen felújított parasztházukba, melynek konyhájában a csupasz bazaltkő falak a ház 150 éves eredetét igazolják…
A mívesen restaurált parasztbarokk ágyak, a hatvanas évek piros-kék műbőr foteljei, retró kerámiagyűjtemény, a tetőtér fém-csővázas retró székei, kortárs festmények felett függő reneszánsz vascsillár: a vegyes stílusú relikviákat értő kezek válogatták jó szemmértékkel.
Az emlékekkel teli enteriőr jó helyszín a mesélésre:
– Szinte gyermekként hagytam el az országot…- kezdi élete történetét László – ötvenhat zavaros időszakából élénken élnek az emlékek: a rémült családi kupaktanács, a peronon síró szülők, a Bécs felé tartó végtelen robogás, a zsebben lapuló iskolai bizonyítványok és a bizonytalan végállomás… Majd a folyamatos tanulás, a határtalan alkalmazkodás, az új nyelv, idegen ország, furcsa emberek. Az innsbrucki gimnáziumtól a chicagói egyetem ösztöndíjáig, a nemzetközi politikai tanulmányok után az igazi történelmi gyakorlatig. Két év Vietnám, fegyverrel majd objektívvel a kézben. S mire föleszméltem, a hobbyfotósból haditudósító lettem, a Saigonból küldött filmtekercsekből történelmi archívum született…
S ugyan a fiatal dokumentaristából sztárfotós vált, de manír nélküli képein megmaradt az őszinteség, az örök kíváncsiság, a világ fekete-fehér oldala. Milliószám nyomtatott portréfotójával hatszor nyert választást Chicago – egyáltalán nem fotogén – polgármestere. Lencséje előtt esendő emberré szelídültek a szigorú kormányfők, az államokban vizitáló uralkodók, a csillogó Hollywoodi sztárok, a Vogue magazin címlap-arcai.
Jól emlékszik minden megörökített arcvonásra: Hirohito császárra, Frank Sinatrára, Mohamed Alira, Margaret Thatcherre, John Waynre…
2007 óta a kapolcsi parasztház padlásán, pár kilónyi száradó dió mellett, vaskos albumokban ott lapul Amerika egész újkori történelme. Akinek kell belőle valaki, járjon utána Kondor Lászlónál, aki mostanság kertje felső teraszáról a hazai táj szépségén elmélkedik.
Az esemény Facebook-oldala: https://www.facebook.com/events/1760824677315530/?active_tab=discussion
Fotók, cikk: http://vizitkartya.blogspot.hu/2018/03/almaikban-amerika-visszainteget.html