Szerző: Sári Edina
Mekkora egy bunkó állat ez a Jimmy! Az a kis vérszegény Alison meg minek tűri a bántást, mért nem húz be egyet neki, aztán húz el abból a szegényes padlásszobából?
Fotó forrása: Orlai Produkciós Iroda
Mit vasalgatja a pacák kopottas ingeit, amikor az csak basáskodik a fotelben, meg alázza őket ezerrel? Ez a Cliff meg miért próbálja védeni a haverját, amikor látszik, hogy együttérez a csajjal? Talán szerelmes belé, azért érdeke az édes hármas fenntartása? Most meg mit mókuska-macikáznak nekem, minek rendelődik a pali alá a lány, amikor tiszta sor, hogy ezerszer jobbat érdemelne?
Ja, hogy még terhes is! Na ne már! Ennek akar szülni!?
Úgy látom, ez egy józsefvárosi sztori a hatvanas évekbeli Angliából! Ott bezzeg már akkor volt nyócker, hozzánk meg csak a nyolcvanas években gyűrűzött be a kommunában lakásbérlés divatja. Na ja, akkor már lazult bigbráder kényszer óvintézkedős brigádja, nem volt már mindennapos a lakásrazzia!
De jó is volt! Együtt laktunk hárman-négyen, osztoztunk a költségeken, jókat buliztunk a szomszédok legnagyobb rémületére, és igen, kialakultak szerelmespárok is, no nem forever, hiszen nem örökgaranciásak voltak, hanem gyári kihordási idejük volt, mint a munkásruháknak. Gyakran volt cserebere, keresztbeszerelem is, mint a színpadon, ahol Alison legjobb barátnőjéről már az első percben úgy, de úgy tudtam, hogy a pasit akarja, és féltékeny a barátnőjére, azért akarja őt kitúrni a lakásból, és hazaküldeni az apjával. Kell neki ez a háémcsé (helyi menő csávó) Jimmy, na de ez a Helena is egy jó kis firma, mazochista rendesen, ő is bírja az alázást!
Fotó forrása: Orlai Produkciós Iroda
Mit tudhat ez a Jimmy fiú, vajon mit? Biztos jó az ágyban. És mivel tudjuk, hogy a vágy az agyban kezdődik, és az ágyban végződik, elgondolkodtató, hogy milyen lehet ezeknek az éretlen, húszas csajoknak a feje, aminek a lágya azért már benőhetett volna, atyagatya!?
Vagy…
Esetleg ez a pali volt szépreményű ifjú is? Talán az egyetemen még egy loboncos hajú, tüzes szemű szemű, lánglelkű lázadó volt? Tán a gyengék védelmezője is, amíg az élet nem frusztrálta szanaszét? És jó lehetett csajfűző szövege, esetleg még jövőépítő tervei is voltak, amibe belegázolt az időnek nevezett gyorsvasút?
Hát igen, úgy tűnik, ahogy egyre több penészvirág üti fel foltját az ifjúság rózsás hamván, Jimmy úgy lett egyre inkább szájkaratés, érzéketlen, arrogáns és összeférhetetlen pali.
Megbocsátja-e neki ezt Alison? Eltűri-e ezt a barátság vértjét hősiesen maga és Jimmy közé szorító Cliff?
Znamenák István erről állított színpadra egy történetet, aminek a heppiendjétől mégsem leszünk oly felhőtlenül boldogok, mint a filmeken látott, hatvanas évekbeli, amerikai virággyerekek. Vajon miért is?
Fotó forrása: Orlai Produkciós Iroda
Lehet, hogy csak az a hiba, hogy kétezer húszban vagyunk, március idusán, Budapesten?
Vagy…
A társadalomban öröktől fogva kétirányú folyamat zajlik. A megszülető gyermek először a család értékrendjébe illeszkedik, majd a tágabb környezetében, az óvodában, iskolákban szocializálódik tovább. Ezek mind alakítják és formálják tudatát, példát állítanak elé, és megoldási sémákat kínálnak neki. Amivel a felnőtt világ nem hajlandó foglalkozni, az hogy egy ezzel ellentétes folyamat eredményeképpen a felnövekvő generációk is alakítják, mégpedig a maguk képére a világot. Ha ennek a felnőtt társadalom ellenáll, akkor az ifjak tagadják a kort, és lázadásukkal új eszményeket hoznak létre – akár társadalmi szinten is, lásd ezernyolcszázas évek forradalmi Európáját!
Az én olvasatomban ezt hangsúlyozza az Orlai Produkció új, sikergyanús színdarabja Szabó Kimmel Tamás vibráló szerepformálásával. Kovács Patrícia visszafogott karaktere ellensúlyozza, Ötvös András alakítása tompítja a lobogást, Járó Zsuzsa Helenája egy ideig szítja Jimmy dühét-tüzét, de végül főnixhez hasonlóan saját hamvába hullva lehetőséget ad egy új alapokra helyezett szerelem feltámadására.
Fotó forrása: Orlai Produkciós Iroda
Érdekes, hogy John Osborne Dühöngő ifjúság című klasszikusának éppen ötven éve bemutatott története hogyan kel életre, hogyan mutatja be a mai harmincas-negyvenes korosztálynak a tagadás és lázadás ízét-zamatát. Mert az ifjúság lázad, ha muszáj neki és dühös, ha nem tisztelik a szuverenitását! Minden korszakban, minden önkény ellen.
Következő előadások: 2018. 03. 23., 04. 08., 04. 24., Belvárosi Színház