Sötétben (16) – filmajánló

Szerző: Eged Bertalan

Magyarországon 2018. március 8-án került bemutatásra Fatih Akin, török származású német filmrendező legújabb filmje, a Sötétben (Aus dem Nichts). Ahogy más filmjeiben már megszoktuk (pl. Fallal szemben) Fatih ismét egy erősen provokatív, megosztó, de egyben felkavaróan drámai, és talán egyre aktuálisabb sorsnak az illusztrációját tárja a nézők szeme elé.

Fotó forrása: Cirko Film

A történet szerint Katja, a főszereplő német nő, múltbéli viszontagságaik ellenére boldog és harmonikus életet él férjével, a kurd származású Nurival és gyermekükkel, Roccoval. Mindaddig, amíg egy napon Nuri irodáját robbantás rázza meg, melyben ő és Rocco is életét veszti. A rendőrség kezdetben a maffiára és vallási nézeteltérésekre gyanakszik, míg Katja meg van győződve, hogy családja német neonáci szélsőségesek merényletének esett áldozatul. A film 3 epizódban (Család, Igazság, Tenger) ábrázolja azt a tragikus és gyötrelmes utat, amin az eset után Katja végigmegy: kezdve a szeretteinek elvesztése által kiváltott bénító gyásszal, a rendőrség rideg és látszólag inkompetens hozzáállásával az ügyhöz, a feje felett összevesző nagyszülőkön át, folytatva az igazságszolgáltatás nem mindig igazságos mivoltával, a személyes bosszú lehetőségén forralta dühig bezárólag.

Fotó forrása: Cirko Film

A cselekmény végig rendkívül feszes. Nincs se menekvés, se felüdítő kitekintés, ahogy a gyászból, a tragédia feldolgozásában sincs pihenő. A képi világ remek összhangban van a történésekkel, legyenek azok az első epizód folyamatos esőzései vagy a bírósági tárgyalás fehér, rideg, elidegenítő neonfényei. A nézőt folyamatosan fogva tartják a közeli plánok, nincs más lehetőség, mint szembenézni és szembesülni Katja szenvedésével. Itt úgy érzem meg kell említeni Diane Kruger nevét, akinek a kimagasló alakítása nélkül nem úgy tekintenénk Katja karakterére, ahogy. Úgy vélem nem véletlenül nyerte el a színésznő ezen munkája Cannes-ban a legjobb női színész díját. A karakter jellemét, élményeit és lelki valóságát végig csontig hatoló hitelességgel és őszinteséggel tudta visszaadni, minden apró gesztusa megfelel az éppen átélt érzelmi reakciónak. És a játéka sosem megy át giccsbe, se patetikusságba, ahogy a film egésze is megmarad a nyers, brutális, egy-egy jelenetben végletekig naturális megjelenítésnél. Az alkotásban olyan „emberi, nagyon is emberi” pillanatoknak, jeleneteknek lehetünk részesei, ahol tényleg a személyiség legbelsőbb magjáig hatolunk, ahol leválik minden kulturális, társadalmi rárakódás. Ahol valami olyan antropológiai vagy metafizikai sajátosságot találunk, ami minden emberben közös (vagy legalábbis ezt feltételeznénk, talán helytelenül) ez pedig a szenvedés, a gyötrelem, a kín. Akár a vádirat ismertetésekor elhangzott, a halottak utolsó megélt pillanatait és a halál okát részletesen, ugyanakkor kegyetlenül apatikusan és közömbösen taglaló ügyészségi beszédre, akár arra a jelenetre gondolunk, mikor Katja barátnője átmegy hozzá az újonnan született kisbabájával és babusgatja, szeretgeti, beszél hozzá, mindezt ott Katja jelenlétében, aki nem szól semmit, de látjuk a szemében, a beszélő tekintetben, hogy miken is mehet keresztül éppen. Persze megjelennek pozitív erők is a történetben, például Katja ügyvédje, aki végig baráti szeretettel fordul felé és hősies kitartással harcolna a végsőkig. Viszont ez nem sokat segít, hiszen az ember végtelenül egyedül van a szenvedésében, az az övé, a sajátja és senki másé, és nincs segítség ami ezen enyhíteni tudna.

A film semmit sem állít, csak megjelenít, bemutat. Persze felmerülhet bennünk, hogy azért egy komoly kritikáját adja a modern jóléti mintademokráciáknak, mint amilyen például a német is. Felvetődhetnek olyan kérdések, hogy vajon mennyire működőképes az igazságszolgáltatási rendszerünk, vagy hogy mit kezdjünk a rendőrségi korrupcióval, az előítéletekkel? Hogyan nézzünk szembe a inter- és multikulturalizmus állította kihívásokkal, képesek-e teljesen különböző vallású, etnikumú, osztályú emberek békében együtt élni egymás mellett? De úgy gondolom ezek mind csak a felszínen úszó kérdések, és a film szempontjából másodlagosak. A mélyben ezeknél sokkal alapvetőbb kérdésekre és problémákra bukkanunk. Az életnek azokban a határszituációiban amilyen egy szerettünk elvesztése, a halál közelsége vagy valami más tragédia, olyan abszolút egzisztenciális, mondhatni létkérdések rejlenek amikre aligha adható megfelelő válasz. Létezik-e valamiféle morális norma vagy imperatívusz, ami szerint élhetünk, és ha igen, akkor mit kezdjünk vele egy ilyen helyzetben? Hogy történhet ilyen szörnyűség valakivel? Létezik-e sors, és ha igen, akkor mi az? Hogyan juthat el valaki odáig, hogy képes legyen ilyen súlyos cselekedeteket véghezvinni? Fel lehet-e dolgozni egy ilyen tragédiát? A legfontosabb pedig, hogy ezek a kérdések egyetemesek, az egész emberiség néz velük farkasszemet nap mint nap ezekben a végletes és pengeéles szituációkban. Ebből a szempontból pedig, igazából bárki lehetett volna mind az áldozat, mind az elkövető, teljesen mindegy. Ami igazán számít, az a szenvedés motívuma, amit bárki előidézhet, és bárki átélhet. Ezzel a film egy olyan univerzális alakzatot ragadott meg, ami örökké életbevágó lesz minden ember számára.

Fotó forrása: Cirko Film

Ahogy említettem, a mű nem ad konkrét válaszokat, de tartalmával és formájával kérdéseket vet fel, gondolkodásra és érzések megélésére készteti befogadóját, ahogy azt a művészet tenni tudja. Amikor pedig egy ilyen kiélezett helyzetben találjuk magunkat, ahol teljesen egyedül vagyunk, ahol se irányadó fénycsóva, se orientációs pont, sem a már megélt tapasztalatok biztonságod nyújtó tudása, akár egy feneketlen kút legmélyén, mi sem tehetünk mást mint Katja: tapogatózunk a Sötétben.

Fotó forrása: Cirko Film

Sötétben
Aus dem Nichts / In the Fade
német film magyar szinkronnal / német nyelven, magyar felirattal, 2017, 106’
(feliratos és szinkronos verzióban is a mozikba kerül)
Rendező: Fatih Akin
Forgatókönyvíró: Fatih Akin, Hark Bohm
Operatőr: Rainer Klausmann
Zeneszerző: Josh Homme
Vágó: Andrew Bird
Főszereplők:
Diane Kruger
Denis Moschitto
Numan Acar
16 éven aluliaknak nem ajánlott!
Bemutató: 2018. március 8.
Forgalmazza a Cirko Film