A múlt hétvégén, február 16-án megnyílt Gyurity Milán grafikus- és festőművész kiállítása a Szerb Kulturális Központ galériájában, a pesti Broadway-nek is nevezett Nagymező utcában. A megnyitó sikerét jelzi, hogy a szervezők ebből az alkalomból teljes teltházzal számolhattak; a kiállítás iránt érdeklődők közül sokan csak hosszú várakozás után jutottak be a megnyitóra.
Dr. Golub Xenia és Gyurity Milán © Jaksity Iván
A kiállítást, amely a belgrádi Collegium Hungarikum után, és a párizsi és frankfurti kiállításokat megelőzően most Budapesten is megrendezésre került, Dr. Golub Xénia művészettörténész nyitotta meg. Golub Xénia többek között elmondta azt is, hogy Gyurity Milán elsősorban grafikusművész, ám a plasztika és a festészet terén is alkot, és most megnyílt, „Elementáris” címet viselő kiállítása alkalmából képeivel, grafikáival és rajzaival mutatkozik be a budapesti közönség előtt. Megjegyezte azt is, hogy régebbi munkáit összehasonlítva az újakkal, leginkább a festmények esetében észlelhető változás. Beszédében Dr. Golub Xénia kiemeli továbbá: “Az első dolog, ami feltűnt számomra, az a lazúros könnyedség, a színekben és az ecsetkezelésben is érvényesülő felszabadultság volt, amelyet újnak látok a festői munkáiban. A régebbi festményei – melyek közül néhány itt is látható – ikonszerűbbek voltak: egyöntetű, a teljes felületet betöltő monokróm (néha egyenesen arany) háttéren megjelenő jól körülhatárolt formák. Ez – a visszatérő játékos motívumok ellenére – bizonyos komolyságot kölcsönzött képeinek, súlyos mondanivalót sejtetett. Egy-egy ilyen festménye láttán átéreztük a képek vallomás-értékét, sőt hitvallásszerűségét. A jól definiált körvonalakban, az éles határokban Milán alapvetően grafikusi látásmódját véltem felismerni még a festményei esetében is.
© Jaksity Iván
Részletkérdésnek tűnik, de szerintem mégsem az: az új festményeken itt-ott láttatni engedi a tiszta, fehér vásznat. Amikor a KRUG alkotótáboraiban folyamatában láttam e képek születését, úgy gondoltam, hogy – a korábbi Milánnal mérve – ezek nincsenek befejezve. Mikor kiállításra kerültek, értettem meg, hogy a befejezetlenség csak látszat, sőt ezúttal tudatos fogás volt a részéről: az esetlegesség elérésének egy módja. E festményein Milán korábban rá nem jellemző színekkel játszik: a halványkékek, rózsaszínek, zöldek áttetszően, hígan, akvarelles lazasággal kerülnek a vászonra. Az újabb festményeiről többször gyermekkorunk mesekönyvillusztrációi jutottak eszembe (pl. Hincz Gyula képei Weöres Sándor Bóbitájában). Nyilván nem véletlenül: a Milán művészetére oly jellemző groteszk elemek ebben a mesei köntösben már nem keltenek annyira baljós asszociációkat, hanem inkább huncutságot, gyermeki látásmódot sugallnak. Egy mikrovilág elevenedik meg bennük, az igazi nagy felnőtt világ leképeződése a játékos elmében, melyet ártalmatlan képzeletbeli lények és tárgyak népesítenek be.”
© Jaksity Iván
Dr. Golub Xénia rámutatott továbbá arra is, hogy bár Gyurity Milán képein mindig megtalálhatóak állandó motívumai, köztük a női torzó, a hangsúlyos kezek-lábak-szájak, ablakok és ajtók, ezek újabban feloldódnak a vizes színekben, áttetszővé, álomszerűvé válnak.
© Jaksity Iván
Nyomon követve alkotásait, korábban „humanista szürrealizmusként” definiálta Gyurity művészetét, mindenáron meg akartam határozni, honnan eredhet, milyen befolyások alatt formálódhatott művészi látásmódja, a 20. századi avantgarde-tól kezdve, a francia kubizmuson keresztül egészen a képregények modern világáig, s nem utolsó sorban kapcsolatot vélt felfedezni Milán és a szentendrei festők művészeti öröksége között is. A megnyitó estéjén azonban letett erről a szándékáról és megbékélt a gondolattal, hogy Milánt művészetében igazából nem vezeti a művész ősökhöz való visszanyúlás szándéka. „Meg kellett hogy értsem, s ebben ennek a kiállításnak a címe is segített, hogy Gyurity Milántól távol áll, hogy agyafúrt képi utalásokkal kapcsolódjon, tudatos művészi párbeszédbe lépjen bármely kollégájával, elődjével. Pedig erre voltaképpen éppen az a magyarázat, hogy számára az alkotás elsődleges, belülről fakadó igény, önmagában értékes tevékenység, katartikus, elementáris erő. S ami ennél még fontosabb, tartalmát tekintetve is legalább ilyen „elementáris”, hiszen egyetlen téma köré rendeződik, ez pedig az ember helye, örök volta, megmaradási képessége az őt körülvevő, állandóan változó világban.” – fejezte be gondolatmenetét Dr. Golub Xénia művészettörténész.
© Jaksity Iván
Gyurity Milán Baján (Magyarország) született és már gyermekkorában nagy érdeklődést mutat a képzőművészetek irányában. Grafikus szakon végzi el az Újvidéki Művészeti Akadémiát, ahol Knežević Slobodan keze alatt tanul, és néhány évvel később megszerzi a mester fokozatot is. Elsősorban grafikusművészként tevékeny, de a festészet terén is alkot. Hercegszántón, Magyarország déli részén, többnemzetiségű közegben nő fel, majd Budapesten és Újvidéken végzi tanulmányait. Egyetemi tanulmányai után visszatér Budapestre, ahol jelenleg is él. A MAOE tagja, számos díjat és elismerést kapott.
© Jaksity Iván
ELEMENTÁRIS – képek, grafikák és rajzok című kiállítása a budapesti közönség számára március 14-ig tekinthető meg a Szerb Kulturális Központban, Budapesten, a Nagymező utca 49 szám alatt.
