A gyermeki képzelet posztapokalipszise – Totth Benedek: Az utolsó utáni háború

Szerző: Monostori Andrea

A legtöbbünknek kényelmesen indul a reggel. A kávét elvitelre kérjük, újrahasznosított pohárból isszuk, közben szól a zene, ha nem a fülhallgatóból, valahol a fejünkben biztosan. Az egész életünk olyan, mint egy film, amiket nap mint nap nézünk. Vagyis, szeretnénk, ha olyan lenne. Közben végigpörgetjük az aznapi híreket, és összerándulunk, hogy a világban valahol még mindig kézzelfogható a pusztítás és pusztulás. A képek közeliek, hírértékük sokkhatásban mérhető. Két korty között mégis megnyugszunk, hogy a mi világunk kerek és cseppet sem közömbös, de azért ott motoszkál valahol a háttérben, hogy mi lesz, ha mégis egyszer csak ide is elér az a szörnyűség, ami igazából alaktalan és kiszámíthatatlan. Egyébként is, túl sokáig volt nyugalom. Mintha a halálösztön ébredezne. A szorongást pedig formába öntési kísérletekkel igyekszünk csökkenteni.

Totth Benedeknek Az utolsó utáni háború a második regénye. Az első Holtverseny címmel 2014-ben jelent meg, mely elnyerte a legjobb első prózakötetért járó Margó-díjat a következő évben. Azóta novellákat is publikál. Szépirodalmi tevékenysége előtt fordítóként és szerkesztőként ismerhettük. Csak úgy, ahogy a Holtverseny, ami néhány kamaszfiú látomásszerű mindennapjait mutatja be, Az utolsó utáni háború is rétegregény látszatát kelti. A cím félreérthetetlenül idézi meg a totális háborús utópiák, a katasztrofális víziók, a világégés műfaji divatját, a posztapokaliptikus sci-fit.

A történetben – a regény elbeszélőjeként – egy fiút követünk végig, aki sejthetően egy magyar városban próbálja már évek óta egy társasház alatti óvóhelyen átvészelni a ruszkik és jenkik között dúló, mindent elborító és harctérré változtató háborút. Az időpont talán egy hidegháborús konfliktus eszkalálódásának alternatív valósága, égből hulló atomhamuval, mutánsoknak fenntartott Vörös Zónával, csatornákban leselkedő katonákkal, aknamezők közti játszóterekkel. A főhős a város romjai között keresi a testvérét, Teót, amiben egy amerikai katona, Jimmy is segítségére lesz. Az óvóhelyet ért bombatámadás után otthontalanná, társtalanná váló fiú és a katona együtt indulnak el, hogy eljussanak a városon túlra, ahol az amerikai tábor biztonságát remélik.

Az utolsó utáni háború első közelítésben a zsáner megkövetelte elemekkel dolgozik, hiszen az olvasó bőven kap akciódús jeleneteket, különös szerelmi szálat és hősies sebesüléseket. A hangsúly mégsem egy szokványos sci-fi cselekményességére és a világépítés kidolgozottságára helyeződik.  Az életet, egy önmagából kicsavarodott, támpontok nélküli életet, egy kisfiú szemszögéből látjuk. Olyan érzésünk van, mintha egy gyermeki tudatba tekintenénk bele, aki a híradó egymás után sorjázó rövidhíreiből, a nagyobb testvérek és a felnőttek elkapott szófoszlányaiból igyekezne valami  rendszert összeállítani, hogy ne robbanjon szét az agya az információk feszültségétől úgy, ahogy a regényben az atombombák zúzzák szét ismerős és biztonságos, egyszerű világunkat. Az ember narratívává tágítja homályos benyomásait a valóságról, és a fejében kialakult világkép mindig szerves egészet képez. A gyermek is kimunkálja a saját válaszait, hogy csökkentse a szorongást, a tehetetlenség érzését. Az elbeszélés a regény előrehaladtával azonban egyre elmosódottabb, egyre bizonytalanabb, látomásszerűbb. A sokáig vágyteljesítőnek tűnő véletlenek mintha egy ponton megtörnének, hogy aztán az élet igazi, nagybetűs kihívásaival szembesüljünk.

Totth Benedek második regénye olvasható egy kisfiú romok és katasztrófák között játszódó, kalandos történeteként, és a főszereplő félelmeinek kivetüléseként, és világalkotási kísérleteként is. A nyelvezet igazodása egy gyermeki gondolati világhoz, az események elmesélésének mikéntje olyan atmoszférát teremt, amibe az olvasó is könnyedén beleéli magát, és a tudat minden homályosságával együtt tapasztalhatjuk meg a bizonytalanság feszültségét – melyben kényelmes napjaink telnek, még ha a színes telefonképernyők, fogyasztói termékek által elfedetten is.

Totth Benedek: Az utolsó utáni háború
Magvető Kiadó
Budapest, 2017
Oldalszám: 260
ISBN: 978-963-14-3536-8