2018. január 27. és 28. között a Nemzeti Színházban harmadik alkalommal rendezték meg a vidéki amatőr színjátszás örömünnepének számító Pajtaszínházi Szemlét. Az NMI Művelődési Intézet és a Magyar Teátrumi Társaság harmadik évada szervezett országos, a közösségépítést és az amatőr színjátszást összekapcsoló programjának záróeseménye évről-évre egyre több érdeklődőt vonz. A tavalyi ezres nézőszám már az első nap megdőlt: szombaton 1300-an regisztráltak a vidám, színes rendezvényre, vasárnap pedig közel ezren, így a Szemle minden előadása teltházas volt!
Faforgács Színtársulat: A lónak vélt menyasszony – Vásári komédia egy felvonásban
– Az eredeti művet írta: Baranyi Ferenc; a szerző engedélyével az átdolgozást
készítette: Kustra Évi (Bag, Pest megye)
Az I. Pajtaszínház programot még 2015-ben indította a programgazda Nemzeti Művelődési Intézet a közösségépítő vidéki amatőr színjátszás hagyományai felélesztésének szándékával hat megyében. A projekt keretében megalakuló vagy újraszerveződő színjátszó körök munkáját a szakmai együttműködő Magyar Teátrumi Társaság mentorai segítették. A program során létrejött előadásokat hagyományteremtő jelleggel a Pajtaszínházi Szemle mutatta be – a Nemzeti Színház felajánlásának köszönhetően a nemzet színházának stúdiószínpadain, a magyar kultúra napját követő hétvégén. A II. Pajtaszínház program immár országossá bővült – benne a Nemzeti Művelődési Intézet munkáját annak szakmai örököse, az NMI Művelődési Intézet vette át. A II. Pajtaszínházi Szemle zajos sikert aratott, s a programba bevonódni kívánó települések száma is egyre nőtt.
Döri Brekeke Színjátszó csoport: Kurta kocsma – Kszel Attila
(Dör, Győr-Moson-Sopron megye)
A program első évadai bebizonyították, hogy a hiánypótló szándékkal elindított kezdeményezésre nagyon komoly igény mutatkozik, s immár mérhető eredményei is vannak a társadalomfejlesztő amatőr művészeti folyamatnak: az első két évad 43 színjátszó közösségéből 35 csoport folytatta a közös munkát, s számos új előadással, fellépéssel gazdagították szűkebb pátriájuk kulturális kínálatát. A III. Pajtaszínházi Szemle fellépő csoportjaival együtt pedig immár 62 település mondhatja el magáról: színjátszó közösségük már a nemzet színpadán is megfordult!
Kétsopronyi Só-Színház: A só – népmese (Kétsoprony, Békés megye)
Az elmúlt két napban színpadra léptek az alábbi települések amatőr színjátszó csapatai:
Városföld (Bács-Kiskun megye), Vásárosbéc (Baranya megye), Kétsoprony (Békés megye), Hollóháza (Borsod-Abaúj-Zemplén megye), Apátfalva (Csongrád megye), Magyaralmás (Fejér megye), Dör (Győr-Moson-Sopron megye), Monostorpályi (Hajdú-Bihar megye), Atkár (Heves megye), Jásztelek (Jász-Nagykun-Szolnok megye), Tardos (Komárom-Esztergom megye), Tar (Nógrád megye), Bag (Pest megye), Hedrehely (Somogy megye), Újdombrád (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye), Pálfa (Tolna megye), Kissomlyó (Vas megye), Sümegprága (Veszprém megye), Milejszeg (Zala megye)
Magház Színkör: Karácsonyi ének – Dickens azonos című regénye nyomán írta:
Mócsáné Nagy Ágnes (Magyaralmás, Fejér megye)
Az ország minden megyéjéből érkező színjátszó csoportok kulturális országjárásra invitálták a nézőket, bemutatva településük, tájegységük sajátos ízét-zamatát, nyelvjárását és észjárását, nem egyszer a helyi legenda- és népzenei kincset is mozgósítva a színdarabokban. Összesen több mint háromszáz fellépő és közreműködő valósította meg a 19 színdarabot, melyek közt népszínművek, klasszikus és kortárs darabok, vásári komédiák és saját szerzemények is voltak.
Monostori Gezemicék: A rátóti csikótojás – Szilasi Zsanett és a csoport közös
adaptációja (Monostorpályi, Hajdú-Bihar megye
A bevont települések átlagos lélekszáma 1500 fő körüli: a legtöbben a Pest megyei Bagon élnek, a legkisebb pajtaszínházas település pedig idén a baranyai, alig 200 lelkes Vásárosbéc volt; mozgósító erejüket és nézőszámot tekintve azonban fej-fej mellett haladtak! Érdekesség, hogy a szemle előadásai közül minden, a helyi legendákat, anekdotákat feldolgozó, saját ötletből származó darab olyan településen született, ahol a lakosok száma az ezret sem éri el – a kistelepülések közösségei nagyon kreatívak voltak, a darabokat „magukra írták”.
Tari Pajtások Színjátszókör: Gyóntatás – Nagy Zoltán mesegyűjtése alapján írta:
Marschalkó Zsolt (Tar, Nógrád megye)
A Pajtaszínház program során létrejött vagy újraalakult színjátszó csoportokat megyei kőszínházakban dolgozó szakmai mentorok – színészek, rendezők, drámapedagógusok -, valamint közösségi művelődési szakemberek segítették a színdarab megvalósításában. Az amatőr színjátszás közösségi folyamat, így a bemutatók is oldottak voltak: a nézők szinte együtt lélegeztek, sírtak és nevettek a játszókkal, tudva, hogy nem Thália felkent papjai és papnői szolgálják a szórakoztatását, hanem hozzájuk hasonló, a színházért lelkesedő civilek. A Szemle idén is bizonyította, hogy a „színházcsinálás” mozgatórugói között előkelő helyet foglal el a közösségi élmény, az egymásra való odafigyelés és a szervezetek közötti partnerség.
Az esemény ünnepélyes megnyitóján már a következő évi Pajtaszínházi Szemle dátuma is elhangzott: 2019. január 26-27., az eddigiekhez hasonlóan a Nemzeti Színház Gobbi Hilda és Kaszás Attila termeiben.
Fotók: Szabó Judit Nikoletta / Szohn Eszter – NMI Művelődési Intézet