Szerző: Tóth Judit Nikoletta
Alig néhány nap és a magyar nézőközönség is láthatja azt a háromszoros Oscar-jelölt, James Ivory forgatókönyvéből készült filmet, amelynek az alapját biztosító, a Szólíts a neveden című regényt az Athenaeum Kiadó gondozásában, Szigethy-Mallász Rita fordításában veheti kezébe az olvasó.
Az irodalomtörténettel foglalkozó, számos folyóiratban publikáló, többkötetes egyetemi professzort az elsőként 2007-ben, Call Me by Your Name címen megjelent regényéért Lambda Irodalmi Díjjal is kitüntetették. A művészet, a kultúra és igen, a szerelem iránti igénnyel átszőtt történet hangulatát alapvetően határozza meg az a tény, hogy szerzője, André Aciman angolból és összehasonlító irodalomtudományból doktorált és a mai napig is a francia irodalom történetét és Marcel Proust munkásságát kutatja. Ezért is lenne tévedés azt hinni, hogy a „korunk egyik legcsodálatosabb szerelmi történetének” titulált, romantikus környezetben, az olasz Riviérán kibontakozó, majd világpolgárként más kontinenseken is játszódó történet eszenciáját annak környezete adja. A párbeszédes részek kivételével a főhős, Elio szemszögéből kirajzolódó, kibontakozó szerelmi történet ugyanis megosztja olvasójával azt az igényességet is, amitől az érintettek az életet, a saját létezésüket szépnek, tartalmasnak és leginkább értelmesnek élik meg.
Ehhez pedig szükség van arra, hogy a történetet – a két meglehetősen és nem a szó klasszikus értelmében vett szégyenlős ember szerelmének kibontakozását – nem csak az olasz, értelmiségi család „babaházában” vagy a Rómában történő kortárs, kulturális események, de a múlt nagy alkotóinak megidézése is átszője. Így a lineárisan felépített, de több évtizedet, két ember teljes életét átszövő, a kapcsolatuk kibontakozásának időszakára fókuszáló, sokszor szinte naturális, egymás iránti testi és lelki megnyilvánulásokkal párhuzamosan olyan művészek alkotásaihoz nyúlnak értően a szereplők, mint: Dante, Monet, Shelley, Thomas Hardy, Brahms, Goldberg vagy Montaigne.
Nem kerülhető meg, nem is szeretném, hogy a történetben szereplő, az egymás iránti igazi szeretet- és szerelemélményt megélők mindketten férfiak. A regény két különböző kontinensről, más korosztályból származó élőlény pillanatnyi, mégis egy életre szóló egyenlősége, ritka és különleges kapcsolata, kapcsolódása. És ebben a szerencsés találkozásban a nemek biológiai egyezősége a legjelentéktelenebb. Az „Ő sokkal inkább én, mint jómagam” árnyalatainak felismerése kap olyan mértékű hangsúlyt André Aciman művében, amely klasszikussá emeli azt.
Olyan érzést kelt, mint a szobában égve hagyott éjszakai fény. A sötétben már jól tájékozódót bölcsen megmosolyogtatja, a szorongót megnyugtatja, a farkasvakságban szenvedőt látni engedi. De – a regényből készült film Oscar-díjra jelölése ellenére is – lesznek olyanok, akiket zavar majd annak a fénye. Ők az ítélkezők, a kívülállók, a kételkedők, a titkot mániákusan keresők. Megnyugtatnám őket, ha elhinnék, hogy nincs titok. Ez egy folyamat, amelynek, ha sorszerűen belekerülünk nincs és nem is lehet vége. Hiszen „ha csakugyan olyan vagy, mint én akkor, mielőtt holnap elmész, vagy amikor már épp magadra csuknád a taxiajtót, amikor már mindenki mástól elbúcsúztál, és kimondtál minden kimondhatót ebben az életben, akkor csak egyetlen egyszer, fordulj felém, akár tréfából is vagy mert az utolsó pillanatban mégis eszedbe jutott az, ami valamikor a mindenséget jelentette nekem ,és akkor, ahogy annak idején is, nézz rám, egyenesen a szemembe, és szólíts a neveden”.
Az írás utolsó, idézetbe tett mondatrésze a kötetből lett, szó szerint átemelve.
A Publishers Weekly és a The Washington Post AZ ÉV LEGJOBB KÖTETÉNEK ítélte
A New York Times felvette AZ ÉV FIGYELEMRE MÉLTÓ KÖNYVEINEK listájára
A New York Magazine felvette FUTURE CANON („A jövő kánonja”) válogatásába
A Chicago Tribune és a Seattle Times AZ ÉV KEDVENC KÖNYVÉNEK választotta
A Lambda Irodalmi Díj nyertese szépirodalom kategóriában.
