Szerző: Csikós Erzsébet
A Szegedi Nemzeti Színház Nagyszínháza január 26-i premierjén mutatta be Georges Bizet Carmen című négy felvonásos operáját két részben, francia nyelven, magyar nyelvű szövegkivetítéssel.
A szövegkönyv Henri Meilhac és Ludovic Halévy munkája, amelyet Prosper Mérimée 1847-ben kiadott azonos című, igaz történeten alapuló naturalista regénye alapján írtak. Bizet szerzeményének ősbemutatója 1875-ben Párizsban volt, Magyarországon pedig 1876. október 28-án mutatták be első ízben a Nemzeti Színházban, azóta pedig számtalan feldolgozást és bemutatót élt meg a világ minden pontján. A Carmen a világ egyik legnépszerűbb és legtöbbet játszott operája, pedig szerzője nem érhette meg sikerét, mert bemutatása nagy botrányt keltett és betiltották. A csempészek, bűnözők, lecsúszott alakok, kitartott nők karaktereit, a szenvedélyes, fülledt erotikájú és bűnbe torkolló történetet erkölcstelennek tartották, és az addig pompázatos operákhoz szokott előkelő közönség nem tudta értelmezni az újszerű jellemábrázolásokat és a naturális jeleneteket.
Fotó: Szegedi Nemzeti Színház/Kelemen József – 1. szereposztás
Fotó: Szegedi Nemzeti Színház/Kelemen József – 2. szereposztás
Az operát a szegedi nagyszínházban kettős szereposztásban láthatjuk Keszég László rendezésében, Gyüdi Sándor és Koczka Ferenc vezényletével. A főbb szerepek közül a címszerepet Laczák Boglárka illetve Gaál-Wéber Ildikó játsszák, Don Josét László Boldizsár és Turpinszky Gippert Béla, Micaëla karakterét Kónya Krisztina és Ferenczy Orsolya keltik életre, míg Escamillot, a torreádort Cseh Antal és Réti Attila személyesítik meg. A kettős szereposztás érdekessége, hogy mindegyikük egy kicsit más színezetet és fűszerezést ad a karaktereknek. A jelmezeket az Év Jelmeztervezője díjat elnyert Szűcs Edit tervezte, aki egy modern, friss szemléletű Carmen előadást keltett életre ruháival, jelmezeivel. A hátteret Árvai György szimbolikus díszletei adják, amelyek azt sugallják, hogy az opera története bármely korban elhelyezhető. A falak elhelyezkedése és mozgatása együtt jelképezi a színhelyek változását, illetve a két főszereplő közötti párbeszéd zártságát, a jelenetek mozgalmasságát vagy éppen intimitását.
Fotó: Szegedi Nemzeti Színház/Kelemen József – 1. szereposztás
Fotó: Szegedi Nemzeti Színház/Kelemen József – 2. szereposztás
Az opera nem számít könnyen és mindenki számára befogadható műfajnak, Bizet zeneműve mégis elvarázsolja a leglaikusabb és a zeneértő füleket egyaránt dallamosságával, mozgalmasságával, fordulataival, latinos temperamentumával és szenvedélyességével. A nézőtéren ülő nézők bizonyosan ismerték a leghíresebb dalokat, hiszen a Torreádordal, a Habanera, a Seguidilla, a Virágária, a Csempész-kvintett felcsendülésekor egyszerre megmozdultak a nézőtéren a fejek és egy ütemre ringtak a zenével.
Fotó: Szegedi Nemzeti Színház/Kelemen József – 1. szereposztás
Fotó: Szegedi Nemzeti Színház/Kelemen József – 2. szereposztás
A Szegedi Nemzeti Színház repertoárjában mindig is fontos helyet kaptak azok a darabok, amelyek örökérvényű témákat boncolgatnak, és amelyek a művészi értelmezésen kívül a nézőket hagyják szabadon elgondolkodni a történet mondanivalóján. A Carmen bemutatója után határozottan ez volt az érzésem. Mert azon kívül, hogy elvarázsolt Bizet zseniális zenéje, kiváltotta tiszteletemet és elismerésemet az énekesek és a kórusok bravúros előadásmódja, a történet magvául szolgáló érzelmi kapcsolódások, változások és férfi-nő kapcsolatok hálójában érezhette magát a néző és felfedezhette a saját magában rejtező Carment, Micaëlát, Don Josét vagy éppen Escamillot. A karakterek nagyon erősen hozzák a férfi-nő leegyszerűsített alaptípusait: Michaëla, az ártatlan, végig tiszta érzelmű és igaz értékekkel bíró nő, Carmen az erotika szimbóluma, a csábító, aki saját érdekei szerint eszközként használja a férfiakat vagy éppen szórakozásból csábít, a nyers férfierő és macsó Escamillo és a kezdetben tiszta, de egy nő miatt rossz útra lépő Don José, aki mindenképpen vesztesként végzi. Ha szétnézünk magunk körül, a mindennapjainkban nagyon is megtalálhatjuk ezeket a karaktereket, és egy kis darabka talán mindenkiben ott bujkál mindegyikből. Az, hogy melyiket hagyjuk előtérbe kerülni, csakis rajtunk múlik és azon a felismerésen alapszik, hogy vajon hagyjuk-e azt, hogy saját és mások szabadságát tiszteletben tartva éljük meg életünket és kapcsolatainkat. Ahhoz, hogy ne valljunk kudarcot vagy végső esetben ne végződjön tragédiával sorsunk, komolyan meg kell vizsgálnunk önmagunkat és a másik ember szemszögéből is látnunk kell a világot, a helyzeteket. Ha életünket és kapcsolatainkat tisztán, kiegyensúlyozottan, igaz módon és teljességben szeretnénk megélni, akkor meg kell tanulnunk kívül helyezkedni a kicsinyes játszmákon, és meg kell hagynunk magunknak és a másik embernek a döntés szabadságát. Kapcsolatainkért is dolgoznunk kell, amely áldozatokkal jár, de vigyázzunk, hogy semmiképp se essünk abba a hibába, amelyet a színpadon tálcán hozott elénk a Carmenben Don José története: azt, hogy ne váljunk se saját magunk, se egy másik ember áldozatává, s ne hagyjuk, hogy pusztán állatias ösztöneink vezéreljenek, s közben megszűnjünk önmagunk lenni. Azonban ha azt érezzük, hogy kapcsolataink kölcsönösségen, igaz érzelmeken alapulnak egyéniségünk szabadságának megtartásával, nos, akkor elmondhatjuk, hogy igen… mindent a szerelemért!
Fotó: Szegedi Nemzeti Színház/Kelemen József – 1. szereposztás
Fotó: Szegedi Nemzeti Színház/Kelemen József – 2. szereposztás
A Carmen című operát a következő időpontokban láthatja-hallhatja a közönség: január 30-31, február 8-9-10.
SZEREPLŐK
Carmen – Laczák Boglárka, Gaál-Wéber Ildikó
Don José – László Boldizsár, Turpinszky Gippert Béla
Micaëla – Kónya Krisztina, Ferenczy Orsolya
Escamillo – Cseh Antal, Réti Attila
Le Remendado – Bónus Gábor, Börcsök Bálint
Le Dancaïro – Andrejcsik István, Szélpál Szilveszter
Zuniga – Altorjay Tamás, Cseh Antal
Moralès – Major Attila, Taletovics Milán
Frasquita – Somogyvári Tímea Zita, Baracskai Judit
Mercédès – Horák Renáta, Máthé Beáta
ALKOTÓK
Díszlettervező – Árvai György
Jelmeztervező – Szűcs Edit, Papp Janó
Koreográfus – Gergye Krisztián
Világítástervező – Stadler Ferenc
Magyar szöveg – Varsányi Anna
Súgó – Molnár Tünde
Ügyelő – Kürtös Petra, Stefanik Sándor
Karigazgató – Kovács Kornélia
Zenei asszisztensek – Flórián Gergely, Zalánki Rita
A rendező munkatársa – Toronykőy Attila
Vezényel – Gyüdi Sándor, Koczka Ferenc
Rendező – Keszég László
KÖZREMŰKÖDŐK
a Szegedi Szimfonikus Zenekar, a Szegedi Nemzeti Színház énekkara, a Szegedi Nemzeti Színház tánckara