Ahol a varázslat született – J. K. Rowling Edinburgh-ja

Szerző, fotók: Marity Mira

Itt minden egy-egy Harry Potter jelenetet ihletett meg.

A 90’-es évek közepén egy Joanna nevű fiatal nő rótta Edinburgh utcáit. Úgy érezte, hogy élete legnehezebb szakaszát éli át. Édesanyja nem régiben halt meg, ő maga válás után volt, gyermekét egyedül nevelte, és éppen az utcára került, így munkanélküliként próbált szerencsét a munkaerőközvetítő irodákban. Az orvosai klinikai depresszióval és öngyilkossági hajlammal diagnosztizálták a nőt, akinek saját lakása sem volt.

Ő mindezek ellenére próbálta nem kudarcként felfogni a kritikus időszakot, és inkább arra fókuszált, hogy végre papírra vesse az évek óta formálódó történetet egy nehéz sorsú fiúról és a barátairól, akik egy különleges iskolába jártak. Két kávézó lett a törzshelye, az egyik az Elephant Café, ahol egy kávé vagy tea mellett órákat ült, és az ablakon kitekintve írogatta a könyvét. A másik a Nicolson’s Café, ami akkoriban a sógora tulajdona volt – aki megengedte az állástalan nőnek, hogy ingyen kávé és tea mellett folytassa az írást. A vibráló skót főváros, a történeteket mesélő csodás szürke kőfalak, a régi századok hangulatát idéző épületek ihlető közeggé váltak a nő számára. Így 1997-ben – miután 12 kiadó elutasította a kéziratot – végre megjelent a Harry Potter és a Bölcsek Köve című regény, a neves és jó érzékkel rendelkező londoni Bloomsbury Kiadó gondozásában. A több pedig valóban történelem.

A történet eme pontján több csodálatos egymásra találás van számomra. Edinburgh elbűvöl, a Harry Potter regényeket pedig imádom – ezeken nőtt fel és szocializálódott a(z egyedül nevelt) leánygyermekem, akivel nagyon sok szürke hétköznapon és problémán segítettük át egymást a Potter mesék újranézésével és a belőlük készített saját kvízekkel. J.K. Rowling életútja és irodalma pedig egyszerűen lenyűgöz. Fanatikus izgalommal és könnyes örömmel jártam tehát végig a skót főváros releváns pontjait, amelyek valamilyen módon az írónőhöz köthetőek.

Üldögéltem az Elephant House Café-ban, ahol a mosdóban rajongók ezernyi graffitije emlékeztet arra, hogy milyen sokat jelent millióknak Harry Potter kalandokkal és varázslattal teli fejlődéstörténete. Sétáltam a Greyfriars Kirkyard-nál, annál a sírkertnél, amelyre a kávézó ablakai nyílnak – és ahol Jo a kislányát sétáltatta, miközben a régi sírkövekről kölcsönözte a fejezetek  szereplőinek a nevét. Barangoltam a Victoria street-en és a Candlemaker körúton, ahonnan az írónő merítette a híres Diagon Alley – zseniális fordításban „Abszol út” – ötletét és dizájnját. Betértem az ódon sikátorok között meghúzódó Writer’s Museum-ba, az Írók Múzeumába, ahol a leghíresebb skót költők és írók (Robert Burns, Sir Walter Scott és Robert Louis Stevenson) mellé feljegyezték méltán J. K. Rowling nevét is. Felkutattam az Edinburgh City Chambers, vagyis a Városi Tanács udvarán az írónő bronzba öntött kézlenyomatát, amely 2008-ban került oda, a hetedik könyv megírása után. Rácsodálkoztam a Balmoral Hotel méltóságteljesen arisztokratikus épületére, amelynek luxuslakosztályában Jo pontot tett a Halál ereklyéi utolsó mondatának végére. Végül megjártam Cramondot, ami Edinburgh egyik divatos külkerülete, egy szentendrényi idilli menedék a tenger mellett, ahova J. K. Rowling költözött a zajos világhír elől.

Jo, ahogy a rajongói nevezik, tipikus példája a „rags to riches” jelenségnek – így hívják angolul azt, ha valaki rövid idő alatt jut el a (relatív) szegénységből a fényűző gazdagságig. Rongyoktól a jómódig. A segélyeken élő írónő ugyanis az 1997-es első Harry Potter könyv, a Bölcsek Köve megjelenése után öt évvel már az Egyesült Királyság egyik legbefolyásosabb személyisége lett. Vagyonát még ma is a királynő gazdagságához mérik, és a HP széria irodalmi világsikere révén Anglia legkeresettebb szerzőjévé vált. Nem esett át a ló túloldalára, mert egy aktívan jótékonykodó, rivaldafénytől elvonuló, továbbra is több téren alkotó, sokoldalú filantróp művész lett belőle.

Mondják, hogyha valaki létrehozza az „opus magnum-ot”, vagyis élete főművét, abban visszaköszönnek az egyéni életút fontos állomásai. Amikor Edinburgban járok, úgy tekintek erre a gyönyörű és izgalmas, archaikus és egyben modern városra, hogy itt formálódott szavakból mondatokká, mondatokból fejezetekké, fejezetekből történetté az ezredforduló egyik legjelentősebb mítoszteremtő univerzuma, a Harry Potter legenda. Köszönjük a 10 év tömény varázslatot és csodát, Jo!