Van valami rejtélyes ebben a darabban, holott a történet mérhetetlenül egyszerű. Egy gyilkosság az áldozatok, az elkövetők, és a tanúk szemszögéből elmesélve, újra és újra. A történet ismétlődik, és még ha lenne is reményünk a megváltoztathatatlan visszafordítására, a gyilkosság rendre bekövetkezik, egyre könyörtelenebbül, mindinkább végérvényessé válik. Ezekben az ismétlődő körökben rejlik valami mágia, ami beszippantja az embert, és mások legféltettebb titkainak és cselekedeteinek nézőiként, valamiképp saját magunk bíráivá válunk, és rálátást kaphatunk életünk igazságára.
Miként egy nyomozásban, úgy az előadásban is, a kihallgatások, vallomások és tanúságtételek során az igazság folyton máshová sodródik. Körvonalazódik, majd újra elillan. Annyira viszonylagos, hogy szinte létezése is megkérdőjeleződik, holott miként hitünk szerint Istenből is, igazságból is csak egy van. Kinek-kinek a magáé.
A gyilkosság végső magyarázata mégsem adja meg a halál értelmét, miként a halál sem képes az élet értelmét igazolni, legfeljebb csak beteljesítik azt.
És persze miként egy gyilkosságnál általában kiderül, hogy a történetben van szerelem, szenvedély, hatalom, háború, nyomor, kilátástalanság és némi remény, mert az élet valahogy mégsem hagyja megölni magát. Gergye Krisztián
Müller Péter: A vihar kapujában – Bemutató: 2018. január 26., Hevesi Sándor Színház
Szereplők:
Takehiro, a férj – Mihály Péter
Masako, a felesége – Pap Lujza Domján Edit-díjas
Tajomaru, a rabló – Varga Balázs m.v.
Koldus – Ticz András e.h.
Favágó – Baj László
Szerzetes – Madák Zsuzsanna
Dramaturg: Madák Zsuzsanna
Díszlet- jelmez: Zöldy Z. Gergely
Világítás: Gibárti Tibor
Ügyelő: Szilasi Attila
Súgó-Rendezőasszisztens: Lengyel Noémi
A hangfelvételen közreműködő zenészek:
Jakobovics Nikolett, Dóra Attila, Máriás Zsolt
Rendező-Koreográfus:
Gergye Krisztián
Harangozó Gyula-díjas