„Will you show me something that nobody else has seen?” – Barta Zsolt Péter és Haid Attila Tekintettel című kiállítása az Artphoto Galériában

Szerző: Tóth Judit Nikoletta
Fotók: Tóth Viktória

Január 26-ig látogatható az Artphoto Galéria legújabb, tematikus, két alkotó: Barta Zsolt Péter és Haid Attila fekete-fehér képeiből kialakított tárlata, a Tekintettel című kiállítás.

A kiállítás érdekessége nem csupán a témaválasztásban, de abban is rejlik, hogy a Barta Zsolt Péter nevéhez fűződő kurátori tevékenységgel kiválasztott fotográfiák alkotói több évtizedes ismertség után, most, pályafutásuk különböző pontján találkoztak újra. Az alkotók ugyanis más-más megközelítésű kapcsolatban álltak azokkal az autizmus spektrum zavarral és más fogyatékossággal élő emberekkel, akikről alkotásaik 20-30 évvel ezelőtt készültek. A két művész különböző időpontban – évtizedes különbséggel – más indíttatásból, de ugyanazzal a problémával élő emberekről készült alkotásai mostanra álltak készen arra, hogy egy egymásra hangolt összehatást teremtsenek meg egy egységes kiállítás keretében.

A tárlatban megtekinthető Barta Zsolt Péter által készített sorozat még 1984-ben készült el. A képeken szereplő fogyatékossággal vagy mentális betegséggel élő személyek portréi önmagukban és csoportosan is nagyon erős üzenettel bírnak a többségi társadalom felé, hiszen egyéni sorsokat, élethelyzeteket és szükségleteket tömegjelenségként is megtestesítenek. Alkotójukat, aki a saját,  magánemberi tapasztalataiból merített motivációt a sorozat elkészítéséhez még 22 évesen ezzel a munkaanyaggal vették fel a Fiatalok Fotóművészeti Stúdiójába. Az eltelt időszakban a kölcsönkért, Hasselblad kamerával fényképezett, korabeli vintage és saját nagyításban kiállított sorozattal nem találkozhattunk.

A másik kiállító, Haid Attila aki fotográfiai szempontból is inspirálónak tartja azt, hogy gyógypedagógusként két évtizede foglalkozik a sorozatán is látható érintettekkel, tágabb környezetükben ábrázolja őket. A Pécsi József fotóművészeti ösztöndíj pályázatot még 1997-ben elnyerő alkotó az elmúlt évben nagyította ki azokat a fotográfiáit, amelyek a tárlatban helyet kaptak.

A nagyon beszédes,Tekintettel című kiállítás igazi befogadásához nem elégséges csak esztétikai szempontból nézni és értékelni az alkotásokat, de a rajtuk szereplő embereket látni is kell. Hiszen még most, 2018 januárjában is a tárlat valós témája, a fogyatékossággal élők értékeinek a felismerése ugyanolyan nyitottságot kíván meg a sorozatoknak otthont adó galériától, az alkotásokat elkészítő művészektől és az ide látogató közönségtől is. Az alkotások szemléletformáló ereje azonban – a művészeti hatásuknak köszönhetően – ezen a nagyon komoly társadalmi problémán is túlmutat. Hiszen hányan merjük látni a környezetünkben élő normál populációhoz tartozó társaink igazi arcát, valós érzelmeit? Hányan tudhatunk olyan barátokat magunk körül, akiknek meg merjük mutatni ebben – a Barta Zsolt Pétert idézve – „abszurd és a szürrealitásig torzult társadalomban” az igazi énünket? A művészeknek több évtizeddel ezelőtt „modellt álló”, a fogyatékossággal élő megkülönböztetett jelzővel ellátott társainkban, csökkent képességeik ellenére is látszik a saját szabadság megélésének az élménye. Talán furcsa, sajátos logikájú, de minden esetben jelen idejű és hazugságra képtelen világukkal nem kevesebbel szembesítenek minket, mint azzal, hogy valójában milyen értékek szerint is kellene nekünk, a többségi társadalom tagjainak élni addig is, míg mi magunk – velük ellentétben – nem szorulunk megsegítésre.

A kiállítás 2018. január 26-ig tekinthető meg az Artphoto Galériában.

Az írás címében szereplő sor az R.E.M. zenekar 1996-os E-Bow The Letter című számából lett kiemelve.