A bársonyfejű, hímzett, hagyományosan kézzel varrott papucsot, amely fél évezrede érkezett Magyarországra, ma egyetlen Szegeden élő papucsos sem készíti. Megmentéséért Alapítványt hoztak létre, amelynek céljairól a szegedi Móra Ferenc Múzeumban tartottak sajtótájékoztatót 2017. december 14-én.
© Iványi Aurél
Messziről úgy tűnik, a szegedi papucs él és virágzik, nem várt siker és remek sajtóvisszhang övezi az április 21-én nyílt Páratlanok című, a legendás lábbeli történetét bemutató kiállítást a Móra Ferenc Múzeumban. Közelről azonban már nem ilyen derült a helyzet, két évvel ezelőtt bezárt az utolsó hagyományos szegedi papucsos mester egykori műhelyében üzemelő látványtár, ma egyetlen Szegeden élő papucsos sem készíti a hagyományos kézzel varrott papucsot, sőt az egész országban is mindössze néhány műhely működik. A látványműhely bezárásakor alapította a szegedi születésű színházigazgató Szögi Csaba a Mentsük meg a szögedi papucsot Facebook-csoportot és indult el azon az úton, amely az alapítvány létrehozásához vezetett. Az alapítvány célja, hogy a szegedi papucs több száz éves hagyományát ápolják, átadják és fejlesszék, hazai és nemzetközi vonatkozásban népszerűsítsék.
Dr. Bárkányi Ildikó néprajzkutató, a Móra Ferenc Múzeum általános igazgatóhelyettese, a kuratórium tagja elmondta, hogy a szegedi papucs készítésének módja és divatja a török hódoltság idejéből ered, viselése azonban a 16-17. századra az ország más területein is meghonosodott. Felvirágzása az 1879-es nagy szegedi árvíz utáni városrendezéshez, az utcák kikövezéséhez köthető, a 19. század végére, a 20. század elején már 50-80 között volt a papucsos mesterek száma. A legdíszesebb, hímzett bársonyfejű, fehér vagy piros jegypapucs a lakodalmak fontos kelléke volt, ebben járta az újasszony a menyecsketáncot. Erre az alkalomra a közelmúltig szokás volt bársonypapucsot ajándékozni, s a hagyományokhoz ragaszkodók ma is beszerzik.
Az alapítvány létrehozásának hátterében egy nem mindennapi családi történet áll. Az alapító dr. Szögi Zoltán nyugalmazott jogtanácsos nagyapja, Szögi Gyula 1876-ban kapta a cipész felszabadító levelét, csizmadia és papucskészítő lett. 1913-ban fiai Zoltán és öccse Gyula vette át a céget, és miután Gyula 1916-ban elesett Galíciában, Zoltán egyedül vitte tovább az ipart. Szögi Zoltánt a Szegedi Ipartestület, Cipész és Bőripari Szakosztály elnökének választotta, ide tartoztak a cipészek, csizmadiák, bocskorosok és papucsosok is. A családi emlékezet szerint ő találta ki a kétlábas-pomponos szegedi papucsot a 30-as években, hogy a polgárasszonyoknak ne kelljen a cselédek által lábra igazított egylábas papucsot viselniük.
A kuratórium elnöke az alapító fia, Szögi Csaba okleveles néptánc-pedagógus, a Népművészet ifjú Mestere, a Közép-Európa Táncszínház igazgatója. Kuratóriumi tagok: dr. Bárkányi Ildikó etnográfus, főmuzeológus, a Móra Ferenc Múzeum általános igazgatóhelyettese. dr. Felföldi László etnográfus, a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézet nyugalmazott igazgatóhelyettese, a Szegedi Tudományegyetem Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszékének címzetes egyetemi tanára. Az alapítvány titkára Hont Angéla etnográfus, a Hagyományok Háza szervezési és kommunikációs főosztályvezetője.
Az alapítvány tervei között szerepel táborok szervezése gyerekeknek a papucskészítés és a hozzá köthető hagyományok továbbadására, szakmai képzések indítása az utánpótlás biztosítására, a papucshoz kötődő néprajzi és történeti kutatások támogatása, ismeretterjesztő kiadványok létrehozása, a papucs népszerűsítése érdekében rendezvények szervezése (pl. Szegedi Papucsos Bál), egy állandó látványműhely létrehozása papucstörténeti kiállítással, az innováció támogatása, fiatal iparművészek megnyerése a szegedi papucs újragondolásához. Az alapítvány nyitott, tevékenysége során épít a támogatók kezdeményezéseire, javaslataira.
Annak ellenére, hogy a szegedi papucsot a párizsi és brüsszeli világkiállításokon is ismerték a 20. század első felében, a legtöbb múzeumnak és néprajzi gyűjteménynek – így a Néprajzi Múzeumnak sem – nincs birtokában egyetlen darab sem. Az alapítvány célul tűzte ki, hogy minél több gyűjtemény rendelkezzen eredeti szegedi papuccsal, a sajtótájékoztató alkalmával elsőként a tápéi Ifj. Lele József Néprajzi Gyűjteménynek ajándékozott egy Rátkai Sándor által készített, egylábas papucsot.
Bárkányi Ildikó a sajtótájékoztatón jelentette be, hogy a Móra Ferenc Múzeumban látható Páratlanok című papucskiállítást augusztus végéig meghosszabbítják.
Az alapítvány jelenleg azon dolgozik, hogy az UNESCO Szellemi Kulturális Örökség Nemzeti Jegyzékére felkerüljön a szegedi papucs hagyománya. A felterjesztés elkészítésének érdekében felhívást tesznek közzé, hogy közösségek, tánccsoportok, egyéni használók, mesterek csatlakozzanak a munkához.
Az alapítvány munkájának és céljainak eléréshez szívesen fogad felajánlásokat, ötleteket és természetesen papucsokat is. A papucsgyűjteménybe eddig a Bihari János Táncegyüttes, a Duna Művészegyüttes és a Magyar Állami Népi Együttes ajánlott fel szegedi papucsot.