A tavaly elhunyt Kossuth-díjas képzőművész, Baranyay András életművének bemutatására utoljára 1998-ban, az Ernst Múzeumban nyílt lehetőség, majd’ húsz évvel ezelőtt. Az azóta rendezett kisebb tárlatok esetlegesek voltak, s többnyire visszhang nélkül maradtak. Baranyay közel két évtizeden át volt a Grafikai Tanszék mestere, kapcsolata a „jelennel” sokáig élőnek látszott, művei mégis – mint ő maga is – „kihúzódtak” a jelenkori képzőművészet pályájáról. A kiállítás tehát egyrészt egyfajta újraszituálása az életműnek, amely a 20. századi közép-európai vizuális gondolkodás iskolapéldája gyanánt követelhet magának értelmezést. Másrészt a félévszázados munkásságból válogató tárlat „érzelmes utazás”, hazatérés az Egyetem falai közé.
Baranyay korai litográfiái és rajzai látszólag a pop arthoz kötődnek, ám sokkal enigmatikusabbak és bonyolultabbak, más szempontból „szegényesebbek”, hiszen egy jóval zártabb, hagyományosabb és intenzívebb gondolkodásmódnak a termékei. A hetvenes évek elején a fotószerű hűségre törekvő műveket maga a fénykép váltja föl, mellyel a művész egyrészt közelebb került a látványhoz, másrészt a fotográfia vegyi és mechanikus manipulálásával képessé vált a „látható” (a világ) virtuális befolyásolására. Baranyay „konzervativizmusára” jellemző, hogy míg a litográfiák és színes rajzok a piktorialista fotográfiákra emlékeztettek, addig átrajzolt-átfestett, vegyszerekkel módosított fényképei a kőrajzokra hasonlítanak puha, kontraszt nélküli ‒ de nem életlen ‒ foltjaikkal, elomló vonalaikkal. Témái a hetvenes évek elejétől szinte azonosak és igen egyszerűek: kezek, csendéletek és önarcképek. 1976-77-óta készített önarcképei ‒ legismertebb és legjobb munkái ‒ egy szigorú, desztillált mazochizmussal végrehajtott önvizsgálat szomorúan objektív eredményei. Önportréinak ‒ de végül is minden munkájának ‒ megközelítéséhez a kierkegaard-i fogalmak adnak kulcsot: az esztétikaivá tett bánat, az inkognitó, a bűn és bánat kettőssége, a választás kényszere.
Baranyay András (1938‒2016) 1957 és 1965 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult, ahol festő és restaurátor diplomát szerzett. Több mint tíz éven át falkép-restaurálásból élt; számos kastély és templom felújításában vett részt. 1988-tól a budapesti Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola rajztanára, majd 17 éven keresztül, 1991-2007-ig tanított a Magyar Képzőművészeti Egyetem Grafika Tanszékén. A hatvanas évek közepétől a magyar avantgarde majd’ minden csoportkiállításán szerepelt. Munkái 1963 óta számtalan nemzetközi grafikai biennálén voltak láthatók. A nyolcvanas évek elejétől gyakori résztvevője a kortárs magyar művészetet külföldön bemutató tárlatoknak. Magyarországi egyéni kiállításain kívül bemutatkozott Helsinkiben, Prágában, Tarbes-ban is. Munkáit számos magyar köz- és magángyűjtemény, valamint többek között a párizsi Bibliothèque Nationale és a washingtoni Hirshorn Museum őrzi. Hajdu István
A kiállítás kurátorai: Hajdu István, Százados László
A kiállítás koncepciójának kidolgozásában részt vett: Beke László
Grafikai Arculat: MKE MMSZK Kötöde
Kommunikáció: Csejdy Réka
A kiállítást kivitelezésében és előkészítésében részt vettek: Győri István, Madár Mária, Majsai Réka, Orbán György, Plesznivy Károly, Steffanits István, Szepesvári Ildikó, Szokán Erika, Zelenák Orsolya
A Magyar Képzőművészeti Egyetem köszönetet mond azoknak az intézményeknek és magánszemélyeknek, amelyek és akik a műtárgyaikat a kiállításra kölcsönözték:
- gyűjtemény
- Beke László
- Hajdu István
- Hetényi Csaba
- Lengyel András
- Saranszki Péter
- Spengler Katalin, Somlói Zsolt
- Tóth Árpád
- Artpool Művészetkutató Központ – Szépművészeti Múzeum, Budapest
- Budapesti Történeti Múzeum, Kiscelli Múzeum ‒ Fővárosi Képtár, Budapest
- Herman Ottó Múzeum, Miskolc
- Kieselbach Galéria, Budapest
- Ludwig Múzeum ‒ Kortárs Művészeti Múzeum, Budapest
- Magyar Nemzeti Filmalap Közhasznú Nonprofit Zrt.
- MTVA – Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap
- Sárospataki Képtár, Sárospatak
- Savaria Megyei Hatókörű Városi Múzeum, Szombathely
- Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár
- Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
Külön köszönet: Baranyay Judit, Haris László, Török Tamás, MKE Képgrafika Tanszék
A kiállítás társzervezője: Magyar Nemzeti Galéria
Támogató: NKA