A sötétség hatalma és a hatalom sötétsége

Szerző: Sokolowski Dániel

A Budaörsi Latinovits Színház Alföldi Róbert vendégrendezésében mutatta be Tolsztoj egyik kevésbé ismert művét. Az orosz drámairodalom a maga komorságában nem éppen szívet melengető szelete az irodalmi örökségnek, és karácsony előtt, az adventi időszakban talán nem az a könnyed lélekerősítő, ami jól esik. Kicsit azonban mégis aktuális, univerzális, még ha kevésbé személyhez szóló is, mint egy hangulatos kamaradarab, ám legalább olyan érdekesre sikerült.

© Borovi Dániel

Az orosz történeti örökségnek a puritán szürkesége és mázsás súlya jelenik meg, már a díszletben – akár egy baltavágás, úgy borul baljós ómenként a színpad – és egyben a nézőtér fölé az a szürkés, foltos, koszos félhomály, ami alatt vakítóan szúr szembe a reflektorfény.

A darab története mondhatni egyszerű, a vidéki élet nyomorúságáról, az emberi értelem elkorcsosulásáról szól, melyet néha fáklyaként, villanásszerűen megvilágít az erkölcs, az egyszerű pravoszláv hitesség. A generációk által hordozott bűn vajon szükségszerűen átszáll a következő nemzedékre? S az a nemzedék, amely épp, hogy a színpadra állt, kezébe tudja-e venni a bűneit, felül tud-e kerekedni legalább a birodalmi árnyék által számára kijelölt kis életterén? Van megbocsátás, vagy reménytelen a helyzet?

Ezeket a gondolatokat viszik színpadra a budaörsi társulat színészei, vendégszínészek közreműködésével.

© Borovi Dániel

© Borovi Dániel

A szín egy falusi gazdaság, az úr, felesége, gyereke és a szolgálók kis világa, amely a pajtától legfeljebb a városi kocsmáig ér el. A reménytelen érzelmek és az egydimenziós, profán cselekedetek tragédiák sorozatát váltják ki, minden rossz döntés egy újabb eseménysort indít el a lejtőn, amit senki nem lát előre. És ha már bekövetkezett, egy még nagyobb bűnnel próbálják a föld alá temetni a következményeit. A tragikus cselekménysor nem is lehetne jellemzőbb.

A játék viszi a vállán a darabot – már ha bírja. Az orosz drámairodalom örökletes nyomorúságából faragott, 19. századi karakterek életei ütköznek a színen, kétségtelenül, ilyen helyzetben minden a színészre van bízva. Ha valaki nem passzol, avagy nem süllyeszti magát olyan mélyre, amilyen mélyre Tolsztoj képzelte szereplőit, az könnyen elronthatja az összképet. És itt színészi teljesítményben nincs hiány, mind a fiatalabb, mind a tapasztaltabb művészek profi együttműködését láthattuk.

Tolsztoj világnézetében fontos szerep jut a gyerekeknek, mint a tisztaság megtestesítőinek. A darabban megjelenő két gyermeki karakter döntő erkölcsi jelentőséget hordoz, még ha inkább elszenvedői mintsem formálói az eseményeknek, tiszta és egyértelmű kontrasztot mutatnak a bűn súlyától összeomló felnőttekkel. Az előadás legfiatalabb művésze, Palugyai Sári módfelett ügyességgel és elevenséggel alakítja Anyutka, a mindent látó, ámde mindent még nem értő kislány alakját.

© Borovi Dániel

© Borovi Dániel

Az erkölcs megjelenése az előadásban szintén visszatükrözi az író progresszió-felfogását, melyeket az apa fiához intézett intelmeiben közvetít, és mindvégig megmarad az atyai szeretet köntösében. A borzalmak dacára inkább fordul kétségbeesésbe mintsem erőszakba, Illyés Róbert előadásában masszívan átélhető a lelkiismeretében élő, annak mindent alávető, egyszerű karakter kifakadása.

Balsai Mónit számos nagyszabású produkcióban láthattuk az utóbbi években, és ezúttal is egy nagyon intenzív jelenlétet visz az összképbe. Spolarics Andreával egyetemben átható természetességgel jelenítik meg Tolsztoj sötét világának aktuális főszereplőit. A két mesterkedő, érzelmeik, avagy pusztán kicsinyes érdekeik által vezérelt asszony szerepében rajtuk robog át a legtöbb tragédia, melyeknek többnyire kitervelői, és végrehajtói is egyben. Egészen kivételes vehemenciát kölcsönöznek e két alak megformálói karakterüknek. Velük szemben a morális ellenpólust Marina jelenti (Páder Petra), míg a tűzvonalban a gazdaság inasa, Nyikita (Brasch Bence) áll. Rá támaszkodik mindenki minden irányból, és a választásokat is neki kell meghoznia. Mind a karakternek, mind a színésznek nagy kihívást jelentő pozíció.

A nézők számára az érzékelést a színpad közvetlen elhelyezése is támogatja. A szín a színház közepén helyezkedik el, a történések az első sorban ülőktől centiméterekre, a leghátul ülőktől alig két méterre zajlanak, a velejéig ható feszültségeket közvetlen közelről és minden irányból téve elérhetővé.

© Borovi Dániel

© Borovi Dániel

Gratulálunk az alkotóknak, és ajánljuk ezt a darabot a műfaj kedvelőinek, illetve azoknak, akik szeretnék még jobban, még közelebbről megismerni Tolsztoj, a sötétség hatalmába vesző történetét.

Lev Tolsztoj: A sötétség hatalma – Budaörsi Latinovits Színház

Pjotr: Bregyán Péter
Anyiszja: Balsai Móni m.v.
Akulina: Bohoczki Sára
Anyutka: Palugyai Sári
Nyikita: Brasch Bence e.h.
Akim: Ilyés Róbert
Matrjona: Spolarics Andrea
Marina: Páder Petra
Mitrics: Székely B. Miklós m.v.
Szereplő: Habon Cecília
Kalovits-Ruzsonyi Ágnes
Motyovszky Sándor
Szántó Péter
Zsovák Károly

Rendező: Alföldi Róbert
Díszlettervező: Zöldy Z. Gergely
Jelmeztervező: Zöldy Z. Gergely
Fordító: Radnai Annamária
Súgó: Barnet Mónika
Rendezőasszisztens: Széplaki Nóra