Krizsó Szilvia: A Krizshow katartikus színházi élményt szeretne adni

Humorral, játékossággal és tartalommal vegyíti a talkshow műfaját a Krizshow. Krizsó Szilvia és két vendége havonta egyszer meglepetésekben gazdag színházi estével lepik meg a közönséget. Decemberben Janza Kata, Dolhai Attila és Lackfi János, januárban Csepregi Éva és Kálloy Molnár Péter kerülnek „terítékre”.

© Gordon Eszter

Libikóka néven indult hat éve a színházi beszélgetős műsorod, ami Krizshow néven új formát öltött. Mi szólt amellett, hogy az idei évadtól az Átriumban folytasd a Centrálban megkezdett sorozatot?

– Többen is a figyelmembe ajánlották az Átriumot, mint felfutóban lévő, fiatalos színházat. Amikor találkoztam a vezetőséggel, kiderült, hogy nagyon egy nyelvet beszélünk. Tetszik a hozzáállásuk, mindenben rugalmasan segítenek. Van átfedés az Átrium és a Krizshow közönsége között, és a színház vezetői kifejezetten örülnek, hogy a műsornak köszönhetően az intézmény a tévében is szerepel. Különben érdekes, hogy mióta az Átriumban vagyok, sokkal több fiatal ül a nézőtéren, persze hál’ isten, megmaradt a régi mag is, akik inkább az ötven-ötvenöt pluszosokhoz tartoznak, de mivel abszolút fiatalosak mind külsőleg, mind belsőleg, a közönség nagyon együtt van, szinte valódi közösséget alkotva.

– Az amerikai talkshow világát idéző formátumban mennyi a te találmányod, illetve a produkció mögött álló kreatív csapaté?

– Maximálisan rányomom a bélyegemet a műsorra. Az én döntésem, hogy kiket hívok meg, az ötletek nagy részét is magam találom ki egy-két munkatársam segítségével, akik nélkül viszont félkarú óriás lennék csak. Nagyon kevesen csináljuk a műsort, a tartalmi részt összesen hárman, úgyhogy rengeteg időt, energiát kell beletennünk, hogy működjön a dolog. A vendégek kiválasztása nálam ihlet alapon történik, valahogy két névvel ébredek fel, és őket hívom meg egy estére. Attól válik számomra valaki érdekessé, hogy fel tudok nézni rá mind emberi, mind szakmai kvalitásai és teljesítményei miatt.

– Az Átrium közege hívta elő a változásokat, például azt, hogy a vendégek színes produkciókkal tarkítják az estét, gyakran ismeretlen oldalukról is megmutatkoznak?

– Mindig törekszem a folyamatos megújulásra. Addig szeretek valamit csinálni, amíg nem unom meg. Ha azt érzem, hogy váltani kell, váltok. A színpadra kellenek produkciók, hogy feldobják a vendégek és a nézők hangulatát is. A játékot is oda sorolom, adott esetben együtt játszom a színészekkel, vagy hívok hozzájuk valakit. Volt, amikor a csillagok szerencsés állása révén nagyon jól „sült el” a meglepetésvendég, kihozták egymásból azt, amire számítottam, de az ellenkezője is előfordult. Leszűrtem a tapasztalatot, hogy azért, mert valakiről azt gondolom, egyáltalán nem biztos, hogy spontánul jól tud reagálni váratlan helyzetekre. És mivel az a legfontosabb, hogy jól érezzék magukat nálam a vendégek, hiszen ettől tudnak jól hatni a nézőkre is, próbáltam kompromisszumot kötni: ha nem találok nagyon ütős meglepetésvendéget, akkor előre megbeszélem a meghívottakkal, hogy kivel tudnák magukat elképzelni a színpadon, megmutatva például azt, hogy a kapcsolatuk sokkal több, mint egy kollegiális viszony.

– Tudnál példákat mondani arra, amikor valaki váratlan meglepetést okozott számodra, másként reagált, mint amire számítottál?

– Számítottam rá, hogy Udvaros Dorottya nagyon jó lesz, de sikerült olyan hangulatot teremteni, hogy a vártnál jobban felszabadult, hihetetlenül megnyílt, és elképesztően magával ragadó volt. Őt december 14-én lehet majd megnézni a tévében. Nemrég, a Grecsó Krisztián-os adás után, rengeteg pozitív visszajelzést kaptam, mert meg tudtuk mutatni, hogy egyfelől mennyi mélység van benne, másfelől mennyi humor. Ráadásul még táncba is vitt Krisztián, aztán pedig énekelt és gitározott, szóval sok színt hozott be. Ugyanez igaz Vujity Tvrtkóra, aki fergetegesen jópofa volt, de mély, drámai pillanatot is megéltünk vele, amikor a háborús élményeiről mesélt.

– A művészvilág és a média szereplőit hívod meg. Ezt az irányt szeretnéd a továbbiakban is folytatni?

– A Krizshow-ban a művészek kapnak főszerepet, beleértve az írókat, zenészeket, színészeket, hiszen a műsor címéből adódóan show-t is kell produkálni, márpedig ők tudnak úgy mesélni, hogy közben szórakoztassanak is. Plusz velük tudok a legjobban ötletelni arról, hogy mik lehetnek azok az elemek, amelyekkel olyan oldalukat is meg tudják mutatni, amely eddig rejtve volt. Mindig arra törekszem, hogy két merőben más személyiséget hívjak meg, mert azt szeretném, hogy a nézők egy este alatt két teljesen más világba kerüljenek. A Krizshow katartikus színházi élményt szeretne adni, ahol helye van a hangos nevetésnek éppúgy, mint a döbbent, mély csendeknek. Hihetetlen pozitív energiák áramlanak a nézőtér és a színpad között, ami egyfelől inspirál minket a vendégekkel, másfelől nagyon sokat ad a közönségnek. Ebből a tévében nem minden tud átjönni, ráadásul sokszor ki kell hagyjak izgalmas részeket, mert minden nem fér bele az adásidőbe, így tényleg azt javaslom, hogy aki szereti ezt a műfajt, jöjjön el a színházba, mert mást, többet kap. Persze aki vidéken él, vagy más dolga van, és ezért nem tud ott lenni, nem kell, hogy rosszul érezze magát, mert a tévés adást úgy szerkesztjük, hogy teljes értékű produkció legyen, tehát ne derüljön ki, hogy valamit esetleg kihagytunk. Csak tényleg van olyan, hogy valaki az Átrium közönségének megnyílik egy adott témában, de kéri, hogy ez ne kerüljön a képernyőre, és a szünetben mindig beszélgetünk, nevetgélünk a nézőkkel, tehát ennek az egésznek tényleg van közösségformáló ereje.

– A Krizshow népszerűségét mi sem bizonyítja jobban, hogy kialakult egy komoly törzsközönsége. A korábbi beszélgetésekből született könyv mennyire képes visszaadni a színházi esték atmoszféráját?

– Törekedtem rá, és szerintem nagy mértékben sikerült. December 9-én lesz a könyvbemutatóm az Örkény Könyvesboltban. Szegvári Katalin és Rangos Katalin beszélgetnek majd velem, a korábbi adásokban szereplő Színész Bob pedig eljön, hogy – ahogy a vendégeimet anno – versbe foglaljon engem. A beszélgetések szerkesztett változatán túl leírtam személyes benyomásaimat a szereplőkről, akiknél értelmezhető, idézőjeles előéletünket is belefoglalva, és megidézem a színpadi történések hangulatát. Megpróbáltam visszaadni színeket, arckifejezéseket, gesztusokat, a közönség reakcióit, hogy az olvasók is a nézőtéren érezhessék magukat. Szentgyörgyi Rita

Forrás: Átrium