Szerző: Varga Bótos Anna
A Magyar Művészeti Akadémia (MMA) viszonylag fiatal, 2014-ben alakult Művészetelméleti Tagozata két új, kultúrtörténeti csemegének számító kiadvánnyal rukkolt elő az adventi ünnepi készülődés küszöbén a szakma és az olvasók nem kis örömére és megelégedésére. A 2017. november 17-én, a Pesti Vigadóban lévő MMA székház Makovecz termében tartott könyvbemutatón dr. Solymosi-Tari Emőke művészettörténész, a Művészetelméleti tagozat vezetője köszöntőjében kiemelte, hogy a három éve létrehozott Művészetelméleti Tagozat kultúrtörténeti kismonográfia sorozatot indított. Ennek keretében a Kós Károlyról, valamint a Gulyás testvérekről szóló most megjelent kötet a sorozat immáron negyedik és ötödik darabja (az első három kiadvány tavaly jelent meg), amelyeket a Kolozsvárról érkezett Cseke Péter irodalom- és eszmetörténész, egyetemi tanár, valamint Tóth Klára filmesztéta, az MMA Művészetelméleti Tagozatának tagja mutatott be a sajtó képviselőinek és a megjelent érdeklődőknek.
Az MMA két új monográfiája
Kós Károlyról, aki erdélyi magyar építész, író, grafikus, könyvtervező, szerkesztő, könyvkiadó, tanár és politikus volt egy személyben, akit Erdély mindenesének is neveztek, s aki életművével páratlan örökséget hagyott az utókorra, Sas Péter irodalom- és művelődéstörténész adott összefoglaló, egyben hiánypótló kötetet az olvasók kezébe.
Cseke Péter, akinek mélyen meghatározta a gondolkodását és cselekvéseit is a Kós Károllyal való két feledhetetlen találkozás, méltatásában kiemelte annak fontosságát, hogy a most megjelent monográfia a középpontba állított témát, s magát a korszakot is egészében, globálisan láttatja, s emellett a forrásfeltárás segítségével a részletekbe is betekintést enged. Sokrétű a kötet, amelyben rengeteg szálat kellett szemmel tartani. Kós Károly történelmi személyiség volt, egyrészt a történelem elszenvedője, másrészt a történelem teremtője is egyben, aki fontosnak tartotta, hogy intézményeket hozzon létre. Nem a széthúzáson, hanem az együvé tartozáson munkálkodott egész életében. Nagy támogatója volt a fiataloknak, de nem restellt tanulni sem tőlük. Élete vége felé, mikor már magányossá vált, levelezéssel tartotta a kapcsolatot a külvilággal. Sas Péter ezeket is összegyűjtötte, és megjelentette a kötetben (kivéve a feleségével folytatott levelezését, amelyet személyes jellege miatt hagyott ki).
A könyvbemutató szerzői és méltatói:balról jobbra: dr. Solymosi-tari Emőke, Sas Péter, Cseke Péter, Tóth Klára, Tóth Péter Pál
A szerző a fentiekhez még hozzátette, hogy emberként próbálta megismerni és bemutatni Kós Károlyt, s ennek mentén foglalkozni a munkásságával. A kötet összesítéskísérlet Kós Károly sokrétű tevékenységéről, amelyben első helyen könyvek szerkesztése és az építészet álltak, a többi munkásságáról pedig azt tartotta, hogy a „sors kényszerítette” rá ezekre. A politikába is belekóstolt, de nem sok sikerrel, hiszen ahhoz nagyon egyenes ember volt, s inkább visszatért eredeti munkájához: sok könyvet, tankönyvet illusztrált, grafikákat készített. Mindig képben gondolkodott, a kép jelent meg először lelki szemei előtt, amikor írt, akkor is. Egyéniségének lényege az egyszerűségben, a közvetlenségben rejlett. Életének tisztességben és szüntelen aktivitásban telt 94 esztendeje, helytállása, a történelem viharaival szembeni hősies küzdelmei, karakán kiállása máig ható üzenetet hordoz, és példát mutat az utókornak. Ezt illusztrálja az a gondolata is, miszerint az igaz embernek „a Sors által rendeltetett kötelezettsége volt, van és lesz, hogy a maga népének és szülőhazájának sorsát vállalja és élete munkájával szülőhazáját és annak népét, megbecsült hagyományaik szellemében, hűségesen szolgálja. Ezt vállaltam és cselekedtem, nem mást és nem többet.” – olvasható a kötet hátoldalának összefoglalójában – „És megtanultam megelégedni azzal, amit a sors számomra juttatott: az egészséget, a családomat és az Úristennek azt a sok-sok szépségét, amit az emberek nem tudnak elrontani és megcsúfolni, s ami ingyen ajándékként jut minden embernek, csak a szemét kell kinyitnia a látásra, fülét a hallásra és lelkét a befogadásra…”
A kötet felépítését illetően az első részben Kós Károly munkásságáról kaphatunk átfogó képet a családi háttértől, az indulástól, a pályaválasztáson és az első munkákon keresztül a beérkezett, érett építőművész tevékenységéig, politikai szerepvállalását is megemlítve, irodalomszervező tevékenységén át az életmű kiteljesedéséig, végül összegzés zárja az életutat. Mindehhez a munkásságot sokrétűen bemutató függelék tartozik, ami praktikussá és könnyen áttekinthetővé teszi a kötetet, amely a gazdag illusztrációs anyagnak köszönhetően még szemléletesebb, közérthetőbb és színesebb.
Tóth Péter Pál, a szerző, a Gulyás testvérek, közöttük Tóth Klára
A Gulyás testvérekről, Gulyás Gyuláról és Jánosról, akik a magyar dokumentumfilm kiemelkedő és meghatározó egyéniségei voltak a rendszerváltás előtti évtizedekben, a maga is egykor dokumentumfilmes Tóth Péter Pál írt átfogó monográfiát, amely áttekinti, végigkíséri a szociografikus érzékenységű alkotópáros küzdelmes pályafutásának főbb állomásait, legfontosabb műveik születését és fogadtatását (mint például a Vannak változások; Ne sápadj!; Törvénysértés nélkül c. filmek), elemezve magának a dokumentumfilmes műfajnak a legfőbb jellemzőit.
Tóth Klára filmesztéta méltatásában örömét fejezte ki, hogy köszönhetően az MMA nyitottságának, a könyv még idejében elkészült, s nem kellett megvárni, hogy a Gulyás testvérek idősek legyenek. A könyv a centrum és a periféria viszonyán keresztül közelíti meg a kultúrát, hiszen a tudomány és a kultúra sokszor a perifériáról jön. A Gulyás testvérek is a perifériáról jöttek, s azt, hogy milyen áldozatok, viszontagságok árán jutottak előre, jól illusztrálja a kötet. Egyúttal a magyar film egészéről, korabeli állapotáról is képet kaphatunk, ami nem mindig volt pozitív, ellentétektől, harcoktól, megaláztatásoktól, törtetésektől mentes. Őszinte hangnem és feltáró szándék jellemzi a kötetet, amely túlmutat egyszerű leíráson vagy műelemzésen, hiszen Tóth Péter Pál maga is dokumentarista lévén alkalmas és képes volt a Gulyás testvérek életútjának hiteles ábrázolására. Ő maga is bejárta azt az utat, amit a Gulyás testvérek megtettek, s dolgozott is a Gulyás testvérekkel, hol rendezőként, hol asszisztensként, hol vágóként, végigjárva a szakma minden létező állomását. Azt az objektivitást, tárgyilagosságot, ami a hiteles monográfiák nélkülözhetetlen kelléke, sikerült megteremtenie, s nem tükröz semmiféle hamisan és elfogultan rajongó szemléletet sem. A szerző munkáját külön dicséri, hogy volt bátorsága élő személyekről monográfiát készíteni, amit még az is nehezített, hogy testvérpárról lévén szó, különösen érzékeny területen kellett mozognia. Gulyás Gyula és János a magyar filmművészet olyan meghatározó párosa, akik a magyar filmművészet minden ellentmondását és küzdelmét magukban hordták és megtestesítették. Többnyire együtt, de külön-külön is forgattak filmeket. A történelmi filmek kapcsán (a világháborús tetralógia például) szó esik a dokumentarizmus hallatlan jelentőségéről, a rendszerváltásban betöltött szerepéről. A következetesen szerkesztett kötetben, amelyben a hangsúlyok a megfelelő helyre kerültek, kitűnőek a filmelemzések, amelyek kitérnek a filmek fogadtatására is, s mindezt a szakzsargon tudálékosságának mellőzésével, közérthetően teszi. Kiválóan érzékelteti: a dokumentumfilm sajátja, hogy a megismerés részévé teszi a nézőt, hiszen a szerző alaposan belehelyezi a korba azt, amit elemez, a gondolat születését láttatja, ellentétben a televízióval, ahol nincs idő a gondolkodásra, hisz előre elkészített panelekben beszélnek. A Gulyás testvérek munkásságát szinte folyamatosan előítéletek kísérték, s ettől sikereik sem szabadították meg őket. Ezt számos történet támasztja alá, egyebek között sikertelen próbálkozásaik játékfilm készítésére, amin keresztül kiviláglik a korabeli hazai filmgyártás ellentmondásos mivolta a ’60-as és ’90-es évek között, s a meglehetősen rideg és áttörhetetlen szakmai hierarchia.
A Gulyás testvérek, középen Tóth Klára
Tárgyilagosan érinti a kötet azt a gazdasági és történelmi változást, ami a ’90-es években a filmgyártást is megváltoztatta, hiszen a videokamera megjelenésével már nem volt igény hosszú dokumentumfilmekre, s a kereskedelmi tévécsatornák elterjedésével többé már nem lehetett úgy filmet készíteni mint azelőtt, amikor az emberek még kíváncsiak voltak a tabuként kezelt témákra, amelyek iránt a rendszerváltozással egyszerűen megszűnt az igény. Ezért a Gulyás testvérek lényegében abbahagyták filmes tevékenységüket a ’90-es években, nem voltak meg már ehhez a megfelelő feltételek. A rendszerváltás után forgatott filmjeikkel már nem érték el a korábbiak, a szocialista rendszert ostorozó filmek színvonalát, már nem tudtak remekműveket alkotni.
A kötethez tartozó DVD részleteket tartalmaz a Gulyás testvérek készítette dokumentumfilmekből, ezáltal a mozgó kép eszközeivel is közelebb viszi az érdeklődőket a ma már filmtörténeti hőskor kiemelkedően jelentős fejezeteihez. Tóth Klára arra is rámutatott, hogy ugyan az újabb filmes generáció is készít dokumentumfilmeket, azonban ezek a szakma erkölcsi és művészi szubsztanciáit legtöbbször nélkülözik.
Mindkét kötet felelős szerkesztője Pécsi Györgyi volt, a filmszakmai lektor pedig Szekfű András, akiket külön köszönet illet odaadó munkájukért. A könyvbemutatót jelenlétükkel megtisztelték a Gulyás testvérek, Gulyás Gyula és János is, hiszen minden könyves esemény igazi ünnep – ahogy ezt bevezetőjében Cseke Péter is hangsúlyozta.