A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia huszonöt éve – reprezentatív jubileumi kiadványban

Szerző: Varga Bótos Anna
Fotók: Korhut Lili

Az akadémiák világa a „közönséges halandók” számára sokáig szigorú, összeráncolt homlokú,  komoly tudósok elefántcsonttoronyba zárt, a legfelsőbb régiókhoz tartozó, külön világának számított, amire félénk távolságtartással felnéztek ugyan a kívülállók, de ahonnan nem sok kézzelfogható hír, esemény szivárgott ki a külvilágba. Ez a tendencia azonban az utóbbi években megfordulni látszik. Egyre több eseménye kap mind nagyobb nyilvánosságot, mind szélesebbe tárva az Akadémia kapuit a nagyközönség s a sajtó képviselői  előtt  is.

Az évfordulók kedvező alkalmat kínálnak a nyitásra, a közvélemény figyelmének az intézmény s annak kulturális rendezvényei felé irányítására. Így történt ez például két évvel ezelőtt, 2015-ben is, a Magyar Tudományos Akadémia palotája felavatása 150. évfordulójára rendezett eseménysorozat kapcsán, amikor is számos tárlat, kulturális rendezvény, s átfogó reprezentatív kiadvány (Kemény Mária művészettörténész A magyar Tudományos Akadémia palotája című munkája) ismertette meg a nagyközönséggel az MTA székházának mozgalmas, fordulatokban gazdag történetét.

Imre Flóra, Ferencz Győző a sajtótájékoztatón © Korhut Lili

2017. október 20-án újabb évforduló hívta fel a szakma és a közvélemény figyelmét az Akadémiára, hiszen az MTA társintézménye, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia (SZIMA) az idén ünnepli fennállásának 25. évfordulóját, s ez alkalomból sajtótájékoztató és ünnepség keretében mutatta be a SZIMA történetét összefoglaló Huszonöt év című, nagy terjedelmű, minden részletre kiterjedő, reprezentatív kötetet.

Ferencz Győző a könyvbemutató ünnepségen © Korhut Lili

Ferencz Győző költő, irodalomtörténész, műfordító, egyetemi tanár, a SZIMA ügyvezető elnöke és Imre Flóra költő, az Irodalmi Osztály elnöke tartottak sajtótájékoztatót az MTA patinás, reformkort idéző Tudós Kávézójában összegyűlt, a hely szellemétől kissé megilletődött újságíróknak, amelynek elsődleges célja volt az  informáláson túlmenően a nyilvánosság mind szélesebb körű bevonása az intézmény életébe. Ferencz Győző elöljáróban röviden ismertette az intézmény létrejöttének körülményeit és rövid történetét, kiemelve Kosáry Domokosnak, az MTA akkori elnökének szerepét és érdemeit, akinek kezdeményezésére az MTA Közgyűlése hívta életre 1992-ben, közvetlenül a rendszerváltás után a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiát. A II. világháború után ugyanis, amikor az MTA szervezetét szovjet mintára átalakították, azon logika mentén, hogy kereteibe nem illenek bele a művészek, tagságukat megszüntették (Kodály Zoltán volt ez alól az egyetlen kivétel, aki még elnöki pozíciót is betöltött). A 25 éves jubileumi kötet indító vezérgondolatként talán éppen ezért Kodály Zoltán 1948-ban elhangzott nagyon találó és elmélyülten elemző szavait idézi, miszerint „Nemcsak a tudomány különféle ágai tartoznak össze, és mindegyik megsínyli, ha túlságosan bezárkózik szakmája szűk körébe, hanem a tudomány és művészet sem lehet el egymás nélkül. A tudós annál különb, minél több van benne a művészből és viszont. Intuíció, fantázia nélkül a tudós legfeljebb téglahordója lehet tudományának. Művész pedig, szoros belső rend, szerkesztő logika nélkül, megreked a művészet peremén.„

Lovász László, Mécs Imre, Lator László, Ferencz Győző © Korhut Lili

Köztudott, hogy az MTA-nak reformkori megalakulásától kezdve írók és művészek is oszlopos tagjai voltak, sőt az akadémiai eszmének olyan zászlóvivői voltak, mint Berzsenyi, Kölcsey, Vörösmarty és Arany, s az a tendencia, hogy az akadémia tagjai között mindig ott voltak az irodalom és a művészetek kiemelkedő egyéniségei, a későbbi korokat is végigkísérte. Így a XX. században is ott voltak tagjai között irodalmi és művészeti életünk rendkívüli egyéniségei, mint Bartók, aki a zenei, Babits, Illyés, Márai pedig az erős írói vonalat vitték tovább. Kosáry Domokos ezt a hagyományt szerette volna visszaállítani a SZIMA létrehozásának gondolatával. A hosszas és ellentmondásoktól sem mentes előkészítő munkát végül siker koronázta. „Az eredeti formában azonban már nem lehetett közös szervezeti keretet találni, a tudomány és művészet világa eltérő, bár sok ponton érintkező feladata miatt ez nem is lett volna szerencsés. A Széchenyi Akadémia ezért az MTA jogilag önálló, társult intézményeként jött létre. Önálló alapszabállyal, pontosan megszabott tevékenységi körrel, szigorú felvételi rendszerrel.” – hangsúlyozza a kötet előszava. Jelenleg öt osztálya van (Irodalmi, Képző- és Iparművészeti, Zenei Alkotóművészeti, Mozgókép- és Színházművészeti, valamint Építőművészeti Osztály). A létszám kötött, mint minden akadémián: kezdetben 48, 2014-től pedig már 60 rendes, hetven évesnél fiatalabb tagja van. Szigorúan ideológiamentes intézmény, a tagfelvételről kizárólag szakmai szempontok alapján döntenek, de csak alkotó művész lehet tag (tehát előadóművész nem, vagy csak kivételes esetben, bizonyos kritériumok alapján). A SZIMA „léte és működése ugyanis alapítójának szándéka szerint azt a gondolatot testesíti meg, hogy a művész szellemi szabadsága és a művészi alkotómunka függetlensége sérthetetlen érték. Éppen ezért otthont ad annak a termékeny sokféleségnek, amely a magyar művészet minőségének és gyarapodásának legfőbb záloga.” – olvasható az előszóban. Ha valamely tag betölti a 70. életévét, továbbra is tag maradhat (szenior tag), de helyére fel kell venni másik tagot. A rendes tagokon kívül vannak ún. tiszteleti tagok is (nem magyar állampolgárok), felvételükről a közgyűlés határoz.

Huszonöt év című könyv © ArtNews.hu

A továbbiakban Ferencz Győző a SZIMA nyilvános rendezvényeiről szólva rámutatott, hogy bár kívánatos lenne több nyilvánosság, évente mintegy 20-30 ingyenesen látogatható nyilvános rendezvényre kerül sor az MTA épületében, székfoglalók, előadások, koncertek, kiállítások, filmvetítések, konferenciák fogadják az érdeklődőket. A korábbi események közül érdekességként kiemelte Mácsai Pálnak az Örkény Színház építészettörténetéről szóló székfoglalóját, a koncertekkel színesített zenei székfoglalókat, Vojnich Erzsébet kiállítását, a Seamus Heaney ír költő emlékére tartott előadást, A Széchenyi emlékezete. Serlegbeszédek a Nemzeti Kaszinóban 1864-1944 című dokumentumkötet megjelentetését. Széchenyinek emlékesteken állítanak méltó emléket, s tartják ébren szellemét. A legemlékezetesebb eseményekről fényképes összefoglalót is ad a jubileumi kötet.

Az ügyvezető elnök nem hallgatott az intézmény anyagi nehézségeiről sem: húsz éven keresztül csaknem nominális értéken volt a költségvetés, ami szerinte egyúttal a hitelesség zálogaként is felfogható.

Végül újságírói kérdések hangzottak el egyebek között a Magyar Művészeti Akadémiával (MMA) való kapcsolatokról, amelyet a SZIMA nem tekint akadémiának (hivatalosan köztestület), sem szimmetrikus testületnek, hanem  inkább minisztériumi jellegű végrehajtó szervnek, ezért nem lát okot a vele való együttműködésre, hiszen szerinte nem pártérdekek alapján működő ideológiai intézménynek kell  támogatni a művészeket; a nagyobb sajtónyilvánosság megteremtésének kérdése főként finanszírozási problémákat vet fel; az alkotó és előadóművészet szétválasztása, esetleges egymáshoz való közelítése pedig még további polémiák tárgya.

Ferencz Győző a könyvbemutató ünnepségen © Korhut Lili

A sajtótájékoztatót követően, az MTA impozáns Felolvasótermében a tagoknak tartott könyvbemutató ünnepségen Ferencz Győző köszöntő szavai után Lator László író, aki alapító tagként is végigkísérhette az intézmény fejlődését a kezdetektől napjainkig, röviden méltatta Kosáry Domokosnak az intézmény létrehozásában, a tudományok és művészetek egymáshoz való közelítésében szerzett múlhatatlan érdemeit. Kiemelte annak a szándéknak a jelentőségét, hogy az Akadémia a megvalósított munka színvonalának tulajdonít fontosságot, politikai nézetektől független tevékenységet végez, s az ebből adódó sokszínűség mindennél fontosabb. Tagjainak névsorát tekintve, bárki, ha mögéje gondolja, amit e tagok létrehoztak, meggyőződhet róla, hogy ide csak azok kerülhettek, akik valóban méltóak voltak rá. A jubileumi kiadvány tárgyilagos bevezetője mindent elmond az Akadémia keletkezéséről, a tagok életrajza pedig lexikonszerű részletességgel tárja elénk egy-egy tag életpályáját, munkásságát. Végül pedig azt hangsúlyozta, hogy a színes fotók, illusztrációk rendkívül olvasmányossá, érdekessé, látványossá teszik a kiadványt.

Lator László © Korhut Lili

Falus András, immunbiológus professzor, az MTA rendes tagja, az MTA Magyar Tudomány című tudományos folyóiratának főszerkesztője a jubileumi kiadványt méltatva és saját magának a művészetekkel való kapcsolatát érzékeltetve a művészetek nagyszerűségéről beszélt, a művészeteket a legmagasabb rendű emberi tevékenységként jellemezte, hangsúlyozva, hogy maga is hihetetlenül sokat kapott a művészektől. Márai gondolatát idézte, hogy kifejezze a művészetben rejlő enigmatikus kettősséget, miszerint a művészetben egyszerre van jelen az idő, de az időtlenség is tetten érhető, ami sajátos tartalommal ruházza fel és különös érzéseket kelt. A művészet és a tudomány kérdésfeltevése különböző: a művészeté a miért, a tudományé pedig inkább a hogyan.  Az, amit a művészet nyújtani tud, semmihez sem fogható felemelkedést jelent számára, mint természettudós számára is, ami egészen rendkívüli hatást képes kelteni benne. Ezért is tartja fontosnak és értékesnek a jubileumi kiadványt. Egyúttal felhívta a figyelmet az általa szerkesztett Magyar Tudomány című folyóiratra, amelyet 1840 óta ad ki az Akadémia s amelynek munkájához szeretné, ha minél több akadémiai osztály és tag hozzájárulna, hiszen a lap több ezer emberhez jut el, korszerű, jövőbe néző szellemet tükröz, nagy értékű tudás tárháza.

Falus András © Korhut Lili

A Huszonöt év (A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia története) című csaknem 700 oldalas kiadványt Ferch Magda, a SZIMA korábbi ügyvezető titkára állította össze és szerkesztette. Az Előszó a kötet előkészítésében még közreműködő Makk Károly egykori elnök és Ferencz Győző ügyvezető elnök munkája, a Bevezetést Marosi Ernő írta, a Széchenyi Akadémia történetéről szóló tanulmányt pedig Ferch Magda. A kötetet Horányi Károly tervezte.

Bővebb információ a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiáról valamint a jubileumi kiadványról az intézmény honlapján (http://mta.hu/szima) található.

A könyvbemutató ünnepség résztvevői © Korhut Lili

(A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia azt a gondolatot testesíti meg, hogy a művész szellemi szabadsága és a művészi alkotómunka függetlensége sérthetetlen érték. A Széchenyi Akadémia alapszabályban rögzített feladata, hogy megjelenítse az irodalmi és művészeti élet sokszínűségében megvalósuló egységét, amely a magyar művészet minőségének és gyarapodásának legfőbb záloga. A Széchenyi Akadémia legfőbb célja, hogy segítse a legmagasabb színvonalú művészi alkotások létrejöttét és széleskörű elismerésüket. Kapcsolatot tart hasonló rendeltetésű külföldi akadémiákkal és támogatja tagjainak nemzetközi működését. A Széchenyi Akadémia előmozdítja a művészet sokféle irányának jobb megértését, és elutasítja a kirekesztés és bezárkózás minden formáját. Feladatának tekinti továbbá a tudományos és művészeti felfogások közeledését; a megismerés egyfajta – helyenként a tudománytól eltérő – módjaként tekint a művészetekre. Ennek érdekében székfoglaló és nyilvános előadásokat, szakmai konferenciákat, felolvasóesteket, hangversenyeket, kiállításokat szervez, könyveket ad ki. A Széchenyi Akadémia évente mintegy húsz rendezvényt tart. Közgyűléseit kivéve összes programja nyilvános, a honlapon megtalálható.)