„A szeretet védőbástyái” – Korniss Péter: Folyamatos emlékezet című kiállítása a Magyar Nemzeti Galériában

Szerző: Tóth Judit Nikoletta

A kortárs magyar fotográfia egyik meghatározó alkotójának, Korniss Péternek azon sorozataiból nyílt kiállítása a Magyar Nemzeti Galériában még szeptember közepén, amelyek a több mint fél évszázad alatt kidolgozott  és végigjárt tematikus témái alapján szinte a teljes Korniss-életmű gerincét is bemutatják. A Nemzet Művésze címmel, Kossuth-díjjal és Pulitzer-emlékdíjjal is kitüntetett, Kolozsváron született, de felnőtt életét Budapesten töltő, nemzetközi ismertségű, dokumentarista alkotó figyelmének, kamerájának – és így a kiállítás – központjában is az erdélyi és magyarországi paraszti életmód változásainak ábrázolása áll. A leginkább – az egész életműre jellemző – fekete-fehér képekből Baki Péter és Jerger Krisztina kurátorok által válogatott, Folyamatos emlékezet című kiállítás, egészen januárig várja az érdeklődőket. A termekben kiállított fotográfiák által a művész gondolati világa és az általa is megélt történelmi korszak párhuzamosan elevenedik meg. Az 1967-től induló, öt nagy részre osztott sorozatok ugyanis egy nagyon hosszan megfigyelt és megörökített folyamat eseményeit, eredményeit, hatásait az azokon szereplő, a külső körülményekre sokszor a szükségszerűség szintjén reagáló emberek mindennapjain keresztül örökíti meg. Így a 21. századra átívelő történetek egy kerek egész, sokszor fájdalmas, mára már-már letűnt korszak hagyományait, a benne formálódó ember hagyományaiért, azok fennmaradásáért tett küzdelmeivel, gesztusaival találkozunk.

Frissen pingált szoba, 1969 © Várfok Galéria, Budapest © Korniss Péter – Fotó forrása: Magyar Nemzeti Galéria

Az első, „A múlt” (1967-1978) című ciklus egy olyan természetközeli életmódot folytató embert és környezetét ábrázolja, ahol az összetartozást sokszor a közösen, a fennmaradásért végzett mezőgazdasági munka eredményezte. A közösséget a hagyomány, a szükség és az alázat mindennapokban szerepet játszó törvényszerűségei kovácsolták eggyé. Az 1970-es évek közepén bekövetkező gazdasági folyamatok ezt a harmóniát bontották meg azzal a jelenséggel, amikor közel 250 ezer ember kezdett a vidéki falvakból elsősorban a fővárosba, megélhetésért, heti rendszerességgel ingázni. Korniss Péter 1978-tól kezdett el foglalkozni a vidékről Budapestre utazó és ott dolgozó kubikus vendégmunkások életével. Saját elmondása alapján a „kamerája találkozott” a tiszaeszlári Skarbit Andrással, aki mindennapjait egy évtizeden keresztül követte. Az ezen időszakban készült alkotásait a kiállítás „A vendégmunkás” (1978-1988) termei és az ezzel azonos című, 1988-ben kiadott albuma is megörökítik. Ezen ciklusban nem csak a Korniss Péter által dokumentált embert látjuk a mindennapjaiból megörökített fotográfiákon keresztül pellengérre állítva, az ismert és otthonos környezetében és a tőle annyira idegen, általa praktikusan használt nagyvárosban, de a korszakra jellemző személyi dokumentációk is a kiállítási anyag részét képezik.

Siető asszony, 1973 © Szépművészeti Múzeum © Korniss Péter – Fotó forrása: Magyar Nemzeti Galéria

A tárlat utolsó ciklusai: „A változás” (1989-2006), „A hagyomány lakótelepen” és a „Városban” a globalizáció megjelenésének idejét vezeti végig és járja körül. Ezeken az alkotásokon ugyanis az autentikus, a hagyományait tisztelő, azokhoz ragaszkodó emberek és az őket is elérő, rájuk is hatást gyakorló technikai elemek keveredését ábrázoló fotográfiák sokszor groteszk, elszomorító hatást keltenek.

Szénaforgató lány pihenőben, 1974 © Várfok Galéria, Budapest © Korniss Péter – Fotó forrása: Magyar Nemzeti Galéria

Az ebben az évben nyolcvan esztendős Korniss Péter önkifejezési formáján – a fotográfiáin – keresztül fennmaradt sajátos szemléletmódú, a társadalmi változásokra nyitott, azokat folyamataiban vizsgáló, felismerő és elemző képi világ egy felelős értelmiségi emberé. Megkérdőjelezhetetlen esztétikai hatásuk mellett a művészi alkotásokból áradó, közel fél évszázadot átölelő összefüggések felismeréséről, következményeinek tudásáról azonban tévedés lenne azt hinni, hogy csak az általuk kirajzolódó események után lett az alkotójuké. Hiszen a képzőművészet területén oly sokat emlegetett fogalom: a labirintus élmény, amely a megélt, egymásra rakódó, ok-okozati, tapasztalati hatásokat és összefüggéseket az út legvégén láttatja eleve elrendelt egységként, itt most a társadalmi folyamatok törvényszerűségeire épült rá.

Betlehemesek a lakótelepen, 2010 © Szalóky Gyűjtemény © Korniss Péter – Fotó forrása: Magyar Nemzeti Galéria

A kiállítás, amelyhez magyar és angol nyelvű katalógus is készült, 2018. január 7-ig tekinthető meg a Magyar Nemzeti Galériában.

Korniss Péter: Folyamatos emlékezet, Magyar Nemzeti Galéria, 2017. szeptember 29. – 2018. január 7.

A címben szereplő sor Kolumbán Miklós: Hazám című verséből lett kiemelve. (Kolumbán Miklós: Honnan tudod, hogy éltél – Versek – Budapest, Széphalom Könyvműhely, 2003.)