MEDEA kiállítás a Római Magyar Akadémián

Medea a nyugati kultúra egyik ikonikus nőalakja, történetének értelmezése koronként változott, figurája magában sűríti a nők társadalomban betöltött szerepének változásait.

Mario Tursi Foto di Manuela Tursi – Fotó forrása: Római Magyar Akadémia

A Római Magyar Akadémia 90 éves ünnepi programsorozata október 20-án nyíló Medea című fotókiállítás Pasolini olasz rendező 1969-ben készült Medea című filmjének forgatásán készült, eddig soha nem látott fotók, valamint két fiatal magyar fotóművész Gőbölyös Luca és Herczeg Eszter képein keresztül vállalkozik a mítosz kortárs interpretációjára. 

“A mítoszban elmélyülve” (Sprofondare nel mito) című szekcióban az érdeklődők Mario Tursi, világhírű római fotóművész több mint 120, többnyire fekete- fehér, közepes méretű képét tekinthetik meg. A felvételek – amelyek Pier Paolo Pasolini olasz rendező, író, költő 1969-ben készült “Medea” című filmjének a forgatásán készültek -, Maria Callast (a film főszereplőjét) valamint Pier Paolo Pasolinit örökítik meg. A szekció érdekessége, hogy Tursi felvételei az elmúlt közel 40 év alatt mindezidáig nem kerültek nyilvánosságra, így az olasz közönségnek is most áll módjában azt megtekinteni. A képek Giuseppe Garrera magán gyűjteményéből származnak. Kurátorok: Giuseppe Garrera, Sebastiano Triulzi, István Puskás.

Mario Tursi (1929-2008)

Fotográfus. Egy római fényképész család sarja, édesapja a világhírű firenzei fotós Alinari család fényképésze volt. Első képeit (1943-44) a Studio Lombardi ügynökség megbízásából készíti el, majd ezt követően a Vatikán hivatalos fényképészének Felice Giordaninek dolgozik. 1948-ban az Agenzia Vedo ügynökséghez szerződik, mint fotoreporter. Később az Associated Press ügynökség számára készít képeket világ szerte. 1956-ban az Agenzia Vedo ügynökség igazgatója lesz. Ekkoriban kezd forgatásokon dolgozni. 1962-ben már filmes fotósként tartja számon a szakma. Együtt dolgozott többek között Renato Castellani, Luchino Visconti, Pier Paolo Pasolini, Elio Petri, Francesco Rosi, Alberto Lattuada, Ettore Scola, Giuseppe Bertolucci, Roberto Benigni, Giuseppe Tornatore e Massimo Troisi rendezőkkel. Szakmai munkásságát külföldön is igen nagyra tartják, olyannyira, hogy Jean-Jacques, Martin Scorsese és Romani Polanski is igényt tart a munkájára. 1989-ben a Cannes-i filmfesztiválon a “Krisztus utolsó megkísértése” című film forgatásán készült felvételeivel elnyeri a Filmes fotós nagy díjat.

A kiállítás második “A mítosz újraértelmezése” (Reinterpretare il mito) című szekciója, Gőbölyös Luca és Herczeg Eszter képeit vonultatja fel. A két fiatal művész újraértelmezi Medea mítoszát, kortárs kontextusba helyezve. A képeket site specific installációk gazdagítják. Kurátorok: Torma Tamás, Puskás István.

Gőbölyös Luca

Fotográfus, a budapesti Iparművészeti (későbbi Moholy-Nagy) Egyetemen végzett, mesterkurzusait itt és Brightonban (Anglia) végezte, a Budapesti Metropolitan Egyetem fotószakának vezetője. Munkáival több mint száz nemzetközi és magyar kiállításon szerepelt, jelenleg Budapesten és Kölnben él.

(Himmel und Hölle/ Menny és Pokol) Az ugróiskola az egyik legelterjedtebb játék a világon: ebben a munkájában Göbölyös Luca Európa szimbolikus térképén ugrál át tűsarkújában – női figurája a helykeresést, az otthontalanságot, az folyamatos újrakezdést, vagyis magát az életet szimbolizálja a menekült válság idején.

(Férjhez akarok menni!) A közkedvelt tévés főzőműsorok és eszköztárát imitálva saját kreált főzőműsorában a házassággal és szerelemmel kapcsolatos babonareceptjeinek elkészítését mutatja be – azokat a társadalmi sztereotipiákat figurázza ki, amelyek a nő helyét a “háztartásban” jelölik ki,

(Háttér) A fotózás kezdeteikor a hosszú expozíciós idő miatt a csecsemőket nem tudták egyedül fényképezni, ezért a kitakart anyák ölében fényképezték le őket.  Luca szülése után készítette ezt a sorozatot, olyan külső helyszíneken, amelyek ahogy mai turista fotókról Facebook bejegyzésekből ismerősek – a sorozat a utazós gyerekportré sorozat és a (kitakart) nőiból az anyaiba váltó identitás metamorfózisa is egyben.

(I can’t get no satisfaction)

A sorozat az online pornográfiát használva metafóraként a fogyasztói társadalom megemésztetlen javainak állandó habzsolására és soha ki nem elégülő kultúrájára reflektál.  Az ember mindig többet,  jobbat, izgalmasabbat akar, mint a pornóban: a greenbox zöldbe öltöztetett női főszereplő mellett a  férfi a “semmivel” illetve a vágyott vagy már megszerzett javakkal próbál szerelmeskedni, azonban kielégülni nem tud. 

Herczeg Eszter

Fotográfus, a budapesti Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen végzett 2015-ben, ösztöndíjasként élt Párizsban és Helsinkiben. Jelenleg szabadúszó fotográfus, mellette a Pécsi Egyetem pszichológia szakának hallgatója.

“Az Apák” című sorozat vizuális önterápia és tárgyakkal megjelenített apaképek sorozata. Az apafigurát a gyerekek, méghozzá testvérpárok emlékei alapján: ki hogyan látta, milyen emlékeket őriz az apáról? Ebből merítve az apák a hozzájuk kötődő tárgyak együttesében jelennek meg: közülük három már nem is él. Az Y generációs Eszter kortársai számára a gyakran elvált, a közös életből kilépett apák gyakran már nem is valóságos apák – a sorozat ezért választja ezt a közvetett, és tárgyiasított formát és a valóságos apák bemutatása helyett ezért épít a közben felnőtt a gyermekekben élő képekre.

Forrás: Római Magyar Akadémia