A titokzatos Vivian Maier, a kortárs magyar fotó 50 évét és Robert Capa 70 éve, Izraelben készült képeit nézhetjük meg a Nagymező utcai Capa Központ és Mai Manó Ház most nyílt kiállításain.
Izgalmas fotókiállítások nyíltak a Nagymező utcai Fotóutcában: a Capa Központban a Látkép az elmúlt fél évszázad magyar fényképészetét mutatja be, míg a Capa Izraelben Robert Capa itthon még nem látott fotóival ismerteti meg az érdeklődőket. A titkos szenvedély pedig a teljesen véletlenül felfedezett amatőr fotós, Vivian Maier izgalmas munkásságának egy újabb szeletét hozta el ismét a Mai Manó Házba.
A kortárs magyar fotográfia 50 éve
Halas István, Segesvár ’82 (Az egyetlen örökségem André Kertésztől) I Segesvár ’82 My only heritage from André Kertész), 1982 © Halas István
A Látkép című tárlat a Varsói Nemzeti Múzeumban a Lengyelországi Magyar Kulturális Évad keretében megrendezett Magyar tekintet: vázlat a magyar fotográfiáról című kiállítás képanyagának egy részét mutatja be. A Varsóban 2017 nyarán nagy sikert aratott, most a Capa Központban újrarendezett kiállítás a hazai fotográfia elmúlt félévszázadból merít. A Látkép erre a törzsanyagra építve igyekszik árnyalni és bővíteni az ismereteket az elmúlt öt évtized magyar fotográfiájáról a meghatározó alkotók és képek bemutatásán keresztül, a korszakos jelentőségű Műhely ’67 című kiállítástól kezdve egészen a jelen magyar fotóművészetéig. Bár a kiállítás laza kronologikus rendre épül, teret nyújt a vizsgált időszakban uralkodó különféle fotográfiai eljárásokban és szemléletmódokban végbement változásoknak is. A tárlat ennek köszönhetően villantja fel a képzőművészeti fotóhasználat útjait és a dokumentarista tendenciákat is, a köztük húzódó kapcsolatokat, metszés- és csomópontokat, valamint a köztük lévő átjárás lehetőségeit. A Látkép által felrajzolt fotótörténeti vázlat így igyekszik azt is bizonyítani, hogy a nemzetközileg elismert magyar származású fotósnemzedék örököseinek a nagy elődökhöz hasonlóan megvan a helye a fotográfia nemzetközi történetében. A kiállításon olyan művészek alkotásait tekinthetik meg az érdeklődők, mint például Benkő Imre, Bukta Imre, Csontó Lajos, Drégely Imre, Fátyol Viola, Hemző Károly, Rodolf Hervé, Keleti Éva, Korniss Péter vagy Szombat Éva. A Csizek Gabriella és Balázs Kata által rendezett tárlat november 19-ig látható a Nagymező utca 8. alatt.
Egy nemzet születése Capa kameráján át
A Capa Központ névadóját, a fotográfia történetének emblematikus alakját gyakran a valaha élt legjobb háborús fotóriporterként emlegetik. Az öt harcmezőt megjárt magyar származású fotográfus tragikusan rövid élete során is maradandót alkotott, fotóival iskolateremtő képi világot hozott létre és az őt követő nemzedékeknek máig hatóan mutatta meg, hogy milyen nagy a mély humanizmusból építkező képek ereje. Robert Capa
1948 és 1950 között három alkalommal is Izraelbe utazott, hogy az újonnan alapított zsidó állam mindennapjait fotografálja. Egy nemzet születésének első éveinek valóságát örökítette meg, a bevándorlók érkezésétől a menekülttáborok mindennapjain keresztül egészen az otthontalálásig, ezek minden várakozásával, örömével, fájdalmával és kétségével együtt. Az Izrael állam létrejöttének heroikus, ugyanakkor ellentmondásos időszakában készült felvételek hű képet festenek arról a fájdalommal, bizonytalansággal teli, de mégis optimista, naiv és idealista életérzésről, amely áthatotta az izraeli pionírok hétköznapjait. Capa életműve szerves és fontos részének tekinthető ez a háromszori ottlét alkalmával készült fotósorozat, amelyet, mint mindig, a résztvevő megfigyelő pozíciójából készített, határtalan empátiával. Mindannyian ismerjük Capa világhírű szavait: „Ha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel”. Robert Capa Izraelben is „közel volt”, együtt élt a lefényképezettekkel, és így születtek meg november 26-ig látható képei is.
Gyermek az új bevándorlóknak felállított átmeneti táborban Sha’ar Ha’aliya-ban, Haifa közelében, Izrael I (Child at the Sha’ar Ha’aliya transit camp for new immigrants, near Haifa, Israel), 1950 © Robert Capa © International Center of Photography/Magnum Photos
Vivian Maier: a mindennapok érzékeny és titokzatos archiválója
John Maloof amatőr történész 2007-ben egy chicagói aukciósház árverésén bukkant rá egy jelöletlen, temérdek negatívot tartalmazó dobozra, s ezzel felfedezte Vivian Maiert (1926–2009), a huszadik század egyik kiváló „utcai fényképészét”. Személyes érdeklődése szorgos kutatómunkává alakult, s az évek során feltárta a több mint kétezer tekercs filmből, háromezer nyomatból és több mint százezer negatívból álló hagyatékot, amelynek nagy részét Maier valószínűleg sosem mutatta meg senkinek. Az egyébként dadusként dolgozó fotóst különösen érdekelte az őt körülvevő világ: 1950 körül kezdett el fényképezni, és egészen a kilencvenes évek végéig fotózott. Lencséjének fókuszában ugyanúgy felbukkantak az utcán játszó gyerekek, a dolgos mindennapjaikat végző férfiak és nők, a szerelmespárok, esetleg az urbánus afrikai-amerikai közösség életének egy-egy pillanata. De önmagát is gyakran belekomponálta egy-egy felvételbe. Képein leginkább Amerika egy-egy szelete, az új fejlesztések kedvéért lerombolt történelmi helyszínek maradványai, az elnyomottak és nincstelenek láthatatlan élete, valamint Chicago legkedveltebb nevezetességei térnek vissza újra és újra.
A Mai Manó Ház új kiállításával a Vivian Maier-titok megfejtését szeretné segíteni. A Vivian Maier fotográfiai örökségének egy részét gondozó New York-i Howard Greenberg Gallery külön a magyar tárlat számára állította össze a most látható hetvenöt fekete-fehér és színes fényképből álló anyagot, amely folytatása és egyben kiegészítése az öt évvel ezelőtt szintén a Mai Manó Házban bemutatott, hatalmas sikerrel futott tárlatnak. Az életmű fő tematikai egységei most is megjelennek és újdonságként több színes felvétel és fotódokumentum is bekerült a válogatásba. De a fotós egy filmtekercsének egymás utáni képkockái, azaz kontaktlapjai is láthatóak lesznek egy átvilágított felületen. A szintén Csizek Gabriella által kurált, A titkos szenvedély című kiállítás január 7-ig látható a Mai Manó Ház két emeletén, a Nagymező utca 20. szám alatt.
Fotó: Vivian Maier: Audrey Hepburn a My Fair Lady chicagói premierjén, RKO Palace Színház, 1964. október 23. © Vivian Maier/Maloof Collection, Courtesy Howard Greenberg Gallery, New York
LÁTKÉP
Az elmúlt félévszázad magyar fotográfiája 1967-2017
2017. október 8. – november 19.
Kurátor: Csizek Gabriella, Balázs Kata
Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ
1065 Budapest, Nagymező utca 8.
Capa Izraelben
2017. október 7. – november 26.
Kurátor: Csizek Gabriella
Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ
1065 Budapest, Nagymező utca 8.
A titkos szenvedély – Vivian Maier fotói
2017. október 5. – 2018. január 7.
Kurátor: Csizek Gabriella
Magyar Fotográfusok Háza – Mai Manó Ház
1065 Budapest, Nagymező utca 20.