Élő elektronika, improvizáció, vizuális kísérletek – UH Fest a Trafóban

Gudrun Gut és a Monika Werkstatt (DE) / Ellen Arkbro (SE)
2017.10.01. (vasárnap) 19.00
My Cat Is An Alien (IT), Andrea Belfi (IT), Okkyung Lee (KR), Kara-Lis Coverdale (CA)
2017.10.07. (szombat) 19.00
Trafó Kortárs Művészetek Háza

Forrás: Trafó Kortárs Művészetek Háza

Az elmúlt évek hagyományát folytatva az egy héten át Budapest különböző helyszíneit bejáró UH Fest idén is a Trafóban indul, és a fesztivál zárónapja is a Trafóban veszi kezdetét. A nyitókoncertet a női előadók és a berlini underground fémjelzik, a zárónapot pedig ütőhangszeres elektronika, klasszikus- és zajzenei határvidékeken barangolás és ambient jellemzik leginkább. Horizont-tágító, komfortzónából kimozdító zenék várnak felfedezésre idén is a már világhírnévre szert tett UH Festen.

Az UH Festet 17 éve vezérli a kalandvágy, 2001 óta hét fesztivál és számos egyszeri koncert alkalmával több mint 40 ország 450 zenészét léptették már fel. Alapelvük, hogy a programok összeállításakor átlépjék a szorosan vett műfaji határokat, és eltérő stílusú és hangvételű előadókat állítsanak egymás mellé.

Az október 1-jei nyitóeseményen az idén húszéves Monika Enterprise kiadó alapítója és négy művésze, azaz Gudrun Gut, Danielle De Picciotto, Barbara Morgenstern és Sonae lépnek fel Monika Werkstatt formációjukkal. Másfél órás műsorukban külön-külön szólóznak előbb, majd együtt is játszanak. A koncert másnapján egy nyilvános beszélgetésen vesznek részt, szintén az UH Fest részeként. A koncertet a svéd hangművész Ellen Arkbro tiszta hangolású zenéje nyitja.. Arkbro a fiatal generáció egyik feltörekvő előadója, aki többek között La Monte Young és Marc Sabat tanítványaként mélyedhetett el a különféle hangolások rejtelmeiben.

A nyitóestünk idén elég feminista hangvételű lesz. Ellen Arkbro után a Monika Werkstatt következik, négy olyan női fellépővel, akik a német és berlini underground és kísérleti zene elmúlt harminc évének kulcsfigurái.” (Puskár Krisztián, librarius.hu)

Az október 7-ei esten négy eltérő zenei világot képviselő zenész lép fel. Az olasz minimalista ütőhangszeres Andrea Belfi, a koreai improvizációs csellista Okkyung Lee, a kanadai ambient szcéna meghatározó alakja Kara-Lis Coverdale, illetve a kultikus olasz duó, a My Cat Is An Alien invitálnak sokszínű zenei utazásra. Utóbbi formáció kísérleti-intermediális-audiovizuális egyvelegeket hoz létre, pszichedelikus és sámánisztikus zenéjüket kísérleti filmes költeményeikkel együtt prezentálják.

További információk

Gudrun Gut a berlini underground elmúlt 40 évének kultikus és ikonikus nőalakja. Benne volt az Einstürzende Neubauten korai felállásában, a német újhullám kulcsfigurája volt a Din A Testbild tagjaként, majd a Malaria! alapítójaként, de a Neue Deutsche Welle nem szorította korlátok közé: Gudrun Gut nem csupán zenész, hanem performansz művész, „feminista agitátor”, fesztiválszervező, rádiós műsorvezető és DJ, aki a kilencvenes évek technomozgalmában is fontos szerepet játszott. 1997-ben megalapította a Monika Enterprise nevű kiadót, amely a berlini kísérleti pop és klubzene különféle generációinak és nőalakjainak platformjává is vált az elmúlt 20 évben.

Ezt a húsz évet ünnepli a Monika Werkstatt című műsor, amelynek keretén belül Gudrun Gut három társával együtt lép fel Budapesten. Az amerikai születésű Danielle De Picciotto szintén sokszínű kulcsfigurája Berlinnek: a Love Parade és a Tresor klub társalapítója, a Crime & the City Solution tagja, Alexander Hacke állandó alkotótársa, író, interdiszciplináris művész.

Barbara Morgenstern zeneszerző, kórusvezető és elektronikus zenész, a Monika Enterprise egyik legfontosabb művésze, Robert Lippok alkotótársa, a Rimini Protokoll dokumentumszínházi formáció állandó közreműködőjeSonae bemutatkozó lemeze 2015-ben jelent meg a Monikánál, a többiekkel ellentétben az ő tevékenysége a kölni kísérleti klubélethez köthető: koncertszervező, zeneszerző, DJ.

Az olasz Andrea Belfi ütőhangszereken és elektronikán játszik hipnotikus, lassan kibomló zenét, minimális eszközökkel teremtve a hallgatót megbabonázó tereket, textúrákat. Az elektronikus és az elektro-akusztikus zene, a minimalizmus, az ambient és az improvizáció közti határvonalon mozog; olykor finoman, de annál hatásosabban a dalforma emlékei is felsejlenek darabjaiban. A punk bűvöletében töltött tinikorából megmaradt a törekvés arra, hogy zenéje ne csak az agyra, hanem a testre is hasson. Olyanokkal zenél együtt, mint Nils Frahm, David Grubbs, BJ Nilsen, Machinefabrik; lemezeit többek között a Miasmah, a Room40, az Entr’acte és a Float jelentette meg.

http://www.andreabelfi.com/
https://www.youtube.com/watch?v=GCNhBy-hhNc
https://www.youtube.com/watch?v=cKzwJDqJeiA
https://andreabelfi.bandcamp.com/

Okkyung Lee csellista több, közeli és távoli zenei világ határán áll: a nyers zaj, az érzékeny improvizáció, a nyugati kortárs és klasszikus zene, a koreai hagyományos és populáris zene egyaránt hatott rá. Dél-Koreában született, a Berklee-n tanult, New Yorkban a downtown színtérhez csatlakozott: első albumát a Tzadik adta ki. Legutóbbi szólólemezét (Ghil, Mego / Ideologic Organ) Lasse Marhaug rögzítette egy használt kazettás magnóra, Együttműködői listája tekintélyes és sokszínű: Laurie Anderson, Kim Gordon, Jenny Hval, Jim O’Rourke, John Zorn, Mark Fell, Wadada Leo Smith, Bill Orcutt, Christian Marclay, Evan Parker, C Spencer Yeh, Steve Beresford és sokan mások.

https://www.okkyunglee.info/
https://www.facebook.com/okkyung.lee.music.page
https://www.youtube.com/playlist?list=PL8OLNhDAXlGtXBog6UNoof3hidnZdlf2n
https://www.youtube.com/watch?v=RH_rbZW9HMo

Kara-Lis Coverdale zenéje úgy éteri, hogy közben kérkedik műviségével; úgy játékos, hogy közben „kódolt realizmusról és virtuális transzfigurációról” szól. Olyan hangokkal dolgozik, amelyeket arra hoztak létre, hogy valódi kórusok hangját utánozzák, vagy orgonát, fuvolát, zongorát, csengettyűket – de nála e hangok másodlagos szerepüket levetkőzve saját jogú kifejezőeszközökké szeretnének lenni, a szépségre törnek. Ez még akkor is megható, ha közben digitális effektek térítik el őket, és persze a helyzet iróniáját, a valóság idézőjelbe kerülését és a gyökértelenség idegenségét sem tudják felszámolni. Kara-Lis Coverdale klasszikus zenét tanult, civilben templomi orgonista és kórusvezető; közreműködött Tim Hecker Virgins című albumán is.

https://www.facebook.com/karaliscoverdalee/
http://karalease.tumblr.com/
https://www.youtube.com/watch?v=pZ6viB_htwE
https://soundcloud.com/klissay/kara-lis-coverdale-grafts
https://kara-liscoverdale.bandcamp.com/

A My Cat Is An Alien egy észak-olasz testvérpár, Maurizio és Robert Opalio kísérleti-intermediális-audiovizuális duója, amely élőben változatos és gyakran egyedileg épített (vagy használt) hangszerekkel ötvözi a pszichedelikus és „földönkívüli” sámánisztikus zenét vetített kísérleti filmkölteményekkel. A duó afféle kívülálló kultuszzenekarnak számít, több mint kétszáz lemezen szerepeltek, számos kollaborációjuk volt mind zenei, mind képzőművészeti téren, többek között Thurston Moore-ral, Keiji Hainóval, Jim O’Rourke-kal, Mats Gustafssonnal, vagy éppen a Trafóban ezen az estén szintén fellépő Okkyung Lee-vel. 2017-ben ők nyitották meg Xavier Veilhan installációját, illetve zenei stúdióját a Christian Marclay és Lionel Bovier által kurált francia pavilonban az 57. Velencei Biennálén.

http://www.mycatisanalien.com/
https://www.youtube.com/watch?v=2DyexrHcE64
https://vimeo.com/195962099
https://ellipticalnoise.bandcamp.com/

Forrás: Trafó Kortárs Művészetek Háza