Szerző: Sári Edina
Nem zörög a haraszt – tartja a közmondás, amiknek az alapja mindig a sokéves tapasztalatból fakadó konzekvencia meggyőzöttsége.
Kétely © Takács Attila
Kabátügy, suttogó propaganda – nem is olyan ismeretlen szavak, kifejezések ezek mostanság sem. Sőt, igazán mostanában élednek újjá ezek a már rég, van vagy huszonhét éve eltemetett, csak más háza tájáról átszivárgó szavak, kifejezések.
Mindennek az origója a kétely. Hogy az nem is úgy van, hanem így, hogy ő nem is olyan, hanem emilyen, mert látták már és hallották, csak jól álcázza.
A Kétely című előadás azokat a kérdéseket veti fel, amiket a mindennapokban is ezerszer megrágunk. Igazat mond-e a másik, vajon érdekében áll-e, hogy hazudjon? A gyanú a zsigerekbe fészkeli magát. Higgyünk-e alapból, amíg be nem bizonyosodik az ellenkezője, vagy kételkedjünk mindenben, aztán csalódjunk kellemesen?
A történet szerint egy amerikai egyházi iskolában vagyunk, ahol olasz és ír bevándorlók gyerekei tanulnak, kivéve egyet, a latin-amerikai kisfiút, akit a gyerekek kedvenc tanára, Flynn atya kitüntetett figyelemben részesít, gyakran áthívja beszélgetni őt a paplakba.
James nővér ezt egy alkalommal akaratlanul elmeséli Aloysius nővérnek, aki nemcsak az iskola vezetője, hanem annak szellemi terroristája is. Öldököl a szavaival, kínoz a kijelentéseivel, megbélyegez és mételyez maga körül mindent és mindenkit.
Mindezt ráadásul Isten nevében, kvázi jogosan felhatalmazva magát az egyetlen igazság osztójának szerepére.
A ridegségét, merevségét kissé ellensúlyozza James nővér eredendő és fiatalságából adódó lelkesedése, aminek megálljt parancsol Aloysius gyanúja, miszerint Flynn atya talán nem is csak ártatlan beszélgetéseket folytat tanítványával.
Szinte egyszemélyes keresztes hadjáratot indít a haladó szellemiségű, a szürkére festett, halott iskolafalak közé az értelem fényét csempésző atya ellen, aki kezdetben értetlenül áll a vád előtt, de a gyanú súlya miatt rövidesen kénytelen védekezni, ami újabb kétségre ad okot.
Fekete Ernő és Udvaros Dorottya a hollywoodi produkció sztárpárosának (Philip Seymour Hoffman és Meryl Streep) méltó utódai, remekelnek a szerepben. Kéry Kitti megalkuvó anyukája megérthető, amíg Simkó Katalin James nővére szerethető karakter, akik mindegyike hozzátesz valamit Aloysius nővér abszolút igazságához a történetben.
A darab rendezője Pelsőczy Réka nem szájbarágós, vagy instant megoldást kínál arra a kérdésre, hogy ki mihez kezd(jen) a kétellyel, ami ráül mindenki lelkére, sőt, semmilyet sem, de ezért szeretjük az Orlai Produkció darabválasztásait. Mert jó gondolkodni, ami alól ez a történet sem mentesíti a nézőt.