„Úgyis mindEGY?” – Eric-Emmanuel Schmitt: Az ismeretlen című darabja a Rózsavölgyi Szalon színpadán

Szerző: Tóth Judit Nikoletta

Az elmúlt héten debütált, nem csak a Rózsavölgyi Szalon Arts & Café műsorán, de hazánkban is Eric-Emmanuel Schmitt francia-belga származású kortárs dráma- és regényíró három Molière-díjjal is kitüntetett színműve, a Le Visiteur. A Magyarországon sem ismeretlen nevű szerző a most először a belvárosi Szalon színpadán játszott, hazájában, 1994-ben bemutatott egyfelvonásos, négy személyre írt előadásának élményalapját egy rossz hírekkel teli éjszaka biztosította. Amikor Ő maga is szembesült azzal, hogy a rádióból folyamatosan negatív eseményekről érkeztek a híradások, meginogni látszott az Istenbe vetett hite. Az emberiséget évezredek óta foglalkoztató kérdést boncolgató drámát Oláh Krisztina fordításában, Császi Ádám rendezésében tűzte új évadának nyitó előadásaként repertoárjába a Szalon.

© Éder Vera

A hely adottságaiból fakadóan is, a szűk, a nézőtér sorai közé kiszervezett mozgástérben szó szerint testközelből szembesülhetett a közönség azzal, a darab által is keltett hatással, amelyet az irodalomtudósok kísérletként definiáltak Eric-Emmanuel Schmitt ezen művében. Itt ugyanis a gonosz jelenlétének dacára, kérdések felvetése és nem állásfoglalás során szeretné a szerző Isten létezésének vagy nem létezésének felvetését nyitva hagyni.

© Éder Vera

A történetben, közvetlenül a II. világháború előtt, Bécsben, Sigmund Freudot (Fodor Tamás) a Német Birodalom vezetői elismerő nyilatkozat aláírására próbálják rávenni. Ezt az életénél is fontosabb morális kérdésként kezelő, a lányával (Sztarenki Dóra) együtt munkálkodó tudós életében így ezen az éjszakán, a Gestapo jelenlétével (Varga Ádám) együtt, az idegen (Sütő András) is megjelenik, totálisan felforgatva ezzel az ateista nézetet valló Freud életét. A lánya életéért rettegő apa hitének hitt tanaival ellentétesen azzal szembesül, hogy látogatója nem csak múltja és jelene történéseit, de félelmeit, vágyait és közkincsé nem tett gondolatait is ismeri. Olyan személyt testesítve meg ezáltal, akinek létezésére mindannyian, minden porcikánkkal vágyunk és félünk is tőle.

© Éder Vera

Racionális, egocentrikus, állításokra és nem a kölcsönös párbeszédekre épülő világunkban, kérdések sorozatára felépülő drámát értelmezni is nehéz feladat. Az alkotás ezért nem hagyományos értelemben ígér felhőtlen szórakozást, holott magas színvonalú színészi munka, humoros váltások és a technikai eszközök sokasága áll benne. Legnagyobb erőssége atmoszférájának megteremtése és a szemléletmódváltás lehetősége mellett abban is rejlik, hogy a színházból távozva is van olyan erős utóhatása, amely a saját és embertársainkba vetett hitünkre irányuló kérdések feltevésére biztat. Amellett, hogy rávilágít a személyes szabadságélményünk megélésére, az életünk értelmének a fontosságára, azt is tudatosítani szeretné, hogy a közöttünk munkálkodó „Freudok” tanításai nem csak az elméleti ismeretekből, de nagyon erős ön- és emberismeretből táplálkoznak. Míg a hatalmat az évezredek óta rá jellemző természete teszi ki- és felismerhetővé, a múlt-jelen-jövő összefüggéseire építkező egyéni sors hitünktől függetlenül létezik.

© Éder Vera

Eric-Emmanuel Schmitt: Az ismeretlen – Rózsavölgyi Szalon Arts & Café