A kiállítás célja a múlt századi magyar-olasz közös történelem egy keveset vizsgált fejezetének, a magyar futball olasz labdarúgásra gyakorolt hatásának bemutatása, azokon a sportembereken keresztül, akik érzékelhetően befolyásolták az olasz futballt. Mindezek mellett szándékolt cél azoknak a magyar játékosoknak és edzőknek a felvonultatása, akik a főváros klubjaiban a Lazioban és az AS Romában hirdették a magyar futball jó hírét. A tárlat több, mint sporttörténeti installáció, hiszen társadalmi-történeti kontextusba is helyezi a futballt: kik voltak, és miért vállaltak munkát Itáliában mindazok, akik egykoron Itália és Róma magyar kedvencei voltak.
Fotó forrása: Római Magyar Akadémia
A magyar-olasz kapcsolatok több száz esztendős komoly múltra tekintenek vissza. Kapcsolataink minden felmerülő nehézség és bonyodalom ellenére évszázados szimpátiáról tanúskodnak. Két nemzet bilaterális viszonyát, barátságát számos tényező meghatározza és befolyásolhatja. Alakíthatják a politikai, tudományos kapcsolatok. Hatással lehetnek rá kulturális kapcsolatok, az együttes küzdelem és a közös emlékezet.
100 évvel ezelőtt egymással szemben állva küzdöttek magyarok és olaszok az első világháborúban, ám a lövészárkok és a front kegyetlen világa, az évekig elhúzódó öldöklés sem mulasztotta el a két nemzet közötti réges-régi szimpátiát.Nem lehet elfelejteni annak a magyar haditudósító festőművésznek a történetét, aki munkáját végezve örökítette meg a karszt-vidék zord szépségét, és akit a szomszédos lövészárokból direkt figyelmeztettek az olasz tüzérek, hogy „Mester, nem sokára kezdjük a tüzelést, kéretik fedezékbe vonulni!” A háborút követően a sport, és különösen a labdarúgás is hangsúlyos szerepet kapott kapcsolatainkban.
A két világháború közötti magyar labdarúgás és stílus igen népszerű volt Olaszországban. A ma már talán kissé elfeledett magyar labdarúgók és edzők szinte mindenütt megfordultak Itáliában. Trieszttől Genováig, Genovától Palermóig alig akadt olyan egyesület, ahol ne hallottak volna a magyar futballról és futballistákról: volt, akit gyorsasága miatt szeretetteljesen csak „gazellának” becézett a közönség, akadt olyan edző, aki — mesélik, előfordult — sörözőben, teli söröskorsók (hazai játékosok), és pálinkás poharak (ellenfél) segítségével magyarázta játékosainak a stratégiát. Volt, aki harmincnégy éves edzőként nyert bajnoki címet Milánóban, majd ezt többször is megismételte Bolognában. Mások ugyanezt tették Rómában. Volt, aki híres lett, nevét Európa szerte megismerték, volt, aki mindvégig alsóbb osztályú csapatoknál dolgozott. Az Olaszországban dolgozó magyarok között voltak, akik a Holokauszt áldozatai lettek, voltak, akik túlélték a borzalmakat. A háború áldozatai között voltak azok is, akik Olaszországból hazatérve az ellenállási mozgalmak soraiban küzdöttek az üldözöttekért, a szükséget szenvedőkért, az embertelenségek ellen. Különböző életek, eltérő sorsok. Ám egy valami mégis összeköti őket, a sport, a labdarúgás szeretete. .
Róma magyar kedvencei című kiállítás egy nagy utazás első állomása, amelynek végén – reméljük nem blaszfémia Puskás Ferenc hazájában – látni fogjuk, hogy létezett meggyőző labdarúgás a méltán világhírű Aranycsapatot megelőzően évtizedekben is.
Megnyitó időpontja: 2017. szeptember 14., 19,30 óra
Helyszín: Római Magyar Akadémia (Falconieri Palota – Via Giulia,1)
A kiállítás kurátorai: dr. Andreides Gábor PhD, Szász György
A kiállítás szakmai partnerei:
Balassi Intézet, Magyarország Római Nagykövetsége, Magyar Olimpiai és Sportmúzeum, Magyar Labdarúgó Szövetség, Dr. Kemény Ferenc Nemzetközi Alapítvány (addigra működik), Ferencváros, MTK Hungária, Újpest