Egy nap Óbudán

Szerző: Rőhrig Eszter

„Ha Óbuda nem csatlakozott volna annak idején Pesthez és Budához, ma az ország hatodik legnagyobb lélekszámú városa lenne.” – mondta megnyitó beszédében Békefy Anna, az Óbudai Turisztikai Egyesület (hamarosan új hivatalt betöltő) elnöke a turisztikai szakembereknek és kulturális szervezetek képviselőinek. A magas színvonalú rendezvény szervezését, lebonyolítását Polgár Judit turisztikai területvezetőnek köszönhetjük.

Csoportkép, Esernyős – Fotó forrása: Esernyős Óbudai Kulturális, Turisztikai és Információs Pont

Óbudáról szinte mindenkinek a panellakótelepek, a város kieső végei jutnak az eszébe. Tudjuk, de nem értékeljük kellően, hogy az e városrész nevében rejlő jelző nem a mai városképre, hanem arra utal, hogy a főváros legrégebbi települése található itt. E föld bármely négyzetmétere alatt kétezer éves emlékek rejtőzhetnek, amelyeknek töredékét találták meg eddig a régészek. Beszámolóm elején a nap végének egy revelációját szeretném idézni: Láng Orsolya, az Aquincumi Múzeum igazgatónője elmondta, hogy néhány hónapja a csillaghegyi strand átépítési munkálatai során egy páratlan értékű római császárkori, istenekkel és mitológiai alakokkal díszített harci kocsit találtak és már hozzá is kezdtek a restauráláshoz, amely előreláthatólag két évet vesz igénybe.

A reggel kilenctől este hétig tartó program beavatott a gazdag múltú és jelenű Óbuda kulturális értékeibe, felhívta a figyelmünket az általunk kevésbé ismert, illetve új nevezetességekre. A látnivalók szinte egytől egyig karnyújtásnyira találhatók a kerület főterétől.

A Fő téren rögtön két újdonságot is megpillanthattunk: az Aquincumi Múzeum aktuális kiállítását népszerűsítő Hadrianus installációt és a közeli, újonnan megnyílt Vasarely Múzeumba hívogató színes mobil utcabútorokat. Óbuda egyik szimbóluma, az egykori gázgyár négy négyzetméteres gázátadó állomásából átalakított Gázlámpa kioszk. A századfordulós hangulatot idéző picike kávézó mintha az e kerületben élők szellemiségét is kifejezné: a hagyományőrzést és az innovációt.

A Vasarely Múzeumban Evelyn Brockmann avatott be be Victor Vasarely művészetébe. Lényegre törő, impozáns tudása kiváló kommunikációs készséggel párosult. A múzeum strukturálisan és belsőépítészetileg is megújult, terei a korábbinál jobban kapcsolódnak Vasarely alkotói világához.

Vasarely Múzeum © Sánta Balázs

A séta a Krúdy negyedben folytatódott, ahol Harsányi Mária, az Óbudai Tárasaskör igazgatónője fogadott bennünket, bemutatva a mai kulturális központ jelenét és múltját. Egy cizellált régi kulccsal még a szalonban kiállított  verklit is beüzemelte a kedvünkért, humorosan utalva arra, hogy a Társaskör fő profilja a zene, otthont adva elsősorban klasszikus és emellett szórakoztató zenei koncerteknek is. Az előtérben az asztalon Krúdy kötet, ami azt mutatja, hogy az író emléke eleven itt, hiszen a szomszédos Kéhli vendéglő volt a törzshelye s a Társaskörrel szemközti házban élt.

A Goldberger Textilipari Múzeumban Népessy Noémi igazgatónő tartott számos érdekességet tartogató tárlatvezetést, felelevenítve Óbuda múltját (helytörténeti kiállítás), és a Goldberger család, valamint az óbudai textilgyár történetét. Az állandó kiállítás legfőbb vonzereje a szocializmus korszellemének eredeti (kinyitható ajtócskák mögé rejtett fotók, tárgyak) és ítélkezésmentes bemutatása.

Talán kevesen tudják, hogy a kémikus Goldberger Leó találta fel a világszerte parisette néven elterjedt műselymet, és ugyancsak ő alapította az első kémiai tanszéket a budapesti egyetemen.

A múzeumban rendezvényterem, cateringes étkeztetési lehetőség is van.

A Goldberger Leóról elnevezett kis utca vezet a főváros legrégebbi zsinagógájához, ahol Ambrus Klára várt bennünket és a zsinagógáról, az itteni közösség történetéről, jelenéről beszélt, s miközben hallgattuk, nemcsak felkészültsége, de személyiségének kisugárzása is erős hatást tett a hallgatóságra, amit a vastapsból, reméljük, ő is érzékelt. Korábban a Magyar Televízió műtermeként is szolgált az épület, például, itt forgatták a Süsü a sárkány című filmet. Jelenleg Köves Slomó rabbi vezetésével a Chabad Lubavics közösség mintegy 180 főt számláló hívei töltik meg ünnepkor a zsinagógát, amely szakadatlan felújítás alatt áll.

A barokk zsinagógákra jellemző, hogy a bima (tóraolvasó emelvény) oszlopai felnyúlnak a mennyezetig. Ez az építészeti elem ma csak a mádi zsinagógában figyelhető meg, itt jelzésszerűen látható, utalva arra, hogy eredetileg az Óbudai Zsinagóga ékei voltak ezek az oszlopok.

Óbudai Zsinagóga © Sánta Balázs

Az Óbudai Turisztikai Egyesület minden résztvevőt vendégül látott az óbudai amfiteátrummal szemben található Pastrami Étteremben, ahol Lissák Marcell, az egyik tulajdonos várt bennünket. Az emeleti különterem belsőépítészetileg a retró, a loft és a francia bistrot elemeit ötvözi. Lissák Marcelltől megtudtuk, hogy a pastramit (érlelt, pácolt marhahúsos szendvics) a bevándorló európai zsidók tették ismertté és népszerűvé Amerikában. A háromfogásos ebéd során a Pastrami hírnevéhez méltó minőségű ételeket szolgáltak fel. Előételként pastramit kaptunk, a főétel brezírozott marhapofa, a desszert amerikai sajttorta volt fekete ribizli mártásban.

A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban Kiss Imre igazgató az állandó és a két időszaki kiállítást mutatta be. Ez utóbbiak közül az Ügynök a bárpultban bizonyára sokakat vonz, hiszen közelmúltunk titkairól vall.

A nap utolsó és egyben legszínvonalasabb látványossága az Aquincumi Múzeum volt, ahová külön autóbusszal vittek el bennünket. Az igazgatónő, Láng Orsolya fogadott és szakmája iránti szeretetéből fakadhat, hogy intézményvezetőként talált időt arra, hogy rendkívüli felkészültségét megossza velünk az általa tartott tárlatvezetés során.

Aquincumi Múzeum © Sánta Balázs

Bemutatta a múzeumot alkotó romantikus romkertet és a kiállítási épületet. Éppen itt állt a hajdani legionáriusok tűzoltósága, és romjai alatt találták meg a világhírű víziorgonát, az állandó kiállítás legfőbb nevezetességét. Láng Orsolya a Hadrianus császár trónra lépésének 1900 éves évfordulójára megnyitott időszaki kiállításon is végigkalauzolt bennünket. A romkertben található timpanonos épület bejárata előtt Hadrianus szobra áll, úgy ahogyan korában ábrázolták a szobrokat: erős, rikító színekkel, amelyek lekoptak az évezredek során, s a mai néző számára csak a puszta kő maradt. A hispániai születésű Hadrianus egy évig Óbuda katonai helytartója volt; a magyar vonatkozások és leletek teszik e kiállítást számunkra különösen vonzóvá.

A nap a Duna-parti Rozmaring Kertvendéglőben zárult, ahol pezsgővel és kóstolóval egybekötött beszélgetés, tapasztalatcsere során ki-ki a maga szakterületén fogja a jövőben hasznosítani Óbuda kulturális és emberi értékeit.

, ,