József Attila: Szabad ötletek jegyzéke – Jordán Tamás önálló estje az Ördögkatlanban

Szerző: Csikós Erzsébet

A 10. Ördögkatlan Fesztivál zárónapjának estéjén a Mokos Pincészet kellemes klímájú színháztermében Jordán Tamás Kossuth és Jászai Mari-díjas színész, rendező, színigazgató, egyetemi docens és érdemes művész Szabad ötletek jegyzéke című önálló estjét tekinthették meg az érdeklődők. A nagy hőség ellenére sokan voltak kíváncsiak az egyáltalán nem szokványos előadásra.

Jordán Tamás – Fotó forrása: Ördögkatlan Fesztivál

József Attila 1936-ban Gyömrői Edit pszichoanalitikus kezelése alatt állt neurotikus betegként, akibe a költő – a nő tudta nélkül – reménytelenül szerelmes volt. A pszichoterápia egyik módszere, hogy a terapeuta által adott füzetbe a páciens kiírjon magából mindent megállás nélkül, amelynek elemzése közelebb hozza a beteg megértését segítségül szolgálva a terápiás folyamat során. A költő – talán Gyömrői Edit tanácsára, talán saját indíttatásból – legbensőbb érzéseivel, élményeivel, indulataival és fájdalmaival írta tele és olyan szavakkal, amelyek éppen eszébe jutottak szabadon, egymásra asszociálva. A füzetet a Japán kávéházban kezdte el a költő, majd otthon fejezte be, ezért lett a címe Szabad ötletek jegyzéke két ülésben.

Jordán Tamás – Fotó forrása: Ördögkatlan Fesztivál

Az előadás kezdete előtt Jordán Tamás beavatta a közönséget az est születésének történetébe, a speciális előadásmód miértjébe és mikéntjébe. A művész mindig is szeretett József Attila verseket szavalni és hosszú ideje vágyott egy önálló estre. 1980-ban találkozott először a Szabad ötletek jegyzékével, amely olyan elementáris hatást gyakorolt rá, hogy biztos volt benne, ezt a közönségnek mindenképpen meg kell mutatni, mégpedig olyan formában, amely kifejezi a benne rejlő intimitást, a személyes jelleget, mint mikor egy jó barátnak beszéli ki a problémáit az ember a konyhában egy pohár bor mellett. A sokáig tiltott írást kezdetben csak versekkel teletűzdelve engedték nagy nehezen előadni, amely Amit szívedbe rejtesz címmel 10 évig ment a Radnóti Miklós Színházban. A versek végül benne maradtak az előadásban és úgy olvadnak be a szövegbe, hogy észre sem vesszük, hogy azok nem különálló művek, de tartalmilag és érzelmileg szervesen kapcsolódni tudnak a mondanivalóhoz. A szinkrontolmács készülék alkalmazása – amelynek során a művész egy mikroportba beszél halkan, a közönség pedig fejhallgatón keresztül hallgatja  – valóban olyan hangulatot teremt, mintha kettesben lennénk a költővel és a színésszel, mintha csak nekünk mesélné el fájdalmait egy baráti beszélgetés alkalmával. A szöveg időnként felkavaró és felzaklat, vágyakkal és indulatokkal teli, szexuálisan túlfűtött, néhol humoros és megnevettet, máshol megbotránkoztató és nyomdafestéket nem tűrően káromol mindent, ami szent és sérthetetlen, az Istent, a nőt, az anyát, és azt a Gyömrői Editet, aki gyötrelmeinek okozója volt. Olyan beavatás ez egy ember legmélyebb titkaiba és belső világába, amely nagyfokú érzékenységet kíván meg és teljes odafigyelést a másikra és önmagunkra egyaránt, amellyel azonosulni tudunk és arra a felismerésre vezet, hogy mindannyian hasonlóak vagyunk. Azonosak a problémáink, ugyanolyan dolgoknak örülünk és ugyanazok miatt bánkódunk, lényegünk valójában egy. Életünk és megelégedettségünk, boldogságunk középpontjában az a vágy áll, hogy tudunk-e és merünk-e szeretni és szeretve lenni, valamint az, hogy problémáinkkal, tetteinkkel és elkövetett hibáinkkal, netán bűneinkkel mennyire tudunk szembenézni. Igen, József Attila önvallomása olyan szembenézés, amelyből mi is erőt tudunk meríteni saját megélt veszteségeinkkel való találkozásra, a szembesülésre, amelyet ha másnak nem is, de önmagunknak életbevágóan fontos kimondani. Addig nem következik be gyógyulás, amíg ezt meg nem tesszük. De ha megtesszük és szembenézünk önmagunkkal, tisztán tudunk tovább lépni, még ha nem is tudjuk eltüntetni és semmissé tenni ezzel múltunkat.

Jordán Tamás – Fotó forrása: Ördögkatlan Fesztivál

Jordán Tamás előadása egyszerű és tiszta, mégis elementáris erejű, mentes minden díszlettől, jelmeztől és sallangtól. A lemeztelenített gyarló ember áll a színpadon, fülünkbe suttogva legbensőbb titkait. Arra késztet, hogy fejtsük le magunkról külső rétegeinket, menjünk lelkünk legmélyére és gondolkodjunk el önmagunkon. Őszintén. Úgy, ahogy Jordán Tamás tette az előadás során végig és a legvégén – a vastapsot leintve, a ráadásvers után, csendben kisétálva a színpadról. Csak így… őszintén, egyszerűen és tisztán.