A kopár szík sarja – A Hejettes Szomlyazók kiállítása

A Hejettes Szomlyazók művészcsoport 1984-ben alakult és 1992-ben szűnt meg. Akkor jött létre, amikor a korábbi tiltások, betiltások, a legkülönbözőbb akadályoztatások már egyre kevésbé éreztették hatásukat; majd a többpártrendszer konszolidációja idején oszlott fel. Földalatti formációnak indult és hivatalossá, elfogadottá vált csoportként végezte. Egyediségét éppen ez a paradox pályafutás határozza meg: olyan időszakban váltak hivatalossá, amikor maga a hivatalosság oszladozott, és jellemző módon akkor fejezték be tevékenységüket, amikor az új hivatalosság kialakult, az új hatalom megszilárdult. Akkoriban váltak konformistává, amikor a politikai-művészeti konformizmus időlegesen ellehetetlenedett Magyarországon. Ezért az ő konformizmusuk egész más jellegű, mint amilyen Munkácsy Mihályé volt a kiegyezés után, vagy mint Pablo Picassóé volt a világháború utáni Franciaországban. Pályájuk pontosan leképezi egy hatalmi rendszer felbomlását és az új hatalom megszilárdulását.

H.Sz. csoportkép (Háy Ágnes Dance Macabre címû kiállításán, amelyet a Hejettes Szomlyazók nyitottak meg) Liget Galéria, 1991 – Fotó forrása: Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum

Eleinte alternatív kiállítóhelyeken mutatták be műveiket, majd fokozatosan elkezdtek hivatalos intézményekben is megjelenni, végül még velencei biennálés szereplésük is szóba jött. Történt mindez annak ellenére, hogy a csoport első, 1984-es kiáltványában éppen az intézményen kívüliséget tűzte ki céljául; 1989-es második kiáltványuk ezzel szemben az intézményesülés tényét állapította meg. Utóbbi a Ludwig Múzeumban július 13-án megnyíló A kopár szík sarja című kiállítás kiindulópontja. Míg a kiállítással párhuzamosan az Új Budapest Galériában az 1984 és 1987 közötti, alternatív korszak termése ismerhető meg, addig a Ludwig Múzeum a már az intézményekkel való együttműködés jegyében telő évek produkcióit mutatja be. Művészetük 1987-től kezdve komoly figyelmet generált: az éves Stúdiós kiállításokon kétszer nagydíjat kaptak; a székesfehérvári István Király Múzeum már az évtized közepén vásárolt alkotásaik közül, majd önálló kiállítást is rendezett a csoportnak; műveiket beválogatták hivatalos, külföldre delegált kiállítások anyagába, de kaptak felkérést a Szépművészeti Múzeumtól is (bár az utolsó pillanatban kicenzúrázták az oda készített installációjukat, később bemutathatták a művet a Műcsarnokban). 1990-ben a Magyar Televízió forgatott a csoportról filmet – befejezni azonban nem sikerült, a szalagok azóta is lappanganak.

Az önállóan alkotó művész pátoszát közös festéssel, a művészettörténet közismert alkotásainak fennköltségét – legyen szó Munkácsy-festményről vagy az Isenheimi oltárról – hétköznapi anyagokból készített installációkkal helyettesítették. A helyettesítések és a buhera, a folyamatos megoldáskeresés és a közös unatkozás a posztkommunista állapot tipikus kelet-európai élményegyüttese – a helyettes-lét, amely a Hejettes Szomlyazók fanyar humorú művészetében emblematikus módon jelenik meg. Talán nem véletlen, hogy most kerülnek újra a figyelem fókuszába – a műveiken keresztül felvillanó korszak a jelen számára is szolgálhat tanulságokkal.

A kiállítás 2017. július 14. és szeptember 10. között tekinthető meg.

Forrás: Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum