Vésett téglabútorok az Esernyős udvarán – A Gruppo Tökmag köztéri projektje Óbudán tekinthető meg

A kültéri installációk létrehozása mindig izgalmas feladat a kortárs alkotók körében, hiszen a köztéri projektek célja épp a múzeumba nem járók, a galériáktól idegenkedők megszólítása, sokszor nem a megszokott, köztéri szobrászati módszerekkel, hanem valamilyen meghökkentő, interaktív eszközzel.

Fotó forrása: Esernyős

Vésni nem könnyű. Az ügyetlenkedésből adódó hibák pedig kizökkentik a nézőt, aki kvázi műalkotásként próbálja megfejteni a téglán megjelenő firkát. Hiszen a karcolt formák és vonal-együttesek szemlélése közben nagy eséllyel vetődik fel a kérdés: Mit akarhatott, gondolhatott a szerző…? Láthatóan nem szakavatott kéz által gravírozott alkotások – ügyes és ügyetlen próbálkozások, amiknek az összessége sajátos zsizsegéssé áll össze a téglafalon, ahonnan már egyenes úton kúsznak be a fejünkbe, épített környezetünk vizuális feldolgozása során. Annak ellenére, hogy ezek a rajzok nem nagyobbak pár centinél, a szemlélődő ember figyelmét magukra vonzzák, ami nyilván alapvető intenció a legtöbb, szemmagasságban elhelyezett téglavésés esetében.

A téglafalakon látható karcolatok tulajdonképpen kitörölhetetlenek. Fennmaradtak, mert a vésett vonal csak komoly erőfeszítések árán tüntethető el (visszacsiszolással, vagyis a felület teljes megszüntetésével). Tehát a vésés értelmezhető visszavonhatatlan tettként, aminek alapvető következménye a végtermék jelszerű fennmaradása – amíg a fal/épület áll, nagy eséllyel a firka is ott lesz. Az alkotók után marad valami, ami, mint jel utal egy akármilyen egyszerű, de kódolt jelentésre.

Fotó forrása: Esernyős

A téglakarcnak, korlátozott eszköztára mellett sajátja egyfajta spontán befejezetlenség is, ami nem a képzőművészet hatásos effektjeivel operál. Vannak köztük, amelyek befejezetlenségükkel és dekódolhatatlanságukkal nem érnek célt. Mutatnak valami felé, aminek jelentésével sohasem lesznek egyek. Mások a keletkezés óta eltelt több évtizedes időszakban vesztették el jelentésüket. A maradék – a nagy túlélők – pedig univerzális jelentéssel bírnak. Bútor-objektünkön mindhárom típusból fellelhető néhány jellemző példa.

Outsiders Projekt – Gruppo Tökmag: Vésett téglabútorok
Szabadtéri kiállítás az Esernyős belső udvarán
Megtekinthető: 2017. szeptember végéig

Fotó forrása: Esernyős

GRUPPO TÖKMAG

A Gruppo Tökmag, mint művészeti formáció 2008-ban jött létre, de a két alkotó, Budha Tamás és Tábori András már a 2000-es évek eleje óta dolgozik együtt különböző képzőművészeti, urbánus kultúrát népszerűsítő és társadalmi kérdéseket fókuszba állító projektekben. A csoport tevékenységének középpontjában a közterek állnak, tevékenységük a „rejtett” városi jelenségek hétköznapi valóságát, a nagyvárosi mindennapokat veszi alapul. Nem lázadnak, nem kritizálnak, nem fejtenek ki ellenkulturális tevékenységeket, csupán létrehoznak dolgokat.

www.tokmag.org

Forrás: Esernyős