Elliott Erwitt magyarországi és ikonikus képei Budapesten – Két kiállítás is nyílt a világhírű fotós képeiből a Nagymező utcában

A világhírű fényképész, Elliott Erwitt ikonikus, illetve 1964-es magyarországi látogatása során készült képeiből nyílt két kiállítás a Capa Központban és a Mai Manó Házban. A június 15-től szeptember 10-ig látható tárlatok Erwitt több mint fél évszázados munkásságába nyújtanak  betekintést: a fotós megdöbbentő szituációkat és hétköznapi pillanatokat egyaránt megörökítő képeit gyakran szarkasztikus stílusa teszi sajátossá és összetéveszthetetlenné. Az idén 89. születésnapját betöltő fotográfus legfőbb eszközei a humor és a türelem: előbbit ösztönösen, utóbbit tudatosan alkalmazza a fotózás aktusa során. A Franciaországban született, de az USA-ban élő Erwitt szerint amikor egy fotó jó, az nagyon érdekes tud lenni, amikor pedig egy fotó nagyon jó, az már irracionális és mágikus is egyben. „Utóbbi már nem a fotográfus tudatos akarata vagy szándéka szerint történik” – vallja az 1953-ban Robert Capa meghívására a MAGNUM fotóügynökséghez csatlakozó, napjainkban is alkotó fotográfus, akinek munkásságának méltán leghíresebb képei mellett kevésbé ismert munkái is láthatók a Capa Központban, a városképektől a strandfotókig, a gyerekportréktól a kutyaábrázolásokig. A Nagymező utca másik oldalán pedig, a a Mai Manó Házban Erwitt 1964-es magyarországi látogatása során készült, de itthon soha nem látott képeiből tekinthető meg egy válogatás. Az amerikai fotográfus egy megbízás keretében utazott a vasfüggöny keleti oldalára – Magyarországon kívül Lengyelországban és Csehszlovákiában járt –, ahol a rá jellemző egyéni látásmóddal örökítette meg az itteni hétköznapokat, és számos helyre eljutott Budapesten, a Keleti pályaudvartól kezdve a Nagymező utcán át a Citadelláig, de több vidéki városban és faluban is megfordult – látszólag a monumentális szocialista műalkotások és a városi kontrasztok ugyanúgy lenyűgözték, mint a falusi élet egyszerű pillanatai. Erwitt különösen élvezte és később a kedvencének tartotta a megbízatást, mivel, ahogy ő maga mondta, nem volt semmilyen megkötés, szabadon fotózhatta azt, amit akart. Ennek is köszönhető, hogy az ekkor még csak 36 éves amerikai fotográfus egész pályafutása több ikonikus fényképét is elkészítette az utazáson. Mindeközben Magyarországon Kádár János megkapja a „Szovjetunió hőse” kitüntetést, megnyílik az ország első önkiszolgáló ABC-je, sőt megindul Csehszlovákiába a menetrend szerinti autóbusz-forgalom… A kiállításon a MAGNUM Photos ügynökséghez tartozó további világhírű fotográfusok Magyarországon készült képeiből vetítenek válogatást, amelyeken keresztül nyomon követhetjük a II. világháború utáni helyzetet, az 1956-os forradalom véres harcait, a szocializmus éveit és a rendszerváltást követő időszakot is.

„Büszkék vagyunk rá, hogy Elliott Erwitt két anyagát is ki tudjuk állítani: a Capa által alapított Magnum fotóügynökség egykori elnökének ikonikus képeinek világszerte komoly rajongótábora van, így a küldöldi látogatók terén is nagy érdeklődésre számítunk. A Mai Manóban látható képek pedig izgalmas időutazásra adnak lehetőséget, megmutatva, hogyan látta akkori hazánkat a messziről jött ember, több, mint ötven éve” – mondta a megnyitó kapcsán Kőrösi Orsolya, a Capa Központ és Mai Manó Ház ügyvezetője.

Elliott Erwitt: Retrospektív
Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ (1065 Budapest, Nagymező utca 8.)
Szakmai partner: MAGNUM Photos
Megtekinthető: 2017. június 15. – szeptember 10.

Az Eiffel-torony felépülésének 100. évfordulója, Párizs, Franciaország, 1989 © Elliott Erwitt / Magnum Photos

Kalifornia, USA, 1955 © Elliott Erwitt / Magnum Photos

Metropolitan Museum of Art, New York, USA, 1988 © Elliott Erwitt / Magnum Photos

Párizs, Franciaország, 1989 © Elliott Erwitt / Magnum Photos

Elliott Erwitt Magyarországon
Magyar Fotográfusok Háza – Mai Manó Ház (1065 Budapest, Nagymező utca 20.)
Megtekinthető: 2017. június 15. – szeptember 10.

Kurátorok: Csizek Gabriella, Barkóczi Flóra

Az ablaküvegen Elliott Erwitt tükörképe, Budapest, Magyarország, 1964 © Elliott Erwitt Magnum Photos

Budapest, Magyarország, 1964 © Elliott Erwitt / Magnum Photos

Magyarország, 1964 © Elliott Erwitt / Magnum Photos

Úttörő csapat tisztelgése. A gyerekek eleinte „úttörők”, majd „ifjú kommunisták”. Budapest, Magyarország © Elliott Erwitt / Magnum Photos

Elliott Erwittről

„Itt az ideje komolyan vennünk a fotográfiát: tekintsük végre hobbinak” – vallja a kortárs fotográfia legendás alakja, Elliott Erwitt. Az idézet jól jellemzi az idén 89 éves művész munkásságát: kedvtelésből készített képei váltak a leghíresebbé, pedig rendkívül sikeres szakmai pályafutást tudhat maga mögött. Idős kora ellenére ma is aktív tagja a Magnum fotóügynökségnek. A fotográfia Woody Allen-jének is nevezett Erwitt soha nem vette túlságosan komolyan az életet és saját magát sem. Így fogalmazott: „A legtöbb kortársammal ellentétben én nem vagyok komoly fotográfus. Inkább azt mondanám: komolyan veszem a komolytalanságot.” Egyik könyvének utószavában jóbarátja, Sam Holmes azt írta róla, hogy szerette is az embereket, meg nem is. Néha talált értelmet az életben, máskor viszont nem. A képeiről sem szeretett komolyan beszélni. Kerülte a hangzatos szavakat és gondolatokat, nem akart úgy tenni, mint aki megfejtette a világ összes titkát. Elfogadta az életet a maga megfejthetetlenségében. „Számomra a fotózás a megfigyelés művészete. Arra törekszem, hogy egy teljesen szokványos helyen valami érdekeset fedezzek fel.”

Életrajz

Elliott Erwitt 1928. július 26-án született Párizsban, orosz bevándorlók fiaként. Gyermekkorának egy részét Milánóban töltötte. Miután az édesapja összetűzésbe került a fasiszta olasz kormánnyal, visszaköltöztek Párizsba egy évre, majd a háború elől 1939-ben az Egyesült Államokba emigráltak, ahol egy rövid New York-i kitérő után Los Angelesben telepedtek le. Erwitt a Hollywood High School gimnáziumban kezdett érdeklődni a fotográfia iránt. Különleges tervei nem voltak a szakmában, egyszerűen ez tűnt a megélhetés egyik legkellemesebb formájának. Édesapja ebben az időben órákat gravírozott a hadseregnek, erre megtanította Elliottot is, aki az így szerzett első keresetéből vett magának egy Rolleiflex fényképezőgépet. A mosókonyhában sötét szobát alakított ki, pénzért esküvőket és egyéb rendezvényeket is fotózott, innentől kezdve nem volt megállás. New Yorkba költözött, fillérekből élt, de néhány év alatt már a legjobb magazinoknak dolgozott be. A szülei még a gimnázium alatt elváltak, Erwitt azonban megörökölte tőlük az erős öntudatot és függetlenséget, azt a fajta magabiztosságot, amely rengeteg segített neki fotográfiai ambíciói valóra váltásában. Erős, kitartó ember volt. Két évet eltöltött az amerikai hadseregben, utazgatásai során fényképezett Európában és az Egyesült Államokban. Jól beszélt angolul, oroszul, franciául és olaszul is, ennek a tudásnak óriási hasznát vette külföldön. 1953-ban Robert Capa unszolására csatlakozott a Magnum fotóügynökséghez, ahol a szakma legjobbjaival találkozott, Henri-Cartier Bresson is a szárnyai alá vette. Szabadúszóként olyan magazinoknak dolgozott, mint a Life, a Holiday vagy a Look. A hatvanas években három éven keresztül a Magnum fotóügynökség elnöki posztját töltötte be.

A hetvenes évektől a filmek felé fordult az érdeklődése, több dokumentumfilmet és vígjátékot forgatott, amelyekben ugyanúgy megjelent az irónia és az emberiesség, mint ahogy a képein. Sam Holmes szerint a humor egy védőpajzs volt számára, amelyet közte és a világ közé, illetve saját maga és legmélyebb gondolatai közé állított.

Az elmúlt 20 évben is aktívan dolgozott, szabadideje nagy részét azonban a műveiből készült könyvek és kiállítások menedzselésére fordította. 82 éves korában az International Center of Photography életműdíjjal tüntette ki. Amikor megkérdezték, mit jelent ez számára, azt mondta: „Ez jár akkor, ha sokáig élsz.”

André Kertészhez hasonlóan büszke volt arra, hogy egész életében amatőr fotográfusnak tekinthette magát. „Az amatőr képeim a legjobbak” – mondta. Erwitt jelenleg New Yorkban él, a négy házasságából összesen hat gyermeke született.

Erwitt és a kutyák

Pillanatfelvételein utcai jeleneteket, híres politikusokat, állatokat egyaránt megörökít, azon belül egyik kedvelt témáját a kutyák jelentik: a négylábúakról készített világhírű és nagyon népszerű fotói öt éve Elliott Erwitt’s Dogs címmel egy 144 oldalas fotóalbum formájában is megjelentek. Erwitt célja az volt, hogy olyan helyzeteket fotózzon, amelyek az emberit mutatják meg a kutyában és egyúttal a kutyát az emberben. Erről a gondolatáról a The Sunday Times Magazine interjújában így vall: „Azt mondják a kutyák olyanok a képeiden mint az emberek. Szerintem ők is emberek, csak több a szőrük.” A humoros, szerethető fotók többnyire a Central Park környékén, valamint európai és amerikai kutyaszépségversenyeken és felvonulásokon készültek.

Forrás: BRANDMORE