„És nem is leszek felnőtt. Soha.” – Gondolatok Kenéz Ferenc: Esőben könnyen rámtaláltok című gyermekvers kötetéhez

Szerző: Tóth Judit Nikoletta

A Pallas-Akadémia Könyvkiadó gondozásában jelent meg – több mint negyed évszázad különbséggel – második kiadásban Kenéz Ferenc gyermekvers kötete, az Esőben könnyen rámtaláltok. A kötetet az első kiadásához képest egyetlen egy alapvető változással veheti kezébe annak olvasója, az abban helyet kapó illusztrációk a gyergyószentmiklósi képzőművész, Orosz Annabella nevéhez fűződnek.

A nagyszalontai születésű, József Attila-díjas Kenéz Ferenc a magyar nyelvű gyermekirodalomban  ezen kötetének első megjelenésekor, már 1983-ban, a svéd típusú gyermekversek elterjedése előtt  újított a legkisebbeknek szánt líra szemlélete mellett, annak hangvételén is. Az ÉN (ebben az esetben a gyermek) szemszögéből láttatott perspektíva, a tárgyilagos, de a mindenkori középpontban lévő szereplő saját környezetére és önmagára tett megállapításai, megfogalmazott igényei ugyanis minden esetben egy mély, érzelmileg gazdag világban születnek meg, csak az alkotás folyamatában egyszerűsödnek, tisztulnak le úgy, hogy tényszerűek maradnak. Ez a hangulat valamennyi verset jellemzi mindig úgy, hogy az átlagos, jelen esetben gyermek főszereplők hétköznapi történéseiben, ők maguk az által válnak mellékszereplőkké, ha ráérzünk, a lényeg, tehát a fő szerep nem a történésekben, hanem a megfogalmazott igényekben ölt testet. A költő ugyanis akarva, de akaratlanul a gyermeki gondolkodásmódot megőrizve és alkalmazva úgy élteti meg a mindennapjait, nemtől és az őket körülvevő társadalmi rendtől függetlenül szereplőivel, hogy azokban a vágyaik, céljaik, igényeik megfogalmazása és majdani elérése a legfontosabb.

Az elmúlt évszázadban vált a magyar irodalomban is “gyakorlattá” az a jelenség, hogy legtöbbször politikai nyomás hatására számtalan írónk, költőnk „kényszerült” arra, hogy gyermekeknek szánt műveken keresztül alkosson. Sok esetben azt kell gondoljam, nagyon szerencsés ez a helyzet még akkor is, ha látszólag kompromisszum tárgya.  Gondolkodónak, értéket képviselőnek maradni egy olyan nyomást gyakorló világban, amellyel az alkotó nem képes azonosulni, amelyet nem tud és nem is akar kiszolgálni, de saját világát leegyszerűsítve, mintegy letisztítva a legnyitottabbak számára továbbít „valamit” önmagából, a művészek, művészet egyik legnagyobb ajándéka. Mert a gyermeknek szánt irodalom nem csak hangzásában, képi vagy érzelmi világában, de a valóság megidézésének módjával is felkészíti az őt értő réteget valamire, amit életnek hívunk. És ennek a valaminek a lényegi titkai olvashatóak ki Kenéz Ferenc 38 azon verséből is, amelyek az Esőben könnyen rámtaláltok című kötetében kaptak helyet immár lassan harmincöt éve, de éppen ezért semmit sem veszítve időszerűségükből, örök érvényességükből.

A versekhez megalkotott, Orosz Annabella által elkészített, sokszor egész oldalas, színes grafikák nem csak a könyv esztétikai élményét növelik, de a gyermekrajz-szerű, egyszerű, és letisztult vizuális világ igazi motivációs bázis lehet a kortalan olvasók számára ahhoz, hogy saját alkotásaikat is kreatív módon készítsék el.

A címben megidézett sor a kötet Fekete pont, piros pont című verséből származik.

Kenéz Ferenc: Esőben könnyen rámtaláltok, Pallas-Akadémia Könyvkiadó, 2016
Illusztrátor: Orosz Annabella