Pál Dániel Levente: Az Úr Nyolcadik Kerülete, avagy történetek a kritikus zónából

A nyolcadik kerület, vagy közismert szlengben a „nyócker” ikonikus helyszíne a fővárosnak. Említése minden Budapesten élőben képzettársítások tucatját indítja meg. Relatív békében élnek itt együtt a szocializmusból itt ragadt magyarok és generációk óta itt vegzáló romák, a saját kis negyedüket egyre másra formáló kínaiak és afrikaiak, ide települt rendhagyó vallási felekezetek tagjai és a negyedet saját földjüknek tekintő dörzsölt gengszterek. A nyolcadik kerület a legtöbbünkből kesernyés mosolyt vált ki, de azt érezzük a szívünk mélyén, hogy jellegzetes szagú és hangú utcái nélkül nem is lenne igazán Budapest.

„- Egy kenyeret kérek.
Az eladó ad neki egyet…
– Nincs friss?
– Ez van.
– A börtönben jobb volt a koszt.
– Vissza lehet menni.
– Folytatod, az lesz.”

Fakult gyöngyszemként vannak egymás mellé felfűzve a történetek, életképek, szösszenetek és dialógusok a hírhedt kerületről. Aki olvassa, minden másodiknál halkan felujjong magában: „Jé, ezt én is átéltem, ez velem is megtörtént, én is pont így hallottam…” A kis sztorik szereplői egytől egyik főszereplők, keserédes jeleneteikből összeállnak a szánni való vagy éppen reményt keltő emberi sorsok. A könyv olvastatja magát, az első szösszenet után képtelenség letenni, és az ember zsinórban olvassa tovább a feslett utcalányok, tört beszédű vietnámi bevándorlók, fásult rendészek és nagyszájú kereskedők életéről szóló sírós-nevető kis etapokat.

„A kislány, érezve a törődést a háta mögött, rákapcsolt a tempóra, és selypítve rikoltozott, ahogy csak kifért a torkán.
– MEGÖJÖÖÖÖÖÖM!
A fiatalasszony valamiféle elégedett büszkeséggel a többi felé fordult, körbehordozta tekintetét:
– Az én lyánykám.
Az egyik öregasszony, csak úgy foghegyről, halkan kiköpött:
Vagy a Józsié, rohadjon meg!”

A könyv legnagyobb erénye a humor és az őszinteség, de nem csak így egyszerűen. A humora ugyanis merész, az őszintesége pedig hiteles. Köszönhető ez annak, hogy a könyv szerzője, beszélője és narrátora maga az író, aki kerületi lakos révén testközelből éli meg a negyedben élők mindennapjait. Kétségünk sincs afelől, hogy a jelenetek nem a képzelet szüleményei, hanem valóban megtörténtek. Az elbeszélői mód így észrevétlenül kúszik át egy szociológiai környezettanulmányba, de mindezt úgy teszi, hogy a színes és érdekfeszítő stílusból nem veszít egy jottányit sem. Ha ezeket a mini sztorikat egy jó dramaturg összerendezné, izgalmas és bravúros filmes szociográfia születne belőle.

Az elbeszélési módszer utat talál minden olvasóhoz. A mozaikszerűen összeválogatott kis anzixok hatalmas tablóvá állnak össze, amely színpompás és életszagú montázsként adják ki a hírhedt kerület természetrajzát. Az apró szösszenetek utat találnak fiatalokhoz és idősekhez, magyarokhoz és romákhoz, a rend őreihez és a törvényszegőkhöz egyaránt. Az ott lakók mindennapjait átélve és olvasva az embernek önkéntelenül is Konrád György zseniális Látogatója ugrik be. Az individuális nyomor itt is belemarkol a szívbe, a kilátástalanság felhangjait csak a finoman és kellő mennyiségben és metódusban adagolt szabad szájú humor oldja fel. A könyv bravúrosan egyensúlyoz a realitás kendőzetlen ábrázolásával a politikai korrektség jegyében, és teszi mindezt olyan zseniálisan, hogy még véletlenül sem esik bele a faji előítéltet kényes csapdájába.

„– Eljössz velem ingyen? Élvezni fogod – szólítja meg.
– Én csak a férjemmel élvezem.
– Akkor minek kelleted magad?
– Pénzért, vágod? Miből vennék vacsorát?”

Az Úr Nyolcadik Kerülete olyan élvezhető szkeccs-történet, amelyben mindenki talál olyan életképet, amely ismerősként köszön neki vissza. Éppen ezért ajánlott mindenkinek. Annak, aki a kerületben lakott vagy lakik, aki dolgozni jár oda vagy csak átutazóban suhan át a lepusztult tűzfalak között, aki beugrik a Blaha Lujza téri Mekibe, vagy éppen csak shoppingol a Nagykörúton. A „nyócker” történetét ilyen ízesen és autentikusan még nem tálalta senki, és ennek a kerületnek – mely ugyanolyan fontos szegmense az ékes Budapestnek, mint a Várnegyed vagy a Rózsadomb –, szüksége is volt erre a fajta literális rehabilitációra. A legendás Nyócker! című 2004-es számítógépes animációs film óta senki ilyen humánus és humoros tisztelettel nem hajtott még főt a híres-neves Józsefváros előtt. Pál Dániel Levente: Az úr nyolcadik kerülete című novellás kötete az utóbbi évek legélvezetesebb dokumentarista jellegű olvasmánya, amely körkép, korkép és kórkép is egyben a főváros legkritikusabb és legmozgalmasabb negyedéről.

ArtNews.hu

Pál Dániel Levente: Az Úr Nyolcadik Kerülete – Történetek a város és a zóna határáról
Athenaeum Kiadó
Megjelenés ideje: 2017. 04.
ISBN: 9789632936758
320 oldal