Szerző: Sokolowski Dániel
Van, amikor nem érdemes sokat kertelni. A néző azért megy színházba, hogy szórakozzon, de a jó színházjegy nem két órára szól, amit kap, annak a szavatossága ne járjon le miután kilépett a ruhatárból.
A M/Ámorral a Terminál Workhouse társulata újfent betalált abba a stílusba, amelyet maga alkotott és folytonosan alkot, de leginkább ami miatt érdemes színházba járni. Amely keresi a saját hangját, a saját képét, és mindig tesz egy lépést ebbe az irányba.
M/Ámor – Terminál Workhouse – Fotó: Nagy I. Dániel – Fotó forrása: Terminál Workhouse
A M/Ámor története szerelmi, vagyis inkább csupán szerelem-féle falusi történet, a helyszín: Magyarország, 2017, egy felzárkózó térségbeli község kocsmája, ahol minden és mindenki fel akar zárkózni valamihez, valakihez, ahogy tud, és amiből tud. Az ilyen késdobálók hangulatához hozzátartozik, hogy annak is megered a nyelve, aki nem is tervezte, hogy közlendőjét megossza mással is, aki beszélni sem igazán tud, vagy nincsenek túlontúl messzemenő gondolatmezsgyéi. Nincs mese, ez itt egyfajta shakespeare-i térbe helyezett magyar vidék, a magyar fiatalság, a magyar bolondság és a magyar pálinka, magyar trafikból. Az elképzelések szerények, az álmok nagyok.
A kocsma elöljárói a falu aktuális házasulandó fiataljainak esküvői műsorát készítik elő. Ám, hogy az ifjú pár eljövendő sorsa ne fulladjon a bárányfelhős, pálinkagőzös unalomba és állandóságba, s kicsit a szülők elgondolása szerint is alakuljon, egy városból érkezett rendezvény- és érzelemszervező vállalkozás ügynöke némi trükkhöz folyamodva pörget az eseményeken.
M/Ámor – Terminál Workhouse – Fotó: Nagy I. Dániel – Fotó forrása: Terminál Workhouse
Főszerepekben: Bakonyi Alexa – a falu nője, Gerlits Réka – a falu királykisasszonya, Molnár Gusztáv – a falu embere, Géczi Zoltán – a falu értelmisége.
A színdarab a felszín alatt meghatározónak aposztrofálható szociális és társadalmi témákról beszél, zenél, versel és szaval, műfaját tekintve egy végtelenül könnyed vígjáték formájában.
A pajta és a vegyesbolt mögött ott állnak a fiatalok, a pályakezdő, vidéki, Y generáció, akiknek nagy terveik vannak, mert elégedetlenek, frusztráltak, kevés a lehetőség, és az érdemi nemzeti perspektíva. Ki-ki boldogul, ahogy tud, saját, de mégis inkább a másik erejéből, itthon vagy külföldön, magyarul vagy külföldiül, munkásként vagy értelmiségiként, ám önállóság és őszinteség terén még lenne hova fejlődni. Ismerősen hangzik?
M/Ámor – Terminál Workhouse – Fotó: Nagy I. Dániel – Fotó forrása: Terminál Workhouse
De sikerül-e egyáltalán elindulni? Egyáltalán: ki szeret kit? Ki szeret egyáltalán valakit?
A történet gerincét a puritán, szerelmi háromszögek, a fiatalok egymáshoz fűződő viszonyai, sérelmei és elvárásai alkotják, felindulások, vallomások, szemrehányások, népi motívumú közjátékok forgatják az események kerekét, melybe bekapcsolódik a bormámoros laikus folklór, a magyar önérzet és igencsak szarkasztikus nemzeti öntudat.
Soknak tűnhet mindez egyetlen előadásba zsúfolva, ám a darab ügyesen építkezik, komplexitása inkább szórakoztató, mintsem bonyolult, több témához hozzányúl, de kifejezésmódjában mindvégig megmarad komédiának. Burkoltan moralizálva nevettet, kicsit elgondolkodtat, ám az sem kötelező. A komédiázás mögött megbúvó valóság pedig a sajátunk.
M/Ámor – Terminál Workhouse – Fotó: Nagy I. Dániel – Fotó forrása: Terminál Workhouse
Hogy tudunk-e rajta jót nevetni? Miért ne. Meglátjuk magunkat benne? Elképzelhető. Tudunk vele mit kezdeni? Ez már egyéni megítélés kérdése.
Az előadás finoman egyensúlyoz mondanivalójával, humorba csomagolt társadalmi mikrokörképet mutat, egy szentivánéji tétova óda és parafrázis, amely nem kezd mély boncolgatásokba, de mindenképpen progresszív hatást kelt, ami egyértelműen pozitív hatással bír a magyar kisszínpados színházi életben. Egy újabb sikeres kísérlet a Termináltól a színházcsinálásra, a tartalmas, könnyed, vidám szórakoztatásra.
Molnár Gusztáv, a formáció vezető színművésze a Szkéné kávézójában, az éjszakai pesti panoráma mellett fáradtan, ám annál lelkesebben beszélt nekünk társulatról, M/Ámorról, tervekről.
Kedves Guszti, megint sikerült 100, különböző korosztályba tartozó embert megnevettetni. Ha össze kéne foglalnod, miről szól ez a darab?
– A M/Ámor című előadás fiatal emberek vágyairól, és álmairól szól, amiket aztán felülír az élet. Arról a megalkuvásról, amibe mindannyian belekényszerülünk az életünk során. A fejünkben levő mesevilág szétzuhanásáról szól. Tulajdonképpen a felnőtté válás misztikus folyamatának mutatja be egy határozott lépcsőfokát.Kívülről úgy tűnhet, a Terminál egy nagyon lazán működő, fiatalos csapat, ám másik oldalról rengeteg munkát is jelent. Hogyan látod a társulat helyét most és hol szeretnéd magatokat látni a továbbiakban?
– Az egyszeri produkciós összefonódásból mostanra az évek során egy repertoárral rendelkező fix társulattá nőttük ki magunkat. Az együtt maradáshoz elengedhetetlen lett mostanra a hosszú távú céljaink megfogalmazása. Arra törekszünk, illetve most abban a fázisban vagyunk, amikor a közös a gondolkodás lehetőségét megragadva, együttesen fogalmazzuk meg a csapat irányvonalát.Minden előadásotok amellett, hogy szórakoztató célzatú, körvonalazható mondanivalót is hordoz magában. Mit tartasz a fő irányvonalatoknak és mi ezzel a célotok?
– Kortárs. Ezt a szót hangsúlyoznám ki leginkább, amikor magunkra gondolok. Reflektálni a mai valóságra, és érvényes előadásokat létrehozni a minket foglalkoztató problémák boncolgatásával. Új kortárs darabok létrehozása a célunk. A problémafelvetés, és közös gondolkodás.
Ajánljuk szeretettel minden színházkedvelőnek!
Terminál Workhouse:
https://www.facebook.com/terminalwh/?fref=ts
http://www.terminalworkhouse.hu/