Szerző: Monostori Andrea
Kaizler Anna Ady Endre öccsének feleségeként kezdetben az Ady-család érmindszenti otthonában lakott, majd pesti lakásukban is külön szobát tartottak fenn a költőnek, aki valóban sokszor vendégeskedett náluk. A sógornő, mint a család utolsó élő tagja, az Ady anyjánál őrzött és összegyűjtött levelek és saját visszaemlékezései alapján mutatja be az általa ismert Ady Endrét, írja le életének eseményeit, küzdelmeit, szerelmeit.
Akiről az érmindszenti levelesláda beszél alcímmel a Szépmíves Könyvek gondozásában a költő születésének 140-dik évfordulóján visszafogott és modern külsőben újra megjelenő kötetet első ízben 1942-ben adták ki. A mű helyesírása, szövegképe igazodik a mai olvasó igényeihez, és további részleteket feltáró jegyzetekkel egészült ki. Ennyivel több az új kiadás, annyival viszont kevesebb, hogy elmaradtak az eredeti kötetben közölt levél-másolatok.
Az emlékirat kidolgozott, irodalmi stílusú szövege úgy hat, mintha a szerző valóban a levelesláda mellett ülne, és sorra venné az időrendben előbukkanó leveleket családtagoktól, barátoktól, vagy magától Adytól. Az írásokban megerősítést látva rajzolja meg Ady Lajosné a szenvedő, a melankóliába és testi betegségekbe folyton visszazuhanó szerelmes Ady Endre portréját egészen a gyermekévek zsarnokságba forduló pajtási szerelmétől Brüll Adéllal való kapcsolatán és hol komolyabb, hol kevésbé komoly afférjain keresztül Boncza Bertáig. Ha kezébe akad egy korábbi levél, azt rögtön ismerteti, és ha eszébe jut valami, amit kifelejtett, kis kitérő után folytatja csak az egyébként kronologikus elbeszélést. Kaizler Anna intimitást teremtő, személyes és erőteljes hangja az olvasót is bevonja saját világába, melyben minden aszerint ítéltetik meg, hogy elősegíti-e vagy hátráltatja a költőzseni boldogulását. Boldogulás – szinte nem is lehet Ady Endrével kapcsolatban erre gondolni, aki egyik ideges lázból szédült a másikba, és depresszív időszakai tulajdonképpen megszakítás nélkül követték egymást.
A költő mindenáron valakihez tartozni vágyására ható Léda-levelek, vagy a családi viszállyal induló Csinszka-házasság kimerítő részletei a könyv eredeti megjelenésének idején minden bizonnyal nagy feltűnést keltettek, és magyarázó erővel bírtak sok vers hangulatához és tartalmához. A szerző is Ady-művekkel illusztrálja az elmondottakat, néha csak szavakat, félsorokat idézve kötetlenül, kihagyva azt, ami esetleg más értelmezés felé tolhatná az olvasó figyelmét. Mindezt ismerve és a maga helyén kezelve, a mai olvasó számára sokkal inkább tűnik érdekesnek az a viszony, amit a szerző valószínűleg akaratlanul is megjelenít a költővel való kapcsolatában, a róla való beszédben. Érzékletesen és közvetlenül tűnik ki Kaizler Anna stílusából, megválasztott szavaiból, az események magyarázásából az, hogy Ady Endre milyen viszonyban lehetett családja nőtagjaival. Látjuk anyját, ahogy felnőtt fia ágya szélén ül és suttogva, hátát simogatva beszél hozzá, vagy halljuk Ady Lajosnét, aki a költő minden bajáért az idegen, megalkudni, magukról lemondani képtelennek vélt nőket okolja, miközben maga is szinte szerelmi hévvel várja, hogy Ady levelet írjon nekik vagy meglátogassa őket. Saját férje az egész könyvben inkább csak érintőlegesen jelenik meg, ami talán annak is köszönhető, hogy 1923-ban Ady Lajos maga is kiadta hasonló hévvel írt visszaemlékezéseit.
Megérezhetjük, hogy milyen volt az Ady-család élete, akik majd minden gondolatukkal a híres költő felé fordultak, és kívánságait lesték, érezve azt, hogy testi gyengesége, lelki alkata gátolja, hogy a magánéletében társra leljen, és beilleszkedjen a társadalom mindennapi folyásába. Kárpótolták sérelmeiért, vagy éppen azt a talajt biztosították, melyen az Ady-versek mégis csak, kínkeservesen megszülethettek. A könyv legalább annyira szól tehát Kaizler Annáról, mint Ady Endréről, aki életrajzíró helyett – éppen ezért – nevezi magát emlékezőnek.
Ady Lajosné Kaizler Anna
Az ismeretlen Ady – Akiről az érmindszenti levelesláda beszél
336 oldal
ISBN: 978-615-566-230-0