Újabb ősbemutatóval jelentkezett március legvégén a pesti belváros szalonszínháza, a Rózsavölgyi Szalon Arts & Cafe. A magyar származású, francia nyelven alkotó, Kossuth-díjas írónő Kristóf Ágota életének elemein alapuló, egyes szám első személyű mondatokból és dalokból felépített egyrészes monológdrámát Galgóczy Judit rendezésében, Falusi Mariann előadásában láthatja a közönség.
Falusi Mariann – Fotó: Éder Vera – Fotó forrása: Rózsavölgyi Szalon Arts & Cafe
A bő egy órás, időben lineárisan felépített élettörténeti előadásban Falusi Mariann alapvetően prózai színészként idézi meg egy másik művész sorsát, annak kora gyerekkorától egészen új életének kialakításáig. Agota Kristof, született Kristóf Ágota ugyanis 1956 végén, alig húsz évesen, pár hónapos csecsemőjével hagyja el illegálisan Magyarországot, hogy Svájcban kezdjen – számára addig ismeretlen nyelven – egy teljesen új, reményei szerint szabadabb életet. Ott lesz francia nyelvű, magyarul gondolkodó írónő, aki ugyan második férjével és az ott születő gyermekeivel már az új nyelven beszél, de szinte egész további életében tudatlan, szótárt használó analfabétának érzi magát az általa választott új világban. A Födő Sándor „Fodo” zenei közreműködésével kísért darab azonban sokkal többről szól, mint egyetlen ember új környezetbe történő beilleszkedésének nehézségeiről. Hiszen az interaktív, a közönséget közvetlenségével és természetességével megmozgató, az egész nézőteret kihasználó, Falusi Mariann által megszemélyesített írónő ugyanis monológjaiban mintegy általános korképet, társadalmi látleletet is ad az arra fogékony közönségének. Sztálin és korának megidézése, a szocialista embertípus elterjedése, az illegális határátlépések és következményeik fel– és megidézése bizonyíték arra, hogy szélsőségesebben használt a kor bizonyos hatalmi és emberi játszmákat, de alapjaiban alig különbözött bármely más időszak jellemzőitől. És azt a mindenkori egyén dolga eldönteni, hogy mennyit bíz a sorsának irányításából az adott politikai, társadalmi helyzetre, és mi az, amit önmaga szeretne alakítani. A világ legtermészetesebb dolga tehát, hogy Agota Kristof írónőnek „nem állt szabadságában” maradnia és elindult az ötvenes évekre jellemző „kulturális sivatagból”, hiszen már Kristóf Ágota is „az olvasás gyógyíthatatlan betegségében” szenvedett kamaszként a szombathelyi internátusban, miközben az „elveszett szabadságát siratta”. És analfabétaként induló új életének alakítása során vált francia nyelvű regényei által olyan íróvá, akinek műveit több mint negyven nyelvre fordították le. Agota Kristof saját bevallása szerint úgy írt a tőle legjobban telhető módon francia nyelven, szótár használatával, hogy alaposan még beszélni sem tudott.
Födő Sándor „Fodo”, Falusi Mariann – Fotó: Éder Vera – Fotó forrása: Rózsavölgyi Szalon Arts & Cafe
Fotó: Éder Vera – Fotó forrása: Rózsavölgyi Szalon Arts & Cafe
A több évtizedet átölelő, de legjobban a változtatás éveire fókuszáló, az írónő szemszögéből feltárt élettörténet kikerekítésében dramaturgiai szerepe van a felhasznált zenei betéteknek, az állóképek kivetítésének és a közönség sorai közé kiszervezett díszlettelen mozgástérnek is. És nagyon erős, mindig aktuális hatása is van az előadásnak, ha hagyjuk magunkat sodortatni vele. Mert amellett, hogy az 56-os menekültek életét, egy írónő gondolatiságát ismerteti meg a nézőjével, a világtörténelem, és az emberiség visszatérő problémáin keresztül, az egyén bármilyen irányú, bármely helyzetekben megtapasztalt analfabetizmusára is rámutathat, akár országhatáron belül, azonos nyelvet beszélők között is.
Fotó: Éder Vera – Fotó forrása: Rózsavölgyi Szalon Arts & Cafe
Fotó: Éder Vera – Fotó forrása: Rózsavölgyi Szalon Arts & Cafe
Áthallottam belőle atyai jó barátom, Kolumbán Miklós nehézségeit, aki szintén 1956-os menekültként előbb lett Amerikában tanult nyelvén elismert költő és fordító, mint anyanyelvén. Áthallom a vidéki gyermekkorom és fővárosi felnőttkorom közegei közötti kommunikációs szakadékot. És ma, az autizmus világnapján „muszáj” áthallanom Agota Kristof történetéből a kommunikációt sajátos módon használó, másként érzékelő és gondolkodó embertársaink legjobbra való törekvéseit, amikor a mi elvárásainkhoz kialakított világba próbálnak beilleszkedni.
Fotó: Éder Vera – Fotó forrása: Rózsavölgyi Szalon Arts & Cafe
A címben megidézett sorok Kolumbán Miklós (1937-2003) Hogyan is szerethetsz? című verséből (Honnan tudod, hogy éltél című kötetéből) származnak.
Hogyan is szerethetsz?
Hiszen megszámolhatod ráncaim.
A gondolataim is, amelyek melankóliát
hintenek az agyra.
A szomorúság hercege vagyok,
mert kitaszítottak hazám
hajdani urai,
mert szülők nélkül hányódtam,
a gonoszság kalibájában,
a nyelvtelenségben.
Csak az állatok szerettek,
mint valami fiókát.
Te azért szeretsz, mert nem ismersz.
Szeretsz, mert belémmerültél,
mint valami tengerszembe.
Agota Kristof: Az analfabéta – Önéletrajz dalban és mondatokban – Rózsavölgyi Szalon Arts & Cafe