Vajon a design valóban határtalan? – A helyes választ bárki megtalálja a 12. madeinhungary és az 5. MeeD formatervezési kiállításon

Szerző, fotók: Varga Bótos Anna

Édesapám, aki művészember volt, s akit zsenge gyermekkoromban a művészetek szerepéről faggattam, úgy próbált a témára hangolni, mai szóval élve érzékenyíteni, hogy csak annyit mondott: „képzeld el a világot művészetek, festmények, szobrok, míves textíliák, bútorok, szépséges kerámiák nélkül, zene és irodalom nélkül. Na, milyen lenne?” Azonnal tudtam, hogy ebbe jobb nem is belegondolni.

Sajtótájékoztató, 2017. 03. 29.

A művészi formatervezés, a design is már régen kivívta méltó, ha nem is mindig kellőképpen elismert helyét a művészetek nélkülözhetetlen, állandóan változó, megőrizve megújuló, varázslatos forma- és színvilágában, spirituális közegében. A designról sok minden eszébe juthat az egyszerű szemlélődőnek, úgy első blikkre például a skandináv formatervezés, amely talán legkorábban robbant be a köztudatba divatos, egyszerű, de ötletes, természetes alapanyagokat favorizáló, olykor a harsány színektől sem megriadó, formabontó, de könnyen testre szabható bútoraival, használati eszközeivel, s vált a mindennapi gyakorlat, a tömegtermelés részévé is. Az exkluzív ajándéktárgyak piacát is sokáig a skandinávok uralták, s ebben főként a dán designerek vívtak ki magunknak nemzetközi elismerést különös, áramvonalas, megnyújtott vagy csavart formáikkal, elmés szerkezeteikkel, sokszor meghökkentő, de funkcionális ötleteikkel, kombinációikkal. Már ez is jól példázza, az alkotás fenséges szárnyalásának semmi sem szabhat határt. Azt azonban, hogy Magyarország is az élen jár a művészi formatervezés határtalan birodalmában, sőt hogy a régió, s tágabb értelemben Európa egyik designközpontjává is vált az elmúlt néhány esztendő fejlődését tekintve, már valószínűleg kevesebben tudják. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében március 31-étől, Budapest lesz a design egyik európai fellegvára, ugyanis ekkor nyitja meg kapuit immár tizenkettedik alkalommal a  Bálna-beli Új Budapest Galériában a Határtalan design “madeinhungary” formatervezési seregszemle, és ötödik alkalommal a „MeeD” – Meeting of European and Central European Designers elnevezésű rangos esemény, azaz az európai és közép-európai formatervezők találkozója.

Többfunkciós szék, fellépővé alakítható egy mozdulattal, Pataki Dávid munkája

Szürke-okker madaras filcszőnyeg – Brinkus-Vándor Kata munkája

A kiállítást beharangozó március 29-i sajtótájékoztatón Szigeti Szilvia, Ferenczy Noémi-díjas textiltervező, a 12. madeinhungary és az 5. MeeD szervezője és társkurátora bevezetőjében rámutatott az immár hagyományossá váló esemény tizenkét éves fejlődéstörténetét áttekintve a design fontosságára, s arra, hogy sikerült nemzetközi rangú és jelentőségű eseménnyé tenni a seregszemlét, hiszen 2012-től kezdve a régió alkotói, a visegrádi országok jeles formatervezői is csatlakoztak a mozgalomhoz, sőt a régió megfelelő pozicionálására skandináv, azaz svéd, norvég, dán és finn művészeket is meghívtak a rendezvényre. A képet még színesebbé teszi a balti országok formatervezőinek markáns jelenléte is. A kurátorasszony azt is elárulta, hogy a kiállító művészek és alkotások megfelelő kiválasztása azonban nem kis fejtörést jelentett a rendezők számára, de az eredmény magáért beszél.

A hazai alkotókkal együtt összesen 11 országból 114 formatervező munkáiban gyönyörködhetnek a látogatók, a határok tehát ezáltal is átjárhatóvá váltak. Egymás mellett látható tárgyaikon jól lemérhetők az elmúlt 40 évben kialakult pregnáns azonosságok és különbségek, amelyek nemcsak designtörténeti, hanem képző- és társművészeti, földrajzi, műfaji különbségeket is hordoznak magukban. A szervezők igyekeztek különböző kategóriájú (low, medium, high tech) és a design szinte minden szegmensét képviselő termékeket felvonultatni a hagyományokat és régi mesterségeket követő munkáktól kezdve a ’60-as éveket idéző retrón keresztül az experimentális, modern, trendi, fiatalos újdonságokig bezárólag. A kiállításon külön egységként szerepelnek a Texhibition, vagyis a magyar textil designerek projektje, valamint a Budapesti Metropolitan Egyetem, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem és a Nyugat Magyarországi Egyetem hallgatóinak munkái.

Szigeti Szilvia textíliái és Radnóti Tamás low-budget bútorai

Lézervágott elemekből készül fehér lámpák Juhász Ádámtól

Szigeti Szilvia a szervezés finanszírozását taglalva kiemelte, hogy komoly, csaknem 60 millió forintos  az esemény költségvetése, amelynek mindössze egyötöd része az intézményi támogatás, a többi  magánfinanszírozás. A kurátorasszony egyúttal köszöntet mondott a támogatóknak a segítségért, elsősorban a Nemzetközi Visegrad Fundnak, a Nemzeti Kulturális Alapnak és CIG Pannónia Biztosítóknak, a közreműködő nagykövetségeknek (a helsinki, koppenhágai, stockholmi, oslói nagykövetségeknek), kulturális intézményeknek, amelyekkel való együttműködés a legnagyobb hozama a szervezőmunkának. A kiemelt helyszínt illetően pedig az Új Budapest Galériáé az érdem. Külön attrakciója lesz a március 31-i megnyitónak, hogy a kiállító formatervezők nemcsak alkotásaikkal jelennek meg, hanem személyes jelenlétükkel is megtisztelik az eseményt, s a megnyitóra érkező érdeklődők is tanúi lehetnek annak, hogyan készül majd el az az egyedülálló csoportkép, amelyen mind  a 114 kiállító tervező kart karba öltve látható lesz.

Az esemény keretében kerül sor a Határtalan Design Díj ünnepélyes átadására is, amelyet azzal a céllal alapítottak, hogy felhívják a figyelmet a mecenatúra fontosságára és jelentőségére, főleg a pályakezdő és feltörekvő művészek támogatásának szükségességére, másrészt arra, hogy egy olyan hálózat kiépítése is elengedhetetlen, amely nemcsak az állami támogatásokra számít és szorítkozik, hanem főként a privát mecenatúrára.  A díjak az eredetiséget, az innovatív megoldásokat, és a design tartalmat honorálják. 5 tagú szakmai zsűri választja ki azt a 3 legkiemelkedőbb alkotást, amely 400 ezer forintos jutalomban részesül majd. A Łódzi Design Fesztivál mintájára a honi művészi formatervezés célja is az innováció gyakorlatba való mind zökkenőmentesebb átültetése, s a kiállítók mellett európai szintű befektetők fokozatos bevonása a szakmába.

Geometrikus formákon nyugvó üvegasztalok Józsa Istvántól

Formanek Zsuzsanna üvegkészlete

A sajtótájékoztatón jelen lévő nagykövetek (Litvánia, és Norvégia budapesti nagykövete), intézményi vezetők (a Finnagora, a Szlovák Intézet, a Cseh Centrum igazgatója, a Lengyel Intézet igazgatóhelyettese, a Budapest Galéria osztályvezetője, a CIG Pannónia Biztosítók marketing és kommunikációs igazgatója) valamennyien az együttműködésben, a partnerségben és a véleménycserékben rejlő lehetőségeket, egymás munkáinak megismerését, s az innováció fontosságát emelték ki hozzászólásukban.

A sajtótájékoztató kurátori tárlatvezetéssel zárult. Az álomvilágba illő csodás textíliákat, színpompás díszpárnákat, függönykölteményeket, lámpafantáziákat, furcsa, néha hóbortosnak tűnő bútorkülönlegességeket, egyedi anyagú kerámiákat, fantázia szőtte szőnyegeket, sejtelmes térelválasztókat és egyéb, néha utópisztikusan ható használati tárgyakat felvonultató ötlet- és formagazdag designkavalkádból csak néhányat emelnék ki, amelyeket az otthonomban is szívesen látnék. Ilyen például Pataki Dávid bútortervező míves széke, amely egy mozdulattal könyvtári létrává, fellépővé alakítható, a magas könyvespolcokat könnyűszerrel elérendő. A tárlat doyenjének számító 82 éves Pájer Emília légies, áttört mintázatú, kézzel szövött lenfüggönyénél szebbet el sem tudnék képzelni ablakaim valamelyikére, igen markáns és újszerű Brinkus-Vándor Kata szürke-sárga kombinációjú montázsszerű filcszőnyege is. Juhász Ádám lézervágott elemekből készült, kristályszerkezetre emlékeztető, fehér lámpáit különös csodálattal szemlélgettem. Józsa István geometriai elemekkel alátámasztott elegáns üvegasztalai mellett bármikor szívesen elücsörögnék. Búza Krisztina madárformájú papírmasé lámpái bárhol megállnák a helyüket, Petrus Ferenc három darab háromszögből konstruált, összecsukható talponálló asztalába pedig egyenesen beleszerettem. Gyönyörűek voltak még a különös üvegtálak, az opálos kerámiák a szintén opálos textíliák társaságában, az elmés női fésülködőasztalok, a plexi csíkokból álmodott leheletfinom térelválasztók, a festékmaradványt felhasználó extravagáns polcok, dísztárgyak is. Szigeti Szilvia üde, a tavasz leheletét idéző, fényátnemeresztő textíliái különös ragyogást sugároztak, férjének, a belsőépítész Radnóti Tamásnak és egyben a tárlat másik kurátorának ún. low-budget, azaz alacsony költségű termékei (íróasztal, zsúrkocsi, polc, amelyeknél műanyagládák szolgáltak fiókként) jó példái a kiapadhatatlan fantáziának. A nemzetközi részben mindjárt a bejáratnál Raimonds Cirulis lett művész fekete, csipkeszerű függőszékeinek hintázó kényelme ragadott meg, beljebb átlátszó műanyag felfújt lufiból álmodott csillárok késztettek csodálkozásra (a lengyel Radek Achramowicz és Anna Siedlecka munkái). A pályakezdők mellett néhány skandináv és balti „nagyágyú” (mint az észt Jaanus Orgusaar) tárgyaiban is gyönyörködhetnek az érdeklődők. Markus Johansson svéd művész fehér lábakon álló asztali lámpája azonnal elbűvölt. A világ élvonalába emelkedett lengyel bútorművesség szép példája Gosia és Tomek Rygalik lila garnitúrája. A cseh kiállítók üvegmunkáin a híres cseh üvegipar hatása tükröződik. A balti lengyártás nagyasszonyának textíliái egyszerűségükben megkapóak. Szlovákia mindig is a famegmunkálásról volt híres, s ezt a tradíciót a szlovák formatervezők máig megőrizték, s ebben a műfajban is megmutatkoznak. És folytathatnám a sort még sokáig. Hiszen kimeríthetetlen és határtalan a design, amiről bárki maga is meggyőződhet a saját szemével a 2017. március 31-i megnyitón, illetve április 1-jétől május 7-éig 10 és 18 óra között a Bálnában lévő Új Budapest Galériában a 12. madeinhungary és 5. MeeD határtalan design elnevezésű rendkívül gazdag és látványos kiállításon.

Lufilámpa és tűlámpa Radek Achramowicz és Anna Siedlecka lengyel művészek munkái

Lentextíliák, Laima Kaugure lett művész munkája

Bővebb információt az eseményről, a kiállító formatervezőkről, kurátori tárlatvezetésekről és egyéb szakmai és társművészeti programokról a www.madeinhungary-meed.hu internetes portálon találhatnak.

(A madeinhungary+MeeD tárlatról röviden: a kiállítás mai formájában, madeinhungary címmel, Magyarországon egyedülálló, független szakmai összefogás eredménye, mely 2004–2012 között a Lakástrend kiállítások önálló tárlata volt a Műcsarnokban, a Gödör Klubban és a Millenárison. 2013-ban és 2014-ben a Design Hét programsorozat keretében került megrendezésre. 2014 óta a Budapest Galériával együttműködésben, az Új Budapest Galéria ad otthont a kiállításnak. A tavalyi sikernek köszönhetően a kiállítás idén második alkalommal a Budapesti Tavaszi Fesztivál rendezvényeként valósul meg. A szervezők törekvése, hogy a régió egyik legrangosabb design kiállítása és egyben független szakmai fóruma legyen, a közönség számára átfogó képet nyújtson a design legjelentősebb tendenciáiról, alapot teremtsen a különböző régiók, országok, generációk, a műfajon belül különbözőképpen gondolkodó és alkotó designerek közötti párbeszédre, későbbi közös nemzetközi projektek, kiállítások szervezésére. A kiállítás fő mozgatói s szervezői a két kurátor: Szigeti Szilvia és Radnóti Tamás.)

A svéd Linda Svensson-Edevint textilkompozíciói

A lengyel bútorművesség remeke, Gosia és Tomek Rygalik munkája