Szerző: Sokolowski Dániel
Mikor csak időm engedi, betévedek egy színházba. Alaposan megnézem, mire, mikor és hova lehet érdemes betérnem, a budapesti színházi paletta sok jó, és ugyanennyi hamar felejthető produkciót mutat be esténként a nagyérdeműnek. Rendszerint előfordul az életben, hogy onnan kapjuk a pozitív forrásokat ahonnan nem várnánk, és jöhet onnan a hidegzuhany, ahonnét a megváltásra számítottunk.
E-Mancik Színházi Manufaktúra – Fotó: Márton Balázs
Egyik este az előbbihez volt szerencsém, egy kicsi, eldugott színpadon, Budapest belvárosi épületeinek sűrűjében, a IX. kerületi Hunyadi utca egyik pincéjében. A Sanyi és Aranka Színházban mutatta be az E-Mancik Színházi Manufaktúra a Verslábak neccharisnyában c. előadást, és tette ezt egy kellemesen jóleső formátumban. Üde feltöltődés volt, számomra épp egy fáradt péntek estére.
Jancsibohóc a nevem.
Cintányér a tenyerem.
Orrom krumpli, szemem szén.
Szeretném, ha szeretnél!
Számtalan tudományos anyag, cikk, ám még ennél is több blog foglalkozik a gyengébbik és erősebbik nem saját és közös problémáival, az egyes életszakaszokban fellépő buktatókkal, tapasztalatokkal, sokszor a szerző egyéni szociális problémáival. Amikor egy nőt adott egészségi, munkahelyi, magánéleti vagy szociális helyzet elé állítja az élet, a valóságban keresőbe pötyögheti a kulcsszavakat, megerősítés, megoldások, tippek után kutathat. Ha pediglen mindezt szívesen szabadabb gyeplőre engedné, egy könnyed, líraian lágy, vagy éppen drámaian szókimondó megvilágításban gondolná újra, nézze meg ezt az előadást.
Nem fog megoldást találni, nem kap kőkemény önismereti tréninget, csak magát fogja látni, letisztultan, rímelő gondolatcseppekben, allegóriákban, amelyeket élvezhet, továbbgondolhat, mélyebbre viheti, vagy csak mosolyoghat rajta és letörölheti az arcáról.
Velem nevetsz, ha szeretsz.
Ha nem szeretsz, elmehetsz.
Szívem, mint a cégtábla,
ruhámra van mintázva.
Az előadás kortárs költőnők verseibe csomagolt női élethelyzetek, impressziók és expressziók forgóhintája, elegánsan könnyed koreográfia, színesen váltakozó jelenetek, karakterek, melyek elgondolkodtatnak, vagy épp megnevettetnek, ahogy a kis és nagybetűs életben számtalanszor előfordulnak vagy előfordulhatnak, illetve, kicsit mégis máshogy.
A produkció ügyesen balanszol a kényes témák között, a mondanivalóval nem provokál, nem ítélkezik, kellően kifinomult ízléssel kikerül valamennyi buktatót, ami a tematikát illetően rendszerint befigyelhet – feminizmust, alternativitást, obszcenitást, vagy akár öncélúságot, megtartja a kellő távolságot, és ez nagyon bevált.
A vizuális élményt tekintve elegáns és stílusos, és ami a legfontosabb: szerethető. Megvan benne az, amitől egy hétköznapi estét derűsebben folytatunk, miközben gazdagabbak lettünk néhány jó verssel, Dobra Mária, Sárközi-Nagy Ilona, Szirmai Melinda és Tarr Judit megkapó színészi játékával.
Kezdődik a nevetés.
Tíz forint a fizetés.
Ha nincs pénzed, ne nevess!
Azt nézd, innen elmehess!
Sok szeretettel ajánlom e produkciót hölgyeknek, akik úgy érzik, egy kis női energiára, öntudatra vágynak, férfitársaknak, akik szívesen lennének négy csodálatos színésznő, nő életében partnerek egy óráig, mindenkinek, aki az igényes színház és kortárs irodalom nyerő párosítását keresi, s a darab végeztével, könnyed, jóleső dallamokkal indulna / halkulna bele az éjszakába.
Verslábak neccharisnyában legközelebb 2017. április 4-én az RS9 Színházban.