Szerző: Tóth Judit Nikoletta
Alig egy hónapja volt a világpremierje a 67. BERLINALÉN – a filmművészet és a filmszakma egyik legfontosabb nemzetközi eseményén – Enyedi Ildikó alkotásának, ahol a legjobb filmek járó Arany Medve-díjat nyerte el. Ugyan öt évvel ezelőtt is szerepelt magyar film a versenyprogramban, és akkor Fliegauf Bence Csak a szél című filmje a zsűri nagydíját hozta el, de ekkora nemzetközi elismerésben magyar alkotó több mint negyven éve nem részesült. Akkor, 1975-ben Mészáros Márta Örökbefogadás című filmje nyert.
Testről és lélekről – Fotó forrása: Mozinet
Enyedi Ildikó rendező, Balázs Béla-díjas, Érdemes művész filmjeivel több, mint negyven hazai és nemzetközi díjat nyert el eddig is. Olyan meghatározó fesztiválokon díjazták alkotásait, amelyek komoly alapot biztosítottak, biztosíthattak jelenben elért sikerének, mégis valamiért 18 év után tért vissza nagyjátékfilmmel. Most, rendezőként és forgatókönyvíróként a mögötte álló stábbal és az általa kiválasztott színészi gárdával igazi befogadó alkotást hozott számunkra létre. És ezt a kezdeti hatalmas elismerés után mi sem bizonyítja jobban, minthogy a Testről és lélekről című filmet rövidesen 35 országban láthatja majd a közönség.
Egy vágóhídon, munkahelyi közösségben találkozik a film két főszereplője Mária (Borbély Alexandra), és Endre (Morcsányi Géza) akikről egy munkaalkalmassághoz kötött, pszichológus (Tenki Réka) által vezetett beszélgetés során derül ki, hogy éjjelente ugyanazt álmodják. A filmben az álmukhoz kötődve ezért jelennek meg a két, egészen más okból kifolyólag gátlásos, de egymás iránt érző emberként, és nem meglesett állatokként a szarvasok. Az erősen képi világ, a lassított és közeli felvételek ösztönös tudatossággal ráerősítenek a nő autisztikus világára és a férfi testi fogyatékosságára is, úgy, hogy a két ember közeledése, félreértésekkel és sértődésekkel teli ügyetlenkedése ellenére is ez a szerelem beteljesedéshez vezet.
Az, hogy ezen a rögös úton Mária jelleme, amely egy tipikus autisztikus, a széles tömegek által hordozott tévhitek alapján kirajzolódott személyiségtípusra (nagy, sokszor használhatatlan tárgyi tudás, rendmánia, érintés elviselhetetlensége) alapoz, nem számít. Mert mindannyian generálhatunk önmagunk vagy a társadalmi elvárások alapján felépített akadályokat érzelmi életünk megélése elé. Úgy, ahogy a filmben szereplő egyéb személyek, szereplők – Békés Itala, Jordán Tamás, Mácsai Pál, Schneider Zoltán, Nagy Ervin – is gördítenek. És az így kialakult helyzetek is arra hivatottak, hogy megerősítsék azt az éles értékrendbeli különbséget, amellyel egymást támogató vagy kontrolláló szereplőkké válhatunk mi is, egymás életében. Hiszen sokszor brutális, véres, épített vagy természetes, de alapvetően párhuzamos univerzumokban mozognak mindannyian, amely a „furcsa pár” életének részévé válik.
Testről és lélekről – Fotó forrása: Mozinet
A párhuzamos világban játszódó, két órás, 16 éven felülieknek szánt film alkotói – saját bevallásuk alapján is –, nagyon sok energiát fordítottak arra, hogy úgy hozzanak létre érezhető energiát, érzelmi hatást közönségükben, hogy ne látszódjanak benne. A film atmoszférája úgy alakul át a filmvászonról a nézőtéren ülőben – a szerelem kialakulásának természetével azonos módon – egy érzetté, hogy szinte észre sem vesszük a pillanatot, amikor az megtörtént, csak amikor már nyakig ülünk benne. Az alkotás öngeneráló módon segít észrevétlenül kirajzolni bennünk azokat az elvárás- és határvonalakat, amelyekkel mindannyian rendelkezünk, csak eltérő mértékben van szükségünk magyarázatokra annak önmagunkban történő megértéséhez. Viszont ez a hasonló minőség és mérték az, amely alapfeltétele annak, hogy két ember igazán megtalálja egymást. Ezért a film arra tapint rá, amitől a legjobban félünk, amire a legjobban vágyunk, az igazi szeretetélmény jelentőségére. Amely veszélyes, kockázatos és kiszolgáltatott helyzetnek tűnhet, de általa olyan tartást adunk egymásnak, aminek hatása akkor is kitart, amikor éppen nem vagyunk a másik mellett. És ehhez sem a korunknak, sem a pozíciónknak, sem az egészségi állapotunknak, sőt még a nemünknek sincs semmi, de semmi köze. Csupán azt kell eldönteni, megengedhetjük-e önmagunknak azt a luxust, hogy ne élhessük át milyen érzés a szerelem alanyaként létezni? Elégséges-e, ha csupán a tárgya vagyunk valaki számára?
Enyedi Ildikó és alkotógárdájának, a Testről és lélekről című magyar nyelvű filmjével nyílt meg a 3. Magyar Filmhét az Uránia Nemzeti Filmszínházban. Az alkotást március 2-től van lehetőségünk megtekinteni a hazai mozikban az Inforg-M&M Film gyártásában, a Mozinet forgalmazásában.
http://www.imdb.com/title/tt5607714/