Szerző: Sári Edina
Ugye azt tudjuk, hogy ha nem kifejezetten egy újépítésű lakásba költözünk, akkor annak a helynek volt élete előttünk is?
Egy kiválasztott, megszentelt territóriuma volt valakiknek a zavaros világban.
A legbensőbb, legintimebb magánterületük volt, melegséget adott, védelmet a külvilág fenyegetése elől. A komfortos zugban elrejtőzhettek, távol tarthatták a kíváncsiskodókat, felszabadultan önmaga lehetett a benne lakó.
Jon Fosse: Alvás, nyilvános olvasópróba, Pesti Magyar Színház – Fotó forrása: Pesti Magyar Színház
Jon Fosse: Alvás, nyilvános olvasópróba, Pesti Magyar Színház, Horváth Illés – Fotó forrása: Pesti Magyar Színház
Végre otthon, szabadon!
Vagy mégsem?
Hacsak nem egymagában, remete módjára élt, akkor hát, persze, hogy nem.
Mert ha akár mikroközösségben is élünk, vigyázunk egymásra, a tetteinkre, a kimondott gondolatainkra, nem akarunk a másik érzékenységébe gázolni, nem akarjuk megzavarni a nyugalmát, hiszen szeretjük, és nem mellesleg arra esküdtünk, hogy vigyázni fogunk rá holtáiglan.
De mi van akkor, ha az egyik fél vagy megunja ezt az önként saját magára erőltetett felvigyázói szerepet, vagy ne adj’ isten! valóban önmaga akar lenni, örökké figyelő szemek óvni próbáló kereszttüzétől mentesen, és ezért felrúgja ezt a hallgatólagos megállapodással kötött, apró súrlódásokkal csiszolt, közös békét?
Mert – tegyük fel -, megunja a mindennapok rutinját, a napok, hónapok, évszakok egymásutániságát, a mindig ugyanazt, a csak kicsit másképpent. És meg akarja állítani a mókuskereket, ezért csak egy alkalmas pillanatra les, amikor leteheti a talpát akár veszélyes tüzet is csiholva a földön, csak kimenekülhessen a fojtogató összezártságból?
Jon Fosse: Alvás, nyilvános olvasópróba, Pesti Magyar Színház, Hámori Ildikó – Fotó forrása: Pesti Magyar Színház
És mi történik azzal, aki az önként távozó örökre kihűlt helyét bámulva marad az immár lakóingatlanná visszaminősült egykori otthonban, a saját elméjének biztonsága érdekében a látszatot önmaga előtt is fenntartva?
És mi lesz akkor, ha már nem áll olyan szilárd (agy)alapon az ott maradó elméje, mert a távozó után maradt űrt nem képes és nem is akarja betölteni, csak a nap mint nap rutinná nemesített képzelgéseivel hajlandó arra.
Ezzel a kör bezárul, mert kiderül, hogy az ott maradó, folyamatosan a saját életére törő férfi nemcsak élni nem tud a távozó nő nélkül, de meghalni sem.
Jon Fosse: Alvás, nyilvános olvasópróba, Pesti Magyar Színház, Csőre Gábor – Fotó forrása: Pesti Magyar Színház
Így egyre inkább, mint évmilliók során egy-egy apró lény az ősfáról lecsurgó gyantába merevül, úgy keményedik bele ő is a szokásaiba, amelyekből idővel rítusok, majd kényszerek lesznek, amíg végül egy hangot is meghall.
Vajon honnan szól?
A megrendült elme belső hangja ez? Vagy lehet még egy utolsó spirituális ébresztő?
A sok kérdés Alvás közben, a Pesti Magyar Színház április 8-án bemutatandó új álomjátékának próbája alatt merült fel, de Lengyel Ferenc rendező, Deres Péter, a Jon Fosse által írt norvég mű fordítója, annak színpadra adaptáló dramaturgja, és a többi alkotó* nyitva hagyta előttünk a felvetéseket, hadd keressük meg majd saját magunk a válaszokat a teljes darab megtekintése után.
A téma időtlen időszerűsége, és az ötcsillagos szereposztás láttán egy dolgunk marad: álomfejtésre fel!
Jon Fosse: Alvás, nyilvános olvasópróba, Pesti Magyar Színház, Móga Piroska – Fotó forrása: Pesti Magyar Színház
*A színpadi díszlet- és látványterveket, továbbá a szereplők jelmezeit Kovács Yvette Alida tervezte. A darab zeneszerzője Vecsei László. A színpadon Gáspár Kata, Takács Géza, Móga Piroska, Horváth Illés, Csőre Gábor, Hámori Ildikó, Dengyel Iván, Benkő Nóra, Pavletits Béla, Szatmári Attila színművészek lesznek láthatóak.
A premierrel egyidőben egy nemzetközi szakmai workshop megrendezésére is sor kerül a Pesti Magyar Színházban, melynek célja a kortárs norvég irodalom – dráma, próza, líra – népszerűsítése a magyar olvasók, nézők számára, továbbá szakmai párbeszéd biztosítása.
A workshop programjában három norvég kortárs szerző (Tor Eystein Øverås, Marte Huke és Cecilie Løveid) is helyt kap, és tart előadást szinkrontolmácsolás keretében saját tapasztalatairól, írói pályájáról, műveiről.
A norvég szerzők mellett a témával foglalkozó magyarországi szakemberek – műfordítók, irodalmi és színházi szakemberek – ismertetik a kortárs norvég dráma, próza, líra magyarországi beágyazottságát, adaptációs lehetőségeit (többek között Pap Vera-Ágnes, fordító, szerkesztő, Boronkay Soma, dramaturg, fordító és Kovács katáng Ferenc, író, költő, műfordító, szerkesztő).
Jon Fosse: Alvás – Bemutató 2017. április 8. – Pesti Magyar Színház