Saroo Brierley: Oroszlán – amikor a cím értelmet nyer a történetben

„Eltűntek. Huszonöt éve várok erre a napra.” Így kezdődik a regény, in medias res, és az naplószerű vallomás egyből magával sodorja az olvasót. Saroo ott ül velünk szemben, egy teával a kezében, és mesél. Hihetetlen dolgokat mond el, de soha nem hiteltelenül. A retrospektív elbeszélésmód, az egyszerű és sallangmentes retorika egy szintre emeli a mesélőt és az olvasót. Nincs kívülállás, a narráció olyan tiszta és érthető, mintha csak mi írtuk volna – ezért is hozza ennyire közel a befogadóhoz a Szárú történetét.

Ez a mese nem egy fikció. Az idősíkokban való ugrálás során felsejlik az öt éves indiai kisfiú története, ami mintha csak egy sequel lenne a Gettómilliomoshoz. (Érdekes analógia, mivel a könyvből készült filmben a Gettómilliomosból méltán sztárrá lett Dev Patel játssza a címszerepet.)

A szívszaggató utazás azzal kezdődik az 1980’-as évek közepén, hogy az öt éves Szárú elveszíti a bátyját, Guddut a vasútállomáson. Elalszik egy vagonban, és később 1500 kilométerrel odébb ébred Kalkuttában, távol az otthonától és családjától,. A megpróbáltatásai itt kezdődnek igazán, hetekig él az utcán, koldul és próbál életben maradni. Több vonatra felugrik, abban a reményben, hogy visszatérhet a bátyjához, végül egy árvaházban köt ki. Váratlan fordulatot vesz az élete, amikor egy Ausztráliában, jobban mondva Tasmániában élő pár örökbe fogadja. Több ezer kilométer utazás a világ másik felére, és Szárúból Saroo Brierley lesz, miután Sue és John lesz a nevelő anyja és apja.

Ha itt lenne vége a regénynek, akkor happy end és tündérmese lenne. Saroo évekig úgy él, hogy elfogadja, soha nem látja viszont a szülőanyját és Indiát. A fiatal férfi mesél tovább, és a higgadt és tényszerű közlései a legborzasztóbb dolgokat és emlékeket is az elfogadható kategóriába emelik. Elmondja például azt, hogy mi motiválta ausztrál anyját az örökbefogadásra. Sue-t mindig is lenyűgözte India és sokat tudott róla. 1987-ben Ausztrália lakossága 17 millió volt, és az ugyanabban az évben Indiában mintegy 14 millió kiskorú gyermek halt meg betegség vagy éhezés miatt. Nyilvánvaló, hogy egy gyerek megmentése csak egy csepp volt a tengerben, de ez volt a legtöbb, amit ők tenni tudtak. Saroo felnőtt, egyetemre ment, és egyre inkább előtört a múltjából India. Olyasmi ez, mint egy identitás keresés. Lapról-lapra látjuk, miként próbál emlékezni, összerakni a gyerekkori traumatikus eseményeket, mintegy meditatív állapotban érik meg benne a felismerés, hogy vissza akar menni szülőföldjére és meg akarja találni a családját.

A történetben az a csavar, hogy a felnőtt Saroo a modern, internetes technikai vívmányok, vagyis a google segítségével keresi a gyerekkora helyszíneit. Ez valóban olyan, mintha tűt keresne a szénakazalban és valóságos mesebeli fordulat lenne, ha nem tudná az olvasó, hogy valóban megtörténtek eseményről van szó. A férfi felkerekedik, hogy megtalálja a gyökereit, és ezzel a történet ciklikusan és gyönyörűen visszafordul az origóba.

Az Oroszlán egy mozgalmas, megrendítő és inspiráló igaz történet a túlélésről. Diadal a hihetetlen és a lehetetlen felett. Olyan napló, amely az ember legnagyobb hajtóerejének állít emléket: a reménynek. Az eredeti regény címe Long Way Home, vagyis Hosszú út hazafelé. Talán sokan nem értik, hogy miért lett belőle Lion, vagyis Oroszlán. A kisfiú születési neve Sheru, vagyis oroszlán volt, és ez talán szimbolikusan is alátámasztja a felnőtt Saroo rettenthetetlen és hősies, soha fel nem adó mentalitását és egyéniségét. A regény némely részei giccstől mentesen könnyeket csalnak a szembe, ilyen például a két anya, a vér szerinti és a befogadó találkozása.

Saroo a regényét Guddunak, a testvérének ajánlja. Hogy mi lett a sorsa a két családnak, az ausztrál és az indiai szülőknek és a testvéreknek, azt eredeti fényképeken láthatjuk a könyv végén egy mellékletben. Valójában ez a bónusz, mert ha valaki mindenféle prekoncepció nélkül – vagyis az Oscar-díj(ak)ra jelölt filmtől és a médiában megjelent interjúktól elvonatkoztatva, pusztán önmagában olvassa a könyvet, arra átütő erejű katarzisként hatnak a valós dokumentumok, melyek alátámasztják a néhol hihetetlen és tündérmesébe illő történéseket. Az Oroszlán nem csak nemzetközi bestseller lett. A belőle készült filmet, Dev Patel, Nicole Kidman, és Rooney Mara főszereplésével hat Oscar-díjra jelölték.

Aki vágyik még igaz szavakra, az mindenképpen még a jól sikerült filmes adaptáció előtt olvassa el ezt a szép és megrendítő memoárt. Az őszinte, szívszorító, erőteljes, felemelő és bizakodó történetben az az egyik legcsodálatosabb, hogy igaz.

Az írás stílusa stilisztikailag elég egyszerű, alig tartalmaz jelzőket vagy összetett mondatokat. Ez azt jelenti, hogy a dramaturgiája nem ritmusos és lendületes, emiatt néha kicsit nehéz benne elmélyülni.  A realista, sőt, néhol dokumentarista jelleg azonban nem megy a mondandó rovására. Ezt a puritán és szeretni valóan egyenes elbeszélésmódot ellensúlyozza a film, ami néha átbillen a giccsbe. Saroo története valahol ott van középen, a hihető és emberi mezsgyéjén.

Saroo Brierley: Oroszlán, fordította: Babits Péter – Egy megtalált élet története, Athenaeum Kiadó, 2017

Szerző: ArtNews.hu