Káprázatos történetmesélőt lát vendégül a Müpa Literárium-programsorozata az idei év első estjén. Aki hallotta már a Kossuth-díjas Tolnai Ottót mély átéléssel beszélni a gipszről, a nullás lisztről, a bádog ereszcsatornákról, a környezetében vagy éppen képzeletében élő figurákról, aligha szabadul varázslatos hatása alól. Január 23-án híres földije, Lajkó Félix hegedűművész szegődik mellé zenei kísérőként; egyesített erőikről a Literárium-sorozat rendhagyó helyszínén, a Fesztivál Színházban élőben is meggyőződhetünk.
Tolnai Ottó (c) Németh Dániel, Jelenkor Kiadó – Fotó forrása: Müpa
Tolnai Ottó a legendás újvidéki folyóirat, az Új Symposion alapító munkatársa, s öt éven át főszerkesztője volt. Posztjából 1974-ben a jugoszláv cenzúra nyomására kellett távoznia. Nem csupán olyan nagyszerű, a kortárs magyar líra nyelvét megújító verses kötetek szerzője, mint a Vidéki Orfeusz (1983), a Wilhelm-dalok (1992), az árvacsáth (1992) és a Balkáni babér (2001), olyan emlékezetes prózaköteteké, mint a Virág utca 3 (1983), a Kékítőgolyó (1994), s olyan, akár regényként is olvasható rádióinterjú alanya, mint a Parti Nagy Lajossal közösen jegyzett Költő disznózsírból (2004), hanem öntörvényű, besorolhatatlan (élet)művész, aki az őt körülvevő mikrovilág tényeiből, tárgyaiból, törmelékeiből, legendáiból, pletykáiból, figuráiból nagyszabású magánmitológiát teremt. Esterházy Péter méltatása szerint a fiktív lexikoncikkek szerzőjeként (Új Tolnai Világlexikona) is ismert „Tolnai a tandoris szabad−beszéd (Tandori meg a tolnaisé), amely egyszerre laza fecsegés és motívumokra ügyelő költői szöveg, egyszerre szemérmes és leplezetlenül személyes.” Meghökkentő meglepetéseket, váratlan fordulatokat ígérő szellemi kaland, hogy a Fesztivál Színházban ezen az esten mai irodalmunk egyik legizgalmasabb műhelyébe pillanthatunk be.
Az alkalomhoz ízelítőt nyújt a Parti Nagy Lajos által a költővel annak palicsi otthonában készített 1998-as életműinterjú részlete: „Valamelyik nap, amikor kiléptem a konyhaajtón, elhúzott a fejem felett egy hattyúraj. Egész közel, azt hittem, valami harci helikopter. Még sohasem éreztem közelről ilyen zajt, soha sem repültek ilyen súlyos madarak a fejem fölött, sosem is súrolták még hattyúk a fejemet. Hirtelen arra gondoltam, milyen zúgása lehet az angyaloknak?! Ilyen nehéz… A helikopterzúgásról nekem mindig Francis Ford Coppola Apokalipszis most című filmje idéződik fel, de a hattyúk esetében most pozitív értelemben. Az édesanyám jut eszembe, akinek szintén volt egy ilyen libaszárnya, amivel ő főleg a kályhacsöveket kotorta. Nekem különösen fontos tárgyam, metaforám a ráncos könyökcső. Egyik szövegemben anyám csontfűrésszel fűrészeli a libaszárnyat, ám a liba él, de nem tudni, hogy hattyú-e vagy liba, ami közben énekel. Mert a hattyú, ugye, a halála előtt énekel.”
A Literárium sorozat február 20-án az úgyszintén határon túli írószemélyiség, Végel László fellépésével folytatódik, aki az Új Symposion első generációjának tagjaként az 1967-ben megjelent Egy makró emlékiratai című regényével robbant be a magyar irodalomba, amelynek élvonalában azóta is jelen van.
2017. január 23., 19:00
Literárium Extra
Tolnai Ottó-est
Müpa, Fesztivál Színház
https://www.mupa.hu/program/tolnai-otto-est-2017-01-23_19-00-fesztivalszinhaz
Facebook: https://www.facebook.com/events/334273100264073/